EU–Törökország csúcstalálkozót tartottak április elején, a kapcsolatok felfrissítése mindkét fél érdeke – emlékeztetett Egeresi Zoltán. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa felidézte, hogy az Európai Unió erős jelzést küldött Törökországnak, hogy számol vele mint egyfajta partnerrel, ha hajlandó az utóbbi hónapok, az utóbbi évek vitáit kezelni, a különböző európai uniós tagállamoknak a területi szuverenitását nem kérdőjelezi meg, illetve hajlandó kooperálni elsősorban a menekültügyi kérdésben. Ebben az esetben az Európai Unió hajlandó akár újratárgyalni és bővíteni, mélyíteni a jelenleg hatályban lévő vámuniót, illetve más eszközökkel is próbál javítani majd a Törökország és EU közötti együttműködést. Ellenben, ha nem kooperál Törökország, akkor további kritikákra, illetve akár válaszlépésekre is számolhat.

"Ez egy nagyon régóta változó, elhidegülő viszony – mondta a Törökország-kutató. – A 2000-es évek legelején, amikor Recep Tayyip Erdogan hatalomra került, akkor nagy erőkkel beleállt abba, hogy az európai uniós tagságot elnyerje Törökország. Ez összpárti konszenzust is jelentett. A török lakosság jelentős része is ezt akarta, és 2005-ben elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, de a lendületük nagyon gyorsan megakadt, mert nem sikerült rendezni a ciprusi újraegyesítés kérdését. Ciprus 2006-tól elkezdte befagyasztani a vonatkozó csatlakozási tárgyalási fejezeteket, és nagyjából a fele mind a mai napig be is van fagyasztva. Az Európai Uniónak a támogatottsága is csökkent Törökországban, a megítélése is változott, egyfajta csatlakozási fáradtság lett úrrá a lakosságon."

A viszony megromlott, a menekültügyi válság 2016 márciusában azonban kényszerű kooperációt hozott létre az Európai Unió és Törökország között, ez nagyon fontos lépés volt, de a kapcsolatba ez sem tudott új lendületet vinni, sőt, az utóbbi években romlott a viszony a szakértő szerint. "Alapvetően

az, hogy Törökország ehhez a klubhoz csatlakozzon, most már nincsen napirenden,

noha hivatalosan zajlanak a csatlakozási tárgyalások" – tette hozzá.

Ugyanakkor Törökországnak is szüksége lenne az EU-ra, elsősorban mert a török gazdaság válságban van, a turizmus hatalmas veszteséget szenvedett el, de Egeresi Zoltán szerint rengeteg területen vannak problémáik, ráadásul Törökországot a pandémia nem egy nagyon prosperáló időszakban érte el, elvileg 2020-ban kezdett volna talpra állni a gazdasága. "Ezt a helyzetet próbálná a török államfő részben azzal kezelni, hogy a külpolitikára, a külpolitikai diskurzusra, diplomáciai manőverekre igyekszik nagyobb hangsúlyt tenni, és ebben a kapcsolatok újraindítása az Európai Unióval mindenféleképpen nagy eredmény lenne" – mondta.

Ha a vámuniót sikerül újratárgyalni és mélyíteni, az egyfajta gazdasági fröccsöt jelenthetne Törökországnak a következő években, és ez egy "aduász" az Európai Unió kezében. Ez egy nagyon hosszú folyamat lesz, de a törökök szeretnék elérni. A vízumliberalizáció is egy nagyon fontos kérés volt a törökök részéről, de ez egyelőre nincs uniós napirenden.

A német ütőkártya

Európában, különösen Németországban sok millió török él és dolgozik, ez egy fontos kérdés, mert így például a német belpolitikába Erdogan bele tud szólni, más kérdés, hogy a legfiatalabb generációban már sokan vannak, akik különösebben nem is foglalkoznak a török ügyekkel.

Németország egyfajta modus vivendit követ Törökországgal, pragmatikus együttműködés folyik, de Egeresi Zoltán szerint fontos kiemelni, hogy Németország az utóbbi években, főleg a puccs után egyfajta menedékként is szolgál Erdogan kritikusainak. "Németországban jellemzően a kormánypárt kapja a legtöbb szavazatot, ugyanakkor például a kurd párt is nagyon erős, ami egyfajta problémát és kritikát jelent. Erdogan egy permanens választási kampányban él. Két év múlva lesz a török államfői és parlamenti választás, viszont a rossz gazdasági helyzetben nem nagyon engedheti meg, hogy a támogatói bázisa erodálódjon, illetve az ellenzék összefogjon" – mondta a kutató.

A török identitású emberek Németországban folyamatosan asszimilálódnak, a szakértő szerint nő a vegyes házasságoknak az aránya, és a többségi társadalom felé megy el az új gyerekek identitása. "Alapvetően a törökség városi kultúrában él, ezért nekik rengeteg lehetőségük van arra, hogy a németekkel találkozzanak és a német kultúrát, a német nyelvet megtalálják, és ahogy megyünk előre az időben, egyre inkább javulni fog a német nyelven beszélőknek az aránya. Ugyanakkor az a török állami narratíva, hogy itt már veszítjük el az embereinket, már nem ismerik a Koránt, nem beszélik a török nyelvet, ami persze erős túlzás, de a saját kutatásaik szerint nem állnak olyan jól" – mondta.

Erdogan, de a korábbi török politika is azt mondta az állampolgárainak, hogy ha úgy döntenek, hogy Németországban maradnak, annak érdekében, hogy befolyásolhassák a befogadó állam politikáját, ahhoz integrálódniuk kell. Az sem baj, ha megtanulják a nyelvet, lehetőség szerint vegyék föl az állampolgárságot, hiszen akkor tudnak szavazni, és képviselőket juttatni a törvényhozásba.

"Mi innen Ankarából tudunk segíteni, tudunk lobbizni, de az nyilván nem olyan erős, minthogyha vannak nektek saját politikai szervezeteitek és képviselőitek a Bundestagban.

Erdogan az asszimilációra nemet, az integrációra igent mond"

– emelte ki Egeresi Zoltán, és hozzátette, a török kormány az utóbbi évtizedekben elkezdte egyfajta kártyaként is használni a külhoni törököket.

Biden hívására várva

A török–amerikai viszonyról úgy fogalmazott, Törökország alapvetően azt szeretné, hogy rendeződjenek a problémák és részben biankó csekket kapjon a Földközi-tengeri vagy közel-keleti hatalmi ténykedéseihez.

"Donald Trump alapvetően megértéssel volt Erdogan irányában, ezzel szemben Joe Bidentől pont az ellenkezője várható. Erdogan nagyon szeretne már vele beszélni telefonon, viszont a telefonhívás mind a mai napig nem érkezett meg" – mondta a Törökország-szakértő, és hozzátette, azt lehet látni, hogy az új amerikai adminisztrációnak nem a Közel-Kelet lesz a fő célkitűzése.

Törökország szeretné, ha elkerülhetné a különböző szankciókat, visszavennék az F35-ös vadászgép-fejlesztési programba, de az Egyesült Államok kategorikusan azt mondta, hogy amíg orosz fegyverük van, addig nem. További problémát jelent, hogy mi lesz, ha az Egyesült Államok újra elkezdi támogatni a szíriai kurdokat. A szakértő szerint ez most nem fenyeget, de a törökökben állandó a félelem attól, hogy az országot kívülről meggyengítsék, megosszák. Ezért volt fontos lépés, amikor Donald Trump úgy döntött, hogy hátrább vonta az amerikai csapatokat Szíriában. Most ezt nem szeretnék újraélni.