Patrick, a csendes iskolásfiú a Daily Telegraph című brit napilapnak mesélte el a történetét: a kongói lázadóvezér, Laurent Nkunda milicistái elrabolták őt, fegyvert adtak a kezébe és harcra kényszerítették.

Pedig a 15 éves fiú az iskolából hazatérve csak mosószappant akart venni az édesanyjának. "A lázadók út közben kaptak el. Az parancsolták, hogy cipeljem a zsákjaikat. Közölték, hogy soha többé nem mehetek haza, mert katona leszek" - mesélte a fiú, aki hiába bizonygatta, hogy még fiatal, és ő az egyetlen, aki segíteni tud az anyjának, a katonák hajthatatlanok voltak. "Nem tehettem semmit. Azt hallottam, hogy ha valaki visszautasítja őket, azonnal lelövik"- tette hozzá a fiú.

A lázadók táborába ment a katonákkal, ahol állítása szerint rengeteg gyerek volt még rajta kívül. Működött egy kórház is, ahol a sérült lázadókat ápolták.

Egész nap kiképzésen vettek részt, és mindössze egy kis tál kukoricakását kaptak enni. Amikor nem a kiképzésük folyt, akkor tejet hordtak a sérült katonáknak, illetve eltemették a halottakat.

Nem mehetnek haza

Kevesebb, mint egy heti "kiképzés" után a frontvonalra küldték a rémült fiút, akinek azonban a bokrok között sikerült elmenekülnie a katonák elől, és meghúzta magát az ENSZ egyik táborában a kelet-kongói Goma városában. A menekülteken kívül még 244 egykori gyerekkatona várja itt a háború végét. A kiskorúak nem mehetnek haza, mert a lázadók újra elfognák és "besoroznák" őket.

A Kongói Demokratikus Köztársaság számtalan fegyveres csoportjaiban több tízezer gyerek harcol az első polgárháború 1996-os kitörése óta. A segélyszervezetek munkatársai szerint még ma is legalább 3 ezer kiskorú kezébe adnak fegyvert és küldik ki a frontvonalra.

A kongói harcok nemrég újra felerősödtek, ami miatt a nemzetközi segélyszervezetek attól tartanak, hogy megnövekszik a gyerekkatonák száma a csatamezőkön.