A ceremóniát Virginia Hall Baltimore-i otthona közelében tartották, az esemény házigazdája a brit és a francia nagykövet volt. Az eseményen a kémnő unokahúga, Lorna Catling kapta meg a VI. György, az Egyesült Királyság volt uralkodója által aláírt kitüntetést.

Az elismerést még 1943-ban kellett volna megkapnia Virginia Hallnak - akit hírszerzési eredményeiért a Brit Birodalom Lovagjává avattak -, de nem akarták felfedni a kilétét.

A "sántító nőt" a német titkosrendőrség, a Gestapo a legveszélyesebb szövetséges kémnek tartotta, falragaszokban ajánlott vérdíjat a kézre kerítéséért.

Virginia Hall egy törökországi vadászbalesetben sérült meg, és térd alatt amputálni kellett a bal lábát. A gyakorlott nyelvész jelentkezett a brit Speciális Műveletek Parancsnokságánál, amely Franciaországba küldte 1941 augusztusában.

Szűk körben tüntették ki

Amerikai újságírónak álcázva dolgozott a németek által meg nem szállt országrészben, kémhálózatot koordinált, zsidók és szövetséges pilóták menekülését készítette elő.

Az Egyesült Államok hadba lépése után az amerikai titkosszolgálat szolgálatában tért vissza Franciaországba, ahonnan értékes információkat küldött Angliába, és közreműködött a francia partizánok kiképzésében. A németek visszavonulása idején számos szabotázsban vett részt, csapata több mint 150 német katonát ölt meg, több mint 500-at pedig foglyul ejtett.

Virginia Hall a háború után átvehette az egyik legmagasabb amerikai kitüntetést, a Distinguished Service Cross-t (Különleges Szolgálatokért Kereszt) - ő volt az egyetlen civil nő, aki a háborús érdemeiért átvehette ezt az elismerést. Ezt is csak szűk körben, mivel továbbra is dolgozott az amerikai titkosszolgálatnak, egészen 1966-os nyugdíjazásáig.