A Franciaország által 1941-ben trónra ültetett Norodom Szihanukot tartják a kambodzsai függetlenség atyjának, egyike volt a XX. század nagy politikai személyiségeinek.

Az orvosi jelentés szerint cukorbetegségben, vastagbélrákban és magas vérnyomásban szenvedett, a királyi család közlése szerint azonban halálát szívroham okozta. Szihanuk többször tartózkodott Pekingben orvosi kezelés céljából.

Szihanuk 1941 és 1955 között Kambozsa királya volt. Uralkodása közben néhányszor (1945-ben, 1950-ben, 1952-ben és 1953-ban, 1954-ben) miniszterelnök is volt, azt követően néhányszor újra beült a kormányfői székbe: 1955-ben, majd 1956-ban kétszer is megszakítva, majd 1957-ben, 1958-tól 1960-ig, 1961-től 1962-ig, 1960 és 1970, valamint 1975 és 1976 között újra államfői feladatokat látott el, de nem királyi rangban. A megszakítások idején néha száműzetésben volt, többször visszatért hazájába.

Lon Nol tábornok vezetésével - amerikai támogatással - 1970-ben katonai államcsíny távolította el a hatalom éléről, megbuktatóját pedig 1975 tavaszán zavarta el a kommunista felkelés, hatalomra juttatva a Kína-barát vörös khmereket. Ez utóbbiakat azonban a Kambodzsába behatoló vietnami erők elzavarták, új kormányzat jött létre Kambodzsai Népköztársaság néven.

Tizenkét éves polgárháború után 1990-ben a kormány és a három ellenállási csoport Dzsakartában nemzeti tanácsot hozott létre, amelynek elnökévé Szihanukot választották. Elfogadták az ENSZ által kidolgozott rendezési tervet, 1991-ben aláírták a fegyverszüneti megállapodást. Ennek nyomán 1993-ban államfővé választották Norodom Szihanukot, aki hatályba léptette a parlament által elfogadott alkotmányt, amelynek értelmében Kambodzsa ismét monarchia lett, ő pedig ismét elfoglalta a trónt. Megromlott egészségi állapotára hivatkozva azonban 2004-ben lemondott fia, Norodom Szihamoni javára. Már akkor is Pekingben volt gyógykezelésen.