Annak ellenére, hogy a legfőbb orosz vezetés által megerősítést és beismerést nyert a sztálinista hatalom okozta szovjet bűnösség a katyñi tömeggyilkosságokban, és Oroszországban is nyilvánosságot kaptak a legtitkosabb dokumentumok, 1990-től kezdve Oroszországban ismét megjelentek a bűnösséget megkérdőjelező és a németeket hibáztató nézetek.

Lengyelország és Oroszország között a legutóbbi időkig igen feszült volt a viszony a lezáratlan múlt miatt. Mostanra sikerült rendezni a kérdést, az eredményeket azonban végzetesen beárnyékolja a mostani tragédia.

Az Orosz Föderáció Katonai Ügyészsége korábban ugyanis nem találta jogilag megalapozottnak azt a feltevést, hogy az 1940 tavaszán a szovjet politikai rendőrség, az NKVD által legyilkolt lengyel állampolgárok "politikai repressziók áldozatai" lettek volna. Mindez az események 66. évfordulója előtt pár nappal történt.

1939 szeptemberében Lengyelországot a náci Németország, majd a sztálini Szovjetunió támadta meg és foglalta el - ezzel a független lengyel állam megszűnt létezni. Moszkva bekebelezte Lengyelország keleti területeit, és megkezdődött a helyi lakosság üldözése (deportálások Oroszország belsejébe, a szovjet rendszer bevezetése).

1940. március 5-én írta alá Sztálin és a szovjet kommunista párt többi vezető politikusa azt a parancsot, amely alapján az NKVD 14700 lengyel hadifoglyot, valamint 11000, Ukrajna és Fehéroroszország területén fogva tartott civilt rövid időn belül kivégzett. A volt lengyel katonákat (köztük számos tábornokot is) az oroszországi Szmolenszk melletti Katynban és a Tver közeli Miednojéban, illetve az ukrajnai Harkovban gyilkolták le, majd temették el. A szovjet hatalom ezzel a lengyel vezető rétegre mért csapást, hiszen a meggyilkoltak között - a katonákon kívül - jelentős számban volt képviselve az értelmiség (orvosok, mérnökök, tanárok, az áldozatok között találjuk az ismert rendező, Andrzej Wajda édesapját is; Wajda a mészárlásnak egy filmmel állított emléket).

Egészen 1990-ig a szovjet fél azt hangoztatta, hogy a mészárlást a németek követték el, még 1941-ben, miután megtámadták a Szovjetuniót. Lengyelországban Katyn témája gyakorlatilag tabunak számított, még a német bűnösséggel kapcsolatban sem lehetett szóba hozni - olvasható egy tanulmányban.

1990-ben az orosz fél elismerte felelősségét, és megkezdődött a nyomozás a katyni eseményeket illetően, eleinte a civil ügyészségen, majd az ügy átkerült a katonai ügyészséghez. Ez utóbbi egy orosz-lengyel megállapodás alapján történt meg, s a lengyel fél lemondott a saját eljárásról. 1992-ben Borisz Jelcin orosz elnök átnyújtotta kollégájának, Lech Walesának az ügyre vonatkozó dokumentumokat (később kiderült, hogy az iratok egy része így került Varsóba). A nyomozást az orosz fél 2004 végén felfüggesztette, s az 1940-es eseményeket nem volt hajlandó "emberiség ellen elkövetett bűntettnek" minősíteni, hanem csak egyszerű köztörvényes ügynek, amely már elévült.

Egy katyni katona özvegye azonban egy 1991-es törvény alapján, amely szerint a Sztálin alatt elkövetett bűntettek döntéshozóit és végrehajtóit is felelősségre lehet vonni, kérelmezte az orosz hatóságoknál, hogy a lengyel főhadnagyot ismerjék el politikai repressziók áldozatának. A katonai ügyészség által adott, február végén közzétett válaszban a következőket olvassuk: "A katyni ügy nyomozása során sajnos nem lehetett kideríteni, hogy az Orosz Föderáció 1926-ban elfogadott büntető törvénykönyve melyik rendelkezése alapján vonták az illető személyt felelősségre, mivel az erre vonatkozó dokumentáció megsemmisült."

A szakértők rámutatnak arra, hogy az ügyészségen született határozat nem független, hiszen nem születhetett volna meg a Kreml tudta és beleegyezése nélkül. Ráadásul a Jelcin-korszak pozitív eseményeihez képest a mostani események határozott visszafejlődésnek tekinthetők - vélekedett 2006-ban a szerző.