Nyolc évvel ezelőtt csak véletlenül keresték fel Likovát, mert egy helikopter éppen arrafelé tartott, és elvitte a kérdezőbiztost, idén azonban már eleve eltervezték, hogy elmennek hozzá.

A Likov család 1937-ben hagyta el a falut, ahol addig élt. Óhitűek lévén elődeik Nagy Péter cár üldöztetése elől menekültek Keletre, aztán egyre távolabb húzódtak a civilizációtól, mígnem 1937-ben egy vaskályhával és néhány egyéb fém eszközzel egy csónakba ültek, és végleg maguk mögött hagyták az emberek világát.

Geológusok találtak rájuk véletlenül 1978-ban, de történetük csak 1982-ben vált ismertté az akkori szovjet sajtóból.

Akkoriban még élt az apa, Karp Joszifovics, és fiai, a 45 éves Szavvin, és a 36 éves Dmitrij, valamint lányai, Natalja (42), és Agafja (34).

A család teljes önellátásra rendezkedett be, és hihetetlenül nehéz körülmények között élt. Még ruháikat is a saját ültetésű kenderből maguk fonták-szőtték, és elmondásuk szerint az egyik legnagyobb csapás az év során az volt, amikor megsemmisült az elvetendő lenmagkészletük.

Szavvin, Dmitrij és Natalja 1981-ben hunyt el, az akkori feltételezések szerint vélhetően a civilizációval való érintkezés következtében, olyan betegségekben, amelyeket az edzett immunrendszerű geológusoktól kaptak el, de amelyekre szervezetük nem volt felkészülve. Az apa, Karp Joszifovics Likov 1988-ig élt.

Azóta a már idős Agafja egyedül él a tajgában, s önellátónak mondta magát a 2002-es népszámláson: megélhetését kertje és egy kecske biztosítja.