A trillió igen nagy összegnek hangzik - így nevezik azt a tizennyolc nullával ékes számot, ami jelzi, hogy milyen magasra emelkedett a brit államadósság. Gyenge vigasz, hogy más gazdasági nagyhatalmaknak is van ekkora adósságuk, és erejük tudatában elviselik ezt, de az általános európai helyzet tükrében mégis növelheti a brit gazdaságtervezők aggodalmait a most közzétett számadat. Különösen, ha hozzávesszük, hogy a múlt év utolsó negyedében a gazdaság 0,2 százalékkal visszaesett - ezen belül különösen a gyáripar -, és folyamatosan emelkedik a munkanélküliség, részben azért, mert nagyüzemek és üzletláncok zárnak be, a közhivatalokban pedig leépítések vannak. Tavaszra új munkanélküliségi csúcs várható Nagy-Britanniában.

Ha az idei év első negyede is visszaesést mutat, akkor immár recesszióról beszélhetünk, s a jelek szerint erős ennek a valószínűsége. Plusz-mínusz 0,2 vagy 0,3 százalék még nem komoly gond, mondják a kommentátorok, de érezhető, hogy nincs minden rendben a kréta körül.

David Cameron miniszterelnök, aki csütörtökön Davosban a világgazdaság, különösen a világkereskedelem élénkítésének szükségéről beszélt, kárhoztatja a brit gazdaság bajaiért a koalíciója által leváltott szocialista kormányt, amely magasra növelte az államadósságot és a költségvetési hiányt, helyteleníti az Európai Unió szerinte fölösleges beavatkozását a brit gazdaság kialakult rendjébe, és rámutat az euróválság kedvezőtlen, piacszűkítő hatására. Az ellenzék gazdaságélénkítő adócsökkentést követel, valamint kevesebb megszorítást.

David Cameron kormánya azonban újabb megszorításokat tervez. Próbálkozik például azzal, hogy bizonyos jövedelmi szinten felül megvonja a gyermektartási pótlékot. Ezt a tervezetet egyelőre visszadobta a parlament felsőháza.

Áltralános azonban a szakértők véleménye, hogy a brit gazdaság talpraállása hosszú folyamatnak ígérkezik, és a gazdaság serkentése mellett feltétlenül szükséges a közkiadások jelentős megnyirbálása is.