2004. december 26-án az indonéz partoknál három, a Richter-skálán mért 9-es erősségű földrengés volt a tenger mélyén. A felszabaduló energia által kiváltott szökőár elsősorban Indonéziában, Thaiföldön, Indiában és Sri Lankán pusztított.

A becslések szerint több mint 300 ezren haltak meg a természeti katasztrófában. Az áldozatok azonosítása még nem fejeződött be.

A cunami a legnagyobb pusztítást Indonéziában végezte: a szigetországban 240 ezren haltak meg. A szökőár miatt milliók veszítették el otthonukat.

A Nemzetközi Vöröskereszt felmérése szerint a túlélők jelentős része, 1,7 millió ember még ma is sátrakban él.

A Magyar Vöröskereszt közölte: 47 ezer adományozótól 714 millió forint gyűlt össze Magyarországtól. A pénzből árvaházakat és kórházakat építenek Ázsiában.


Indonéziában egy perces csenddel emlékeztek a szökőár áldozataira. Az államfő arra kérte az ország lakóit, hogy imádkozzanak azokért, akik az egyévvel ezelőtti katasztrófában vesztették életüket. Az elnök ezután egy szirénát szólaltatott meg helyi ido szerint 8 óra 16 perckor, amikor a szökőár első hullámai elérték Aceh tartomány partjait.

Kofi Annan ENSZ-főtitkár videoüzenetében a hátralévő nagy kihívásokról beszélt, George Bush amerikai elnök pedig a nemzetközi összefogást hangsúlyozta.

Thaiföldön ezrek gyűltek össze, hogy megemlékezzenek a katasztrófára áldozatairól. A kormány nevében a miniszterelnök-helyettes fejezte ki részvétét a családoknak.

Srí Lankán hinduk, keresztények, buddhisták és muzulmánok közösen imádkoztak azon a helyen, ahol csaknem 2 ezren haltak meg, amikor a szökőár elsodort egy vonatot. Félárbocra engedték a nemzeti lobogókat és koszorúkat helyeztek el az áldozatok emlékművénél. Srí Lankán buddhista szerzetesek egész éjjel virrasztottak áldást kérve az áldozatokra.