Az EU öt mediterrán országának – Ciprusnak, Görögországnak, Máltának, Olaszországnak és Spanyolországnak – minisztere az európai uniós belügyminiszteri tanács ülésének napján közös levélben tájékoztatta a még csak most kiépülő uniós menekültügyi ügynökség (European Asylum Support Office – EASO) igazgatóját, Nina Gregorit, és az Európai Bizottságot, hogy a maguk részről készek az AESO továbbfejlesztéséhez hozzájárulni.

A lépés azért keltett feltűnést és egyúttal kellemes meglepetést is a szerdai tanácsülés résztvevői körében, mert

a „Mediterrán Ötök” eddig elzárkóztak a részleges haladástól, és csak is „csomagban” voltak készek menekültügyi problémák megoldásáról tárgyalni,

attól félve, hogy ha másoknak fontos résztémában engednek, akkor eszköztelenek maradnak a migránsprobléma számukra fájó pontjainál (mindenekelőtt a menekültek kötelező elosztásában) érdemi haladást elérni.

Mostani levelükben egyfelől megerősítették, hogy továbbra a „csomagmegközelítést” tartják egyedül reális útnak, de ezúttal hozzátették, hogy bizonyos feltételek mellett készek leválasztani az EASO továbbfejlesztésének a kérdését.

Az engedmény azért fontos, mert ezzel megnyílhat az út az előtt, hogy az EASO tényleges uniós ügynökségként működjön, olyan jogosítvánnyal is felruházva, amivel

módjában lesz a menedéket kérők jogosultságának az eldöntésére.

A déliek eddig azért zárkóztak el ennek támogatásától, mert attól tartottak, hogy ilyen formán megnő majd a visszautasítottak száma, akiknek a visszaküldéséről – annak minden bonyodalmas jogi, logisztikai és pénzügyi terhével együtt – viszont továbbra is nekik kell majd gondoskodniuk, nem lévén még átfogó uniós migrációs politika, ami ilyen esetekre például automatikusan eszközöket, vagy forrásokat allokálna számukra.

Az ötök mostani engedménye éppen ezért jelen esetben sem maradt teljesen feltétel nélkül. Az ügynökség fejlesztése elől – ami azért számtalan előkészületet és időt igényel még - így elhárulnak az akadályok, de majdani tényleges működése csak akkor válhat ellenőrzötten hatékonnyá, ha a végrehajtás tagországonkénti ellenőrzésére vonatkozó jogszabályt is beélesítik.

Ennek hatályba helyezését viszont az „EU-mediterránok” már attól tették függővé, hogy a majdani EU menekültügyi csomag többi elemében – így az EU-tartózkodásra jogosultaknál a tagállamok közötti kötelező átvételi mechanizmus meglétében – is megvan már a megállapodás.

Mint fogalmaztak,

nem áll módjukban „többlet felelősséget” magukra vállalni addig, amíg nincs érzékelhető haladás a tagországok egymás közötti szolidaritása tekintetében.

Egy leendő uniós menekültügyi politika megteremtése igazából 2015 óta folyamatosan napirenden van, de eddig nem sikerült még érdemi haladást elérni, éppen a „frontországok”, a tényleges „célországok” és a potenciális „tranzitországok” gyökeresen eltérő érdekeltsége miatt. Legutoljára tavaly terjesztett be új javaslatot az Európai Bizottság a migrációs kérdés átfogó kezelésére, de ez sem ígért haladást, amíg a különböző részmegoldásokban érdekelt országok egymás javaslatait blokkoljak, hacsak a sajátjukban nem észlelnek haladást.

A közelmúltban mindezek láttán is kezdett erősödni az a meggyőződés elsősorban Brüsszelben, hogy időlegesen fel kellene adni a „csomag-megközelítést”, és

meg kellene próbálni lépésről lépésre haladni, legalább az egyes részemelemek megközelítésében.

A június végén záruló portugál féléves EU-elnökség ilyen leválasztható külön lépésként tekintett a menekültügyi ügynökség dossziéjának a felkarolására, a másik jelöltnek az EURODAC – a menekültek ujjlenyomatait és biometrikus adatait örző szolgálat – sínre helyezését tekintették.

A keddi miniszteri tanácsülés előtt már úgy tűnt, hogy a végén eredménytelenek maradnak a portugál ambíciók, úgyhogy a napokban a brüsszeli Politico már a júliusban kezdődő szlovén féléves EU-elnökség belügyminiszterét, Aleš Hojst faggatta a lehetséges továbblépésről.

Hojst, mint kiderült, maga is a „csomagbontás”, és a lépésekénti haladás híve, elismerve ugyanakkor a déliek aggodalmait is, amit a brüsszeli EU-zsargonban

„napfelkelte-klauzula”

alkalmazásával próbálna ő is eloszlatni: ez utóbbi lényege, hogy miden, részterületen elért haladás ténylegesen csak akkor válik hatályossá, ha az összes többi lényeges kopmonensben is időközben megállapodás születik.

Az „ötök” mostani engedménye mögött amúgy sajtóelemzések az új olasz miniszterelnök, Mario Draghi befolyását vélik felfedezni. Draghi pragmatizmusa sokat hozzátett ahhoz, hogy az érintett országok ráálljanak a feltételes leválasztások lépéseire. Cserébe az olasz kormány feje

azt szeretné, hogy az egész menekültügyi kérdés formális napirendi pontként megvitatásra kerüljön az EU júniusi csúcstalálkozóján.

A szerdai tanácsülésen amúgy a miniszterek kézhez kapták a Frontex legfrissebb statisztikáit az idei év – január és május közötti – menekültmozgásáról. E szerint összességében 42.700 „rendezetlen státuszú” személy érkezett uniós területre – az harmadával több a tavaly ilyenkor mért adatokhoz képest -, közülük a legtöbben a „földközi-tengeri útvonalon” át érkeztek (14.700 fő).

Szorosan

a második helyen állt a nyugat-balkáni útvonal (13 300 személy, ami amúgy 85 százalékos növekedés),

utánuk a Nyugat-Afrikából indulók kanári-szigeteki érkezése következik 4700 személlyel (ez 90 százalékos ugrás tavalyhoz képest). Viszonylag lanyha volt a nyomás a földközi-tengeri „keleti útvonalon” (Törökország irányából), 5700 fő, ami a Kanári-szigetekhez képest sok, de a további évekhez képest jelentős csökkenés, amit a Politico szerint a Frontex egyik illetékese azzal kommentált, hogy „a török határőrség pillanatnyilag teszi a dolgát”.