A legfelsőbb bíróság Karlsruheban kimondta, hogy a felnőtt gyerekeknek jót kell állni azokért a kiadásokért, amelyek szüleik szeretetotthonban történt elhelyezéséből fakadnak. Ennek értelmében egy 60 éves férfinak ki kell egyenlítenie annak a brémai szeretet otthonnak a 9 ezer eurós követelését, amelyben az apja élt.

A férfi arra hivatkozva zárkózott el a költség megtérítése elől, hogy apjával már több, mint 3 évtizede nem volt semmi kapcsolata. Èrvként felhozta azt is, hogy apja másfél évtizeddel ezelőtt még az örökségből is kitagadta.

A bíróság azonban úgy vélte, hogy az apa teljesítette szülői kötelességét, lehetővé tette fia számára az érettségi letételét és viszonyuk gyakorlatilag csak felnőtt korban szakadt meg, ami magánügynek tekinthető, csakúgy,mint az örökhagyás kérdése.

A határozat lényegében szélesre tárta a kaput a szociális intézmények számára, amelyek idős emberek eltartására szakosodtak és kiadásaiknak csupán töredékét tudják ápoltjaik nyugdíjából, vagy más bevételéből fedezni. 2012-ben például a városok és települések kényszerültek az általuk fenntartott szeretetotthonok mintegy 3 milliárd 700 millió euró hiányának kiegyenlítésére és csupán fél milliárdot tudtak behajtani az ápoltak közvetlen leszármazottain.

A bíróság határozatának kihirdetésekor azonban hangsúlyozta azt is, hogy a szociális intézmények követeléseinek kiegyenlítése nem döntheti anyagi válságba az egyenes ági leszármazottakat, így például nem kényszeríthető senki sem ingatlanjának eladására, hogy ebből fedezze szülőjének szeretetotthon-béli költségeit.

Ezzel Karlsruheban figyelembe vették azt a tényt, hogy a jelenlegi népességi adatok alapján egyre nagyobb teher nehezedik a 30 és 60 év közti - úgynevezett szendvics - nemzedékre, amely részben gyermekei nevelését fedezi, részben pedig hozzájárul szülei nyugdíjának kiegészítéséhez is.

Utaltak a statisztikai hivatal igencsak aggasztó előrejelzésére is, amely szerint 2060-ban 3 munkaképes személy 3 nyugdíjas eltartására fog kényszerülni.