A hatóságok már két héttel ezelőtt lezárták az Elesettek Völgyét a látogatók elől, hogy előkészítsék a munkálatokat.

A bazilika padlójába süllyesztett kriptát 44 év után nyitották fel újra. Ehhez el kellett mozdítani a több mint 1500 kilós gránit fedőlapot.

Az előzetes tájékoztatás szerint a fakoporsót a kiemelés után nem nyitották fel. Ha rossz állapota miatt ki kellett cserélni, akkor a diktátor földi maradványait őrző második, cinkkoporsót érintetlenül helyezték át egy új fakoporsóba.

A nyilvánosság kizárásával zajló eseményen a Franco család huszonkét tagja jelent meg, a spanyol államot Dolores Delgado igazságügyi miniszter képviselte. A bazilikából a halottaskocsihoz a hozzátartozók vitték a vállukon a koporsót.

A diktátor földi maradványait a spanyol légierő helikopterével szállították el a légvonalban 34 kilométerre található Mingorrubio temetőjébe, ahol zárt körű mise után a családi panteonban, a felesége mellé temették Francót.

A munkálatok teljes költsége meghaladta a 63 ezer eurót (19,8 millió forint), ennek jelentős részét az új sírhely kialakítása, a sírbolt biztonságának megerősítése tette ki.

A hatóságok nem adtak engedélyt arra, hogy megemlékezést, demonstrációt tartsanak a mingorrubioi temetőnél, noha azt két civil szervezet is kérelmezte.

A rendőrség három biztonsági zónát is kijelölt kordonokkal a sírkert körül, ahova csak engedéllyel lehetett belépni, elsősorban az eseményről tudósító újságíróknak.

Franco tábornoknak máig vannak hívei Spanyolországban. Az exhumálásról szóló helyszíni sajtóbeszámolók szerint a kihantolást ellenző tiltakozók jelentek meg a temető és az Elesettek Völgyének közelében, egyebek mellett "Franco él" feliratú transzparenssel és francoista zászlókkal.

Az exhumálást kezdeményező ügyvezető spanyol szocialista kormány szerint

a diktátor földi maradványai nem maradhatnak egy olyan nyilvános mauzóleumban, ahol méltathatják személyét.

A síráthelyezést a legfelsőbb bíróság is jóváhagyta, amikor elutasította a családtagok keresetét, amellyel megtámadták a parlament által is elfogadott határozatot.

Franco leszármazottai ennek ellenére folytatják a jogi eljárásokat, a spanyol alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak.

Spanyolországban 36 éven át, a spanyol polgárháború 1939-es befejezésétől egészen a tábornok 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott Francisco Franco diktatúrája.

Uralma, a monarchista-nacionalista jobboldali és a köztársaságpárti baloldali erők között zajló polgárháborút követően kemény megtorlásokkal kezdődött,

több ezer embert bebörtönöztek, és legalább 30 ezret kivégeztek.

Hírhedt volt kegyetlenségéről. A korszak szakértőjének számító, a Harvardon és a Columbia Egyetemen is tanító történész, George Packer szerint az SS és a Gestapo főnöke, Heinrich Himler is elborzadt attól, amit egy évvel Franco hatalomra jutása után,1940-ben, spanyolországi látogatása során tapasztalt.

A Madridtól mintegy 50 kilométerre található, gigantikus kőkeresztjéről már messziről látható Elesettek Völgye a diktátor polgárháborús győzelmének jelképeként épült több ezer fogoly rabszolgamunkájával.

Később Franco odaszállíttatta a köztársaságiak oldalán elesettek holttesteit is a hozzátartozók beleegyezése vagy tudomása nélkül.

Hivatalos becslések szerint 30 ezer embert temettek el ott, egyes történészek azonban úgy vélik, hogy valójában legalább kétszer ennyien lehettek.

A köztársaságpárti áldozatok leszármazottai évek óta küzdenek azért, hogy szeretteiket exhumálhassák az Elesettek Völgyéből. Eddig 13 esetben adott erre engedélyt a bíróság, ám még mindegyik ügyben a végrehajtásra vonatkozó szakértői véleményekre várnak.