Európának mindössze két olyan állama van – Albánia és Monaco –, amely nem használ központi adatbázist a halálozások rögzítésére. Ázsiában az országok fele nem tesz így, Afrikában azonban ötvenből negyvenkét ország nem dokumentálja, ha elhalálozik egy állampolgára.

A BBC elemzése szerint csak Egyiptom, a Dél-Afrikai Köztársaság, Tunézia, Algéria, a Zöld-foki szigetek, São Tomé és Príncipe, a Seychelles-szigetek és Mauritius vezet ilyen adatbázist, a többi állam javában papír alapú dokumentumot állítanak ki a halálesetekről, amelyet nem digitalizálnak, így nem osztható meg a keletkezett adat.

Lehetetlen megérteni a járvány súlyát

A koronavírus idejében egyértelművé vált, hogy annak ismerete, ki mikor és miben halt meg, elengedhetetlen fontossággal bír. Az anyai és gyermekhalálozások nyomon követésében is hatalmas jelentősége van egy ilyen rendszer működésének. Ahogyan az ENSZ afrikai gazdasági bizottságának vezetője, William Muhwava fogalmazott: ez nemcsak az embereket fosztja meg az identitás jogától, hanem az államot is attól hogy tanulni tudjon hibáiból.

"Hogy az élőket segíthessük, számon kell tartanunk a holtakat"

– mondta Muhwava, aki szerint a nyilvántartásokból a legszegényebbek és a társadalom perifériáján élő csoportokba tartozók hiányoznak: azáltal, hogy halálukat sehol sem jegyzik fel, lehetetlenné válik, hogy az oka ellen küzdeni lehessen.

A többlet megismerhetetlen

"A beruházások ellenére a népesség-nyilvántartó rendszerek továbbra sem működnek, a kormányok így felmérésekre támaszkodnak, amelyek eredményei addigra, mikor közzéteszik őket, már elavulnak" – mondta Irina Dincu, a nyilvántartórendszerek kiválósági központjának munkatársa.

A koronavírus esetében mindez azt is jelenti, hogy az áldozatok valós számát nem ismerhetjük meg. persze a fiatal népesség, a más koronavírusok miatt kialakult keresztimmunitás és egyes országok gyors intézkedései miatt lehetséges, hogy tényleg alacsonyabbak az adatok, de

arra nincs lehetőség nyilvántartórendszerek hiányában, hogy a többlethalálozást megbecsülhessük.

A többlethalálozás a korábbi évek azonos szakaszaiban bekövetkezett halálozások számának a jelenlegi adatokkal való összehasonlításából származó adat, amely segít annak megértésében, hányan is halhatnak meg a koronavírus miatt. A vírus által, direkten okozott halálozások mellett ez a szám tartalmazza az indirekt okokból – túlterhelt egészségügyi rendszer vagy orvoshoz fordulástól való félelem – fakadó halálozásokat is. Egy, a Lancetben publikált kutatás szerint a járvány a 118 legalacsonyabb jövedelmű országban 1 157 000 többlet-gyermekhalálozást és 56,700 többlet anyai halálozást okozhatott.

Működő rendszerek

A Dél-Afrikai Köztársaságban és Egyiptomban meg lehet állapítani a többlethalálozások számát, az előbbi esetében ez 138 000 volt február elejére, ami messze fölötte jár a regisztrált koronavírusos elhalálozások számának. Az mindössze 46 200 fő. Tavaly júliusban, a járvány helyi csúcspontján az országban másfélszeresére növekedtek a halálozási számok.

Egyiptomban tavaly májustól augusztusig 68 000 volt a többlethalálozás, ami a hivatalos adatok szerint nagyjából tízszerese a feljegyzett koronavírusos halálozásokénak.

Számos afrikai országban becslések szerint mindössze

minden tizedik halálesetet jegyeznek fel,

azt is kézzel írott dokumentumba. A kutatók azt remélik, a következő tíz évben változhat a helyzet: jelenleg is több ország igyekszik nyilvántartórendszert fejleszteni, illetve, ha másképp nem, helyszíni önkéntesek segítségével a rokonok szóbeli elmondása alapján információt szerezni az elhunytak számáról. Az út biztosan hosszú lesz, főként, hogy egyes országokban még a koronavírus okozta probléma létezése is: Tanzánia elnöke is csak pénteken ismerte el épp egy temetésen, hogy a koronavírus mégis jelen van országukban. Magufuli elnök most kezdte maszkviselésre bátorítani országa népét, miközben a WHO arra ösztökéli az országot, hogy kezdje el az esetek számának rögzítését és megosztását.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!