Ez a súlyos és megrázó veleszületett fogyatékosság, amelyet szülei műtéti beavatkozással szeretnének orvosolni, valóságos bálvánnyá tette a kisfiút a helyi hindu hívők körében. "Vannak, akik pénzt, gyümölcsöt és cukorkát adnak, néha virágokat is kapok" - sorolja Dípak Kumár falujában, Belhariban, 125 kilométernyire az ország északkeleti részén fekvő Bihar állam fővárosától, Patnától.

Dípak, aki az ischiopagus nevű nagyon ritka fejlődési rendellenességben szenved, összenőtt egy "parazita ikerrel", aki nem növekedett tovább az anyaméhben. A jelenség lényege, hogy az ikerpár egyik tagja a sejtosztódás során mellékvágányra fut, a sejtállománya a másik iker szöveteivel összekapcsolódva fejlődik tovább.

A parazita iker teste kisebb-nagyobb mértékben hiányos, az ép testvér szervei tartják életben. A fetus in fetus (magzat a magzatban) esetében a terhesség korai szakaszában az egyik magzat szinte körülöleli, becsomagolja a másikat, így az nem az édesanyja, hanem ikertestvére testében fejlődik tovább parazitaként. Az indiai kisfiú esetében az életben maradt magzat a terhesség alatt magába olvasztotta ikertestvére végtagjait.

A gyermek négy karja és fölösleges lábai szó szerint a mellkasából nőttek ki, ezért felsőteste mindig meztelen, végtagjai összegabalyodva lógnak előtte. Fölös végtagjainak súlya megakadályozza abban, hogy két - 10 és 11 éves - egészséges bátyjával vagy más gyerekekkel játsszon, akik időnként komiszkodnak vele, megmarkolják, húzogatják "ikertestvérét".

A Save the Children nemzetközi szervezet szerint a súlyosan testi fogyatékos gyermekek többsége Indiában vagy meghal szülés közben vagy végeznek velük, ezért is csodálkoztak a helyi orvosok és a falu vénei, hogy Dípak életben maradt. "Egyesek összetett kézzel hajlonganak előtte, mások megérintik, mint egy istenséget, és sokan pénzt adnak neki fogadalmi adományként" - mondja az anyja, Indu Dévi.

Harmincas éveiben járó apja, Vires Paszvan, aki az egyik alacsony kaszthoz tartozik és az építőiparban dolgozik, egyáltalán nem örül annak, hogy fiát vallási tárgyként kezelik. Dípak története rámutat a fogyatékosságokat Indiában övező félreértésekre, és megvilágítja azt is, hogy a nyomoréknak vagy torznak született gyerekek - különösen vidéken - nem jutnak orvosi ellátáshoz. Egy halvány reménysugár mégis van, bár egyelőre semmi kézzelfogható nem történt: egy helyi politikus, Dadan Padzsalvan meghívására a család nemrégiben a patnai kórházban járt, hogy megvizsgáltassa a kisfiút.

A szülők előtt bátorító példa lehet egy kétéves kislány, Laksmi Tatma esete, aki Dípakhoz hasonlóan négy karral és négy lábbal született, és 2007-ben Bangalorban sikeresen megműtötték. Története akkoriban bejárta a világsajtót.