Az általa tervezett konstrukciót AK-47 néven 1949-re rendszeresítették a Szovjet Hadseregben - mivel a próbákon rendkívül strapabíró, igénytelen, megbízható, egyeslövésben relatíve pontos, sorozatlövésben nagy tűzerejű fegyvernek bizonyult. Az egyszerű és tömegesen gyártható AK-47 egyértelmű győztesnek bizonyult, mivel Kalasnyikov vetélytársai karbantartásra kényes (billenőzáras) vagy szokatlan (bull-pup) elrendezésű prototípusokat nyújtottak be elbírálásra.

A "Kalasnyikov" gépkarabély és fegyvercsalád rövid időn belül világszerte elterjedt, napjainkig mintegy 80-100 millió darabot gyártottak belőle, többek között Magyarországon is legalább 3 milliót (AKSZSZ, AKM-63, AMD-65, AMP-69 stb. változatok). Az AK-47 szerepel Mozambik zászlajában és Kelet-Timor címerében, egyes afrikai területeken a "Kalash" nevet gyakran adják fiúgyermekeknek - írja a Wikipédia.

Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov 1919. november 10-én született az Urál vidéki Kurján, de kuláknak minősített családját 1930-ban Szibériába deportálták. 1938-ban harckocsizóként besorozták a Vörös Hadseregbe. A második világháborúban az ő életét is megkeserítették a megbízhatatlan sorozatfegyverek. 1941-ben, egy harctéri sebesülésből lábadozva határozta el, hogy egyszerű, könnyen kezelhető kézifegyvert készít a szovjet katonáknak. Bár 1942-ben benyújtott első tervét nem fogadták el, lehetőséget kapott a további munkára, s a módosított változattal 1946-ban benevezett a szovjet fegyverkonstruktőrök vetélkedőjébe.

A bírálók elsődleges szempontnak a megbízhatóságot minősítették, s az ekkor már az udmurtföldi Izsevszkben dolgozó Kalasnyikov 7,62x39 mm-es lőszert használó, gázelvezetéses rendszerű gépkarabélyát nyilvánították győztesnek. Az 1949-ben rendszeresített AK-47-es gépkarabély 350-400 méterre hatékony, elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, s viszonylag pontos egyeslövésben és automata módban is. Szintén Kalasnyikov irodája tervezte a PK, majd a modernizált PKM géppuskát.

Az egyszerű szerkezetű és hatékony fegyvert 1969 óta szinte változatlan formában gyártják.

Híressé vált mondata, amely harminc évvel ezelőtt hangzott el: "elsőként szorítok kezet azzal, aki az enyémnél jobb gépkarabélyt alkot".

Kalasnyikov még törzsőrmesterként megkapta a Sztálin-díjat, háromszor a Lenin-díjat és kétszer a szocialista munka hőse címet, szülőfalujában szobra, Izsevszkben múzeuma van.

Szabadalmi díjat azonban nem kapott, s még a nyolcvanon túl is szerény nyugdíjából élt egy kétszobás lakásban. A világ egyik legismertebb márkanevéből csak az elmúlt néhány évben profitált, miután engedélyezte egy német cégnek, hogy Kalasnyikov esernyőket, zsebkéseket, órákat dobjon piacra, amelyek - legalábbis a reklám szerint - a karabélyhoz hasonlóan megbízhatóak, egyszerű a használatuk és elnyűhetetlenek. Emellett kétfajta vodka is hozott pénzt a számára.

Találmányának különböző modernizált változatait mára a világ fegyveres erőinek felében rendszeresítették, sőt néhány államban annyira "népszerű", hogy a hivatalos címerbe is bekerült. 1949 óta valamennyi háborúban "részt vett" (az amerikai katonák Vietnamban saját fegyverüket nem egyszer zsákmányolt kalasnyikovra cserélték), az olcsó és megbízható fegyvert előszeretettel használják a gerillák és terroristák is.

Napjainkig 80-100 millió darab készült belőle (Magyarországon az ötvenes évek végétől gyártották), ezzel a világ legelterjedtebb kézifegyvere. A márkanevet a Szovjetunió nem védette le, emiatt ma is tucatnyi országban gyártják engedély nélkül.

Kalasnyikov több ízben is a világ értésére adta, hogy a kézifegyvert hazája védelmére szánta és nem arra, hogy nemzetközi konfliktusok erőszakos rendezésére használják. Élete végén már a "békésebb" célú vadászfegyverekkel foglalkozott, sőt hordozható tűzoltókészüléket is tervezett.