A Trafalgar téri üres szobortalapzat felhasználására Anthony Gormley igencsak eredeti ötlettel állt elő. Azt javasolja, hogy egy éven át, egymást váltva, egy-egy önkéntes jelentkező szobrozzon egy-egy órán át a talapzaton, a Nelson-oszlop árnyékában.

Interneten lehet jelentkezni, és ismerve az angolok játékos kedvét és szereplésvágyát, biztosan túljelentkezés lesz. Ezért bizottság végzi majd a válogatást, olymódon, hogy nemre, fajra, korra való tekintettel teljes legyen a szelekció.

Gormley elképzelése szerint a magas talapzatra emelőszerkezet juttatja fel a soros szoborjelöltet, egyben leemeli az előző társát, akivel kezet fog. A talapzat köré perem épül, hogy senki se szédüljön le.

Abszolút demokratikus megoldás

Jelenleg a nemzetközi hírű német szobrász, Thomas Schütte, színes műanyaglemezekből készült kompozíciója díszeleg a talapzaton; ez olyan, mintha egy modern szálloda építészeti makettje lenne. Tetszetős, de egyáltalán nem oda illő, a Nelson-oszlop, a tér már meglévő, tizenkilencedik századi tábornokokat, illetve IV. György királyt ábrázoló bronzszobrai, valamint a hatalmas szökőkutak mellé.

Az élő szobrok ötlete kedvező fogadtatásban részesült a londoniak részéről, elvégre a valóságtévé korszakában élünk, és a dolog igen demokratikusnak tűnik. Igen, lehessen mindenki szobor, éljen a demokrácia.

A kérdés csak az, ki hajlandó kora hajnalban, zuhogó hideg esőben hatvan percen át álldogálni egy négy méter magas talapzaton, London közepén.