A philadelphiai múzeum munkatársai egy 1922 és 1934 közötti expedíció papírmunkájának digitalizálásakor találtak utalásokat a csontvázra. A nyomok alapján a csontokat 1930 körül tárta fel a British Museum és a Penn Museum közös expedíciója az ókori Ur városának királyi temetőjében, a mai Irak területén. Az expedíciót követően azonban a csontváz dokumentációja eltűnt és ezért egészen mostanáig megfeledkeztek a leletről.

A régészek a csontvázat 12 méter mélyen találták meg a temetőben, amelyet Kr.e. 2500-ra datálnak a régészek. A csontváz azonban jóval idősebb mint a temető maga: nagyjából Kr.e. 4500-ból származhat. A maradványok egy vastag iszap réteg alatt hevertek, amiből arra lehet következtetni, hogy a testet egy áradás sodorhatta a helyszínre annak idején.

A kutatók szerint a csontok egy izmos, 178 centiméter magas, 50 év körüli férfié lehettek. A múzeum munkatársai a Noah, azaz Noé nevet adták a csontváznak.

A tudósok a lelet fontosságát abban látják, hogy az eddig ismeretlen információkat nyújthat a korabeli étrendről és betegségekről. Ilyen jó állapotban lévő csontvázak ugyanis nagyon ritkán kerülnek elő a térségből, és Noé 2000 évvel idősebb, mint a többi emberi maradvány, amelyet az expedíció helyén feltártak.