- Ahmedinedzsád egy meglepetést ígért az utolsó pillanatban - ettől függetlenül, Irán eléggé magabiztosnak érzi magát, nem érzi úgy, hogy komoly lenne a vele szemben megfogalmazott fenyegetés. Mindez pedig lehetővé teszi, hogy kitartson amellett, amiből nem akar engedni, vagyis hogy folytassa a programot. Itt fontos megjegyezni, hogy Irán tárgyalni akar atomprogramjáról, és eléggé erősnek érzi magát a régióban ahhoz, hogy ne akarjon könnyen engedni.

- Mindez azt jelenti, hogy Irán még többet akar, mint amit felajánlottak neki?

- Irán meg akarja kapni, amit felajánlottak, de egy olyan megoldásra is szüksége van, amellyel elkerülheti a megszégyenülést, elkerülheti, hogy úgy tűnjön, engedett az Egyesült Államok követelésének és fenyegetéseinek. Irán számára ez a nemzeti büszkeség kérdése, hiszen a régióban az egyetlen állam, amely szembeszáll Washingtonnal.

- Sokat beszélnek arról, hogy Irán fenyegeti a külvilágot, de hogyan tekint Teherán a szomszédaira és a nyugatra?

- Azt hiszem, Irán jól érzi magát a régióban: nyert az elmúlt öt év problémáiból, mert növelhette befolyását olyan helyeken, ahol Washington kudarcot vallott. Tehát Afganisztánban, Irakban, Libanonban, Szíriában, a palesztin területeken. Irán ezt úgy fogja fel, mint egy sakkjátszmát: hosszú távú stratégiája van, szoros kapcsolatot alakított ki a szomszédaival. Közben Teherán szerint Washington pókerjátszmát folytat. Szankciókkal és katonai fellépéssel fenyeget, de nem hiszi, hogy Amerika valóban képes lenne meglépni ezeket a lépéseket.

- Ahmedinedzsád elnök a feszültség oka, vagy ő csak az iráni érdekeket képviseli?

- Nem világos, mekkora valódi hatalma van. Az iráni hatalmi rendszer nagyon összetett. De kihívó hangnemű retorikája miatt sok figyelem irányul az elnökre - talán túlzottan is sok. Viszont bizonyos mértékben pozitívnak mondható az, hogy neki sikerült megtörnie a vallásos elit hatalmi monopóliumát.

- Ön szerint képes lesz az ENSZ Biztonsági Tanácsa egységesen fellépni - valóban lesznek szankciók Teherán ellen?

- A Biztonsági Tanácsban sok más tényezőt is figyelembe kell venni, még akkor is, amikor csak Iránról vitáznak. Lehet, hogy konszenzusra jutnak, de lehet, hogy ez egy olyan felvizezett megállapodás lesz, amelyben a szankciók túl gyengék lesznek. Olyan intézkedésekről állapodhatnak meg, amit minden tag elfogad, és amelyek ezek után hatástalanok maradhatnak. Szerintem Irán és az Egyesült Államok sem hagyott magának kiutat. Franciaország, Oroszország és Törökország lehetnek azok, akik valamilyen elfogadható kompromisszumot tudnának kidolgozni.