Siegfried Lenz a Nobel-díjas Heinrich Böll-lel és Günter Grass-szal együtt élete küldetésének tartotta a német náci múlt feldolgozását és a többi néppel - főként a lengyelekkel és az izraeliekkel - való megbékélést. Lenz-t a háború utáni német irodalom egyik legnagyobb alakjának a történetmesélés mesterének tartják.

85. születésnapján, 2011-ben Christian Wulff szövetségi elnök azt emelte ki érdemei közül, hogy milyen sokat tett Németország jó hírnevének visszaszerzéséért. Az alkalomból a német NDR közszolgálati televízió portréfilmet is közölt az íróról:

"Halász akartam lenni, 11 évesen kém akartam lenni, egy híres kém természetesen. Admirális akartam lenni. És ezekből persze egyik sem lettem" - fogalmazott az író.

Az 1968-ban megjelent és később meg is filmesített Németóra az író náci korszakot és történelmi bűntudatot feldolgozó kulcsregénye, amely egy apa és fia konfliktust állítja középpontba. Az apa figurája képviseli a háborús nemzedéket, a fiú az ellene fellázadó következő generációt. A mű felhívja a figyelmet a kritikátlan kötelességtudat végzetes következményeire is.

Legfontosabb munkái között tartják számon emellett az 1978-ban megjelent Honismereti múzeum című regényt. Utolsó elbeszéléskötete 2011-ben jelent meg Az álarc címmel. Kiadója szerint regényeit, novelláit, drámáit és esszéit legalább 35 nyelvre fordították le, kötetei a világon több mint 30 millió példányban jelentek meg.