Az adatbázis hivatalosan a bűncselekmények felderítését segíti, hozzá a legtöbb mintát, havonta úgy háromezret, bűntettek helyszínéről gyűjtik be, egyharmaduk azonban olyan emberektől származik, akiket soha semmivel sem vádoltak meg, 150 ezret ráadásul 16 éven aluli gyerekektől vettek le, de szerepel a listában egy héthónapos kislány is.

Orwelli állapotok?

A rendszer kritikusai attól tartanak, hogy a brit kormány egy olyan titkos adatbank létrehozásán ügyködik, amely minden polgárt potenciális bűnözőnek tekint attól a naptól kezdve, hogy a világra jött.

Azt is felvetették, hogy minél nagyobb lesz a rendszer, annál nagyobb az esélye annak, hogy nem az eredetileg meghatározott célra használják fel a benne tárolt adatokat.

A minták alapján kideríthetik például az egyes emberek etnikai hovatartozását, és ennek alapján megtagadhatják tőlük a beutazási engedélyt vagy a munkát.

Rámutattak arra is, hogy hiába nőtt elképesztő ütemben az adatbázis mérete az utóbbi hónapokban: a minták nem segítik a bűnügyek hátterének feltárását, sem a bűnmegelőzést.

Az ellenzők komolyabb biztosítékokat követelnek az adatok kezelését illetően, és azt, hogy a mintákat csak meghatározott ideig lehessen megőrizni.

Nincs mitől tartani?

Korábban DNS-mintát csak azoktól lehetett venni, akiket meggyanúsítottak vagy megvádoltak valamivel, az adatokat pedig azonnal megsemmisítették, ha az ügy tisztázódott vagy az ügyész ejtette a vádat, 2000-től azonban egy törvénymódosítás már lehetővé teszi, hogy az ártatlanok mintáit is korlátlan ideig őrizzék.

2004-től a rendőrség bárkitől vehet mintát, akit letartóztatásba helyeztek, így nőhetett az adatbázis rövid idő alatt ilyen nagyra, és vált a világ legnagyobb DNS-adatbankjává.

A tiltakozások ellenére a brit kormány ragaszkodik ahhoz, hogy az ártatlanoknak egyáltalán nincs mitől félniük, hiszen az csupán egy modern fegyver bűnözők elleni harcban.