Az a feszültség, amit az elmúlt másfél évben tapasztalhattunk, elsősorban nem a két Korea feszültsége, hanem az Amerikai Egyesült Államok és Észak-Korea közti viszonyé - hívta fel a figyelmet a kutató. "Észak-Korea szeretné kilavírozni magát abból a helyzetből, amibe tavaly került, vagyis hogy az ország az erődemonstrációival "magára rántotta" a létező összes szankciót, büntető intézkedést. Most bíznak abban, hogy Dél-Korea közvetíteni fog az USA irányába" - mondta Csoma Mózes.

"Észak-Korea vezetője, Kim Dzsong Un húga, Kim Jo Dzsong lesz az első olyan látogató Dél-Koreában, aki a Kim család, vagyis Kim Ir Szen vérvonalához tartozó vezető család tagja".

El fog látogatni Dél-Koreába az észak-koreai állam hivatalos államfője, Kim Jong Nam, és ott lesz a delegációban Ri Szon Kvon, a Korea-közi hivatal vezetője. "Ebből is látszik, hogy az állam milyen komolyan veszi a téli olimpia kínálta lehetőségeket, és

reménykednek abban, hogy a dél-koreaiak összehoznak nekik valamifajta közeledési lehetőséget az amerikaiakkal"

- hangsúlyozta a kutató.

Mike Pence amerikai alelnök vezetésével egy amerikai delegáció is hivatalos Phjongcshangba, így megvan az elméleti lehetőség arra, hogy a találkozó létrejöjjön.

"Ugyanakkor több olyan nemzetközi esemény is volt a közelmúltban, például 2017 őszén az ENSZ közgyűlés eseményei, ahol magas rangú észak-koreai delegátusok és amerikai delegátusok voltak jelen. Az elméleti lehetőség tehát többször is nyitva volt arra, hogy a két fél között akár közvetlen tárgyalások kezdődhessenek. A dél-koreai vezetésre mindenesetre most hatalmas felelősség hárul, hogy megfelelő módon töltsék be a közvetítői szerepet" - emlékeztetett a Korea-kutató.

Felmerülhet a kérdés, hogy van-e hasonlóság az 1988-as szöuli nyári játékoknak és a mostani téli olimpiának a két Korea, illetve Észak-Korea és a nemzetközi nagyhatalmak viszonyára gyakorolt hatásában?

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa szerint a legnagyobb különbség az, hogy teljesen más nemzetközi környezetben játszódtak le az események. "Az 1988-as időszak még a bipoláris szembenállás időszaka, még létezett a Szovjetunió - többé-kevésbé egységesen -, illetve repedezve ugyan, de létezett a szocialista tábor - Észak-Koreának volt még hátországa. Ezután, a 90-es években a rendszerváltozásokat követően Észak-Korea teljesen elszigetelődött és kilátástalan helyzetbe került. A kilencvenes időszak közepe a nagy éhínségek időszaka volt az országban".

A 2000-es évek eleje viszont a két Korea történetében komoly enyhülési időszak volt, ekkor is előfordult például, hogy észak-koreai sportolók látogattak Dél-Koreába - emlékeztetett Csoma Mózes.

"Ám akkor még az egész nemzetközi közösség szurkolt az enyhülésnek,

és mindenki tele volt illúziókkal arról, hogy az észak-koreai országot talán sikerül integrálni, úgymond jó útra téríteni". Ezek az illúziók már jóval kevésbé vannak meg - tette hozzá a kutató. Ma már mindenkinek nyilvánvaló, hogy az enyhülések vannak korlátai, hiszen Észak-Korea a nukleáris- és rakétaprogramját biztosan nem fogja feladni, hiszen a saját megtámadhatatlanságuk biztosítékát látják ezekben.

A phjongcshangi olimpia azért is nagyon fontos Észak-Koreának, hogy ne katonai erővel vagy más hasonló módon hívják fel magukra a figyelmet,

hanem az ország "puha erejét" kamatoztassák. Megpróbálnak sport- és kulturális témákkal bekerülni a dél-koreai és a nemzetközi médiába - mondta Csoma Mózes.

"Ha megnézzük az észak-koreai delegáció - a szurkolócsapat vagy az előadóművész-csoport - tagjait, látható, hogy elsősorban dekoratív, fiatal hölgyekről van szó. Az észak-koreaiak pontosan tudják, hogy így tudnak bekerülni a dél-koreai és a nyugati médiába, és ezzel tudnak árnyalni az ország meglehetősen negatív megítélésén".