A 94 éves korában elhunyt politikus a Német Szövetségi Köztársaság hatodik államfője volt, 1984 és 1994 között töltötte be a szövetségi elnöki tisztséget.

Richard von Weizsäcker elsősorban a második világháborús német kapituláció 40. évfordulója alkalmából, 1985. május 8-án a Bundestagban, a német törvényhozás alsóházában elmondott beszédéről ismert, amelyben az addigi vezető német politikusok közül a leginkább egyértelműen mondta ki, hogy Németországnak és a németeknek meg kell birkózni a náci múlttal.

A konzervatív CDU politikusa elutasította a kollektív felelősség elvét, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a náci múlt "nehéz örökség" valamennyi német számára.

Május 8. a németeknek nem a vereség, hanem "az erőszakon alapuló nemzetiszocialista uralom embertelen rendszere alóli felszabadulás napja", és a német történelem 1945. május 8-val kezdődött korszaka, így az ország kettészakítása is a náci diktatúrára vezetendő vissza - hangoztatta világhírű beszédében Richard von Weizsäcker.

Joachim Gauck jelenlegi szövetségi elnök az elhunyt özvegyének küldött részvétnyilvánító levelében kiemelte, hogy Richard von Weizsäcker "nagyszerű ember és kiemelkedő államfő" volt. A háború és a diktatúra tapasztalata a békés és egyesült Európa iránti elkötelezettséggé formálódott benne, és "már korán felismerte, hogy Európa megosztottságának meghaladása az egyetlen lehetőség Németország megosztottságának meghaladására" - írta Joachim Gauck.

Az újraegyesített Németország első szövetségi elnökeként sokat tett azért, hogy a keleti és a nyugati polgárok közössége egységbe kovácsolódjék, és az átmenet időszakában "sok embernek adott tartást és iránymutatást" - tette hozzá.

Richard von Weizsäcker Stuttgartban született 1920. április 15-én. Berlinben nőtt fel, apja, Ernst von Weizsäcker a náci korszakban államtitkár volt a külügyminisztériumban. Richard von Weizsäcker a német hadsereg, a Wehrmacht katonájaként végigharcolta a második világháborút, többször megsebesült, egységét Lengyelországban és a Szovjetunióban vetették be. A háború után jogi diplomát szerzett, és az egyik védőügyvéd volt abban a perben, amelyben apját emberiesség elleni bűncselekményekért öt év szabadságvesztésre ítélték.

A CDU-ba 1954-ben lépett be, 1966-ban Helmut Kohl későbbi kancellár javaslatára beválasztották a párt elnökségébe. 1969-től több mint tíz évig képviselő volt a Bundestagban, 1973-ban a CDU-frakció helyettes vezetőjévé választották, 1979-től 1981-ig a Bundestag alelnöke volt.

A CDU nyugat-berlini szervezetének vezetőjeként 1981-ben megszerezte a tartományi rangú város vezető pozícióját, kormányzó polgármesterként 1984-ig dolgozott, amikor államfővé választották