Az összbenyomás kedvező. A lengyelek, magyarok, baltikumiak és szlovákok hasznot hajtanak a brit gazdaságnak.

Mint a jelentés megállapítja, jobb a munkaetikájuk, hajlandók túlórázni és nem vesznek ki nyakra-főre szabadnapot betegség címén. Így azután hetente több mint húszezer forintnak megfelelő összeggel többet keresnek, mint a britek.

De nincsen rózsa tövis nélkül. A vendégmunkások miatt csökkent az albérletek száma, tehát azok egyre drágulnak. A jelentés közzétételével egy időben tévé-műsorok foglalkoztak a fiatal külföldi munkavállalók problémáival, és kiderült, hogy vidéki angol városokban gyakran bérelnek ki együtt kis, egyszerű sorházat, és azután a négy szobában tízen is összezsúfolódnak.

Gyermekeiket az angol közoktatási rend értelmében azonnal beültetik az iskolapadba, de persze még nem tudnak angolul. Így az angol tanerők próbálnak megtanulni legalább néhány lengyel mondatot.

Eddig a lengyelek érkeztek legnagyobb számban, mintegy négyszázezren vagy még többen. Érkezésük azzal is járt, hogy még a kisvárosok élelmiszerboltjai is árusítani kezdtek lengyel import árut.

A hivatalos jelentés nem titkolja, hogy a háziorvosok beteglistái egyes helyeken túl nagyra nőttek a vendégmunkások miatt, és a kisebb rendbontásokat is gyakran kelet-európaiak követik el. Beilleszkedésük lassú, inkább egymás társaságát keresik.

A BBC esti híradójában egy-egy riport után felolvasnak néhány, a nézőktől frissen befutott e-mail hozzászólást. Elég sokan írták azt, hogy a kelet-európai vendégmunkásokat nem kedvelik, menjenek haza. De az elöregedő brit társadalomnak jól jönnek a munkavállalók, tehát adófizető vendégek, évente hatmilliárd fonttal élénkítik a gazdaságot.

A lényegesen kisebb számú magyar vendégmunkásoktól eltérően, a lengyelek jelentős része állandó letelepedésre készül a szigetországban.