Az Európai Unió elődjét létrehozó Római szerződés 50. évfordulójára kiadandó nyilatkozat lesz az alapja a közösség majdani alkotmányának. Az ünnepi deklarációkban szokásos integráció melletti elkötelezettséget és az egységes Európa iránti vágyat idén valós igények és tenni akarás vezérli.

A The Economist szerint az eddigi bizonytalan időszak után Európa vezetői 2007-től újult erővel építik tovább az uniót. A közösség arculcsapásként élte meg, hogy tavaly a franciák és a hollandok népszavazáson mondtak nemet a közös alkotmányra, valamint, hogy a németek és az olaszok sem lelkesedtek az alapszerződésért.

A szerkesztők azonban felhívják a figyelmet, hogy Olaszországban már a korábbi Európai Bizottsági elnök, Romano Prodi a miniszterelnök, aki európaibbá akarja formálni az országot.

Angela Merkel német kancellártól odahaza sikeresebb és aktívabb külpolitikát várnak, amely során valószínűleg az EU-hoz közeledik majd a politikus. Franciaországban tavasszal választások lesz, és bárki lesz az elnök, vélhetően az ország európaiságát hangsúlyozva kezd majd az égetően szükséges reformokhoz.

A The Economist szerint ciklusosság figyelhető meg az európai integrációban, 1992. óta ugyanis szinte ötévente új alapszerződést fektetnek le az uniós tagállamok. Maastricht után 1997-ben Amszterdamban, 2001-ben pedig Nizzában módosítottak az unió működésének alapszabályain. 2005 lett volna az EU alkotmány éve, úgy tűnik viszont, hogy csak 2010-re jöhet létre az új alkotmány, utána viszont ismét ötévente várható a megújhodás.

Az első félévben a német soros elnökség készít egy alkotmánytervezetet, a népszavazási kudarctól rettegve a tagállamok feltehetőleg mindent megtesznek majd azért, hogy ennek ratifikálása nemzeti parlamenti hatáskör legyen, és ne a nép döntsön róla.