Az egyik vezető német online ingatlanközvetítő portál 2 millió hirdetés elemzésén alapuló kimutatása szerint a legnagyobb mértékben a közepes méretű iparvárosokban emelkedtek a lakbérek a pénzügyi-gazdasági világválság eddigi legsúlyosabb éve, 2009 óta. Így a 120 ezer lakosú Wolfsburgban - a Volkswagen székhelyén - 40,7 százalékos, míg a 130 ezer lakosú Ingolstadtban - az Audi székhelyén - 28,9 százalékos drágulást regisztráltak. Az egyetemi városokban is nagymértékben emelkedtek a lakbérek, például Göttingenben 27,7 százalékkal többet kérnek az új bérlőktől, mint 2009-ben.

A legdrágább továbbra is München, ahol a rezsi nélküli lakbér négyzetméterenként átlagosan havi 13,01 euró (nagyjából 4 ezer forint), utána pedig Frankfurt következik 10,39 eurós négyzetméterenkénti bérleti díjjal, majd Stuttgart, ahol 10,1 eurót kérnek a bérlőktől négyzetméterenként.

Kezdenek felzárkózni a volt NDK területén fekvő sikeres városok is, például az optikai ipar globális jelentőségű központjaként számon tartott Jénában 7,86 euró az átlagár, ami 21,7 százalékos drágulást jelent 2009-hez képest, míg Berlinben 30,8 százalékkal 7,70 euróra emelkedett a négyzetméterenkénti, rezsi nélküli átlagos havi lakbér.

A lakbérek alakulása a legfontosabb belpolitikai, gazdaság- és szociálpolitikai ügyek között van Németországban, mert a lakosság túlnyomó többsége bérlő. A berlini DIW gazdaságkutató intézet adatai alapján a németek csupán 38 százaléka lakik saját tulajdonú ingatlanban.

A trend a lakástulajdonosok arányának emelkedése felé mutat, mert 2009 óta - az euró jövőjét övező aggodalom és a lakáshitelek költségeit erősen csökkentő alacsony kamatszint révén - egyre többen fektetik pénzüket ingatlanba, de a lakbérek emelkedése így is feszültséget okoz. Ezért a kormány a drágulás megfékezésére törekszik, október elején elfogadott jogszabálytervezete szerint úgynevezett lakbérplafont vezetnek be. A törvényhozásnak javasolt szabály szerint bérlőváltás esetén a tulajdonos vagy az ingatlant kezelő társaság a térségben - kerületben, településen - jellemző lakbérszínvonalnál legfeljebb 10 százalékkal magasabb kezdeti bérleti díjat állapíthat meg.

A bérleti szerződésekben rendszerint azt a megoldást alkalmazzák, hogy meghatároznak egy kezdeti díjat, amelyet évente módosítanak a helyi önkormányzat úgynevezett lakbértükre alapján, amely az adott területre, városrészre, kerületre jellemző lakbérszintet mutatja.