Észak-Korea azt állítja, hogy vasárnap sikeres kísérletet hajtott végre hidrogénbombával. Független szakértők ezt ugyan nem tudták megerősíteni, de nem tartják elképzelhetetlennek, hogy igaz. Ha valóban így történt, akkor Phenjan hatalmas előrelépést tett a fegyverkezés terén, és még közelebb került ahhoz, hogy az Egyesült Államok területét fenyegető nukleáris fegyvert fejlesszen ki.

Hidrogénbomba kontra atombomba

A hidrogénbomba sokkal nagyobb pusztításra képes, mint az atombomba, amelyet eddig kizárólag az Egyesült Államok vetett be Japán ellen a második világháború végén.

Hidrogénbombát eddig sohasem vetettek be, az első sikeres kísérleti robbantásokat az Egyesült Államok hajtotta végre

az ötvenes években Ivy Mike és Castle Bravo névre keresztelt bombáival, majd a Szovjetunió is szert tett ilyen tömegpusztító fegyverekre.

Ezek hatóereje 10 ezer kilotonna fölötti volt, azaz több százszor nagyobb, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombáké, amelyek összesen legalább 200 ezer ember életét oltották ki.

Az eddigi legnagyobb hatóerejű, 15 millió tonna TNT pusztító erejének megfelelő Castle Bravót víz alatt robbantották fel 1954. március 1-jén, és nem csak három korallszirtet tarolt le, illetve 55 ezer Celsius-fokra hevítette a hőmérsékletet az óceán fölött, de a robbanás a 200 kilométerre fekvő Marshall-szigeteket is megrengette. A hét kilométer átmérőjű tűzgolyó 73 méter mély krátert vágott a zátonyon, a gombafelhő 100 kilométer magasra szállt és a radioaktív hamu Ausztráliába és Japánba is eljutott. Emellett egy, a kísérletről mit sem sejtő japán halászhajó legénysége sugárbetegséget kapott, mivel a robbantás közelében hajóztak. A fentiek elkerülése érdekében az 1960-as évek óta a kísérleti robbantásokat föld alatt hajtják végre.

Szakértők úgy vélik, hogy a hatodik észak-koreai földalatti nukleáris kísérleti robbantás hatóereje legalább 140 kilotonna volt,

hétszer-nyolcszor nagyobb a Hirosimát (15 kilotonna) és Nagaszakit (20 kilotonna) letaroló bombákénál. A kiváltott első földrengés 6,3-as erősségű volt, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy ez volt Észak-Korea eddigi legnagyobb kísérleti robbantása.

A Nap erejével

Míg az atombombák működési elve - az atomreaktorokéhoz hasonlóan - a maghasadáson alapul, addig a hidrogénbombát vagy más néven termonukleáris bombát egy atombomba gyújtja be, és energiájának döntő többsége az atomi részecskék egyesüléséből, magfúzióból származik. A csillagokban - köztük a Napban - is ilyen módon keletkezik energia.

Emiatt robbanásának ereje sokkal nagyobb az atombombáénál.

A hidrogénbombát azért is nevezik termonukleáris bombának, mert nagyon magas hőmérséklet kell a fúzió beindításához. Egy hagyományos hidrogénbomba kétfázisú: először felrobban egy maghasadáson alapuló atombomba, amely akkora hőt termel, hogy a második szakaszban beindítja az adott hidrogénizotóp fúzióját.

Elfér egy rakétán

A Japánra ledobott atombombák a jelenlegi nukleáris fegyverekhez képest hatalmas méretűek és viszonylag kis erejűek voltak, repülőgépekkel szállították őket a célpontok fölé. Ezzel szemben a kifinomult technológiával előállítható hidrogénbomba elég kicsi ahhoz, hogy elférjen egy interkontinentális rakéta csúcsán.

A hidrogénbomba megtalálható a legkomolyabb nukleáris arzenállal rendelkező öt állam - az Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Kína - fegyvertárában. Hidrogénbomba létrehozásán más országok is munkálkodhatnak, és az is előfordulhat, hogy egyesek titokban már szert is tettek a technológiára, annak ellenére, hogy a világ legtöbb országa arra törekszik, hogy megakadályozza a tömegpusztító fegyverek terjedését.