Magam is tapasztaltam, és számos videofelvételen is látszik, hogy felhőkben lepik el a Balaton partját az árvaszúnyogok. Mi okozza ezt az elképesztő rajzást?

A Balatonon ebben az évben az árvaszúnyog mindent vitt. A pontosabb válaszért ugorjunk egy kicsit az előző évre! Tavalyi nyár végén tapasztaltuk, hogy a Balatonnak a keleti medencéje egy picit algásabb, mint a szokásos. Mindemellett az egyéb időjárási viszonyok is kedveztek ahhoz, hogy az akkor mérsékelt, közepes szintű árvaszúnyograjzás során alapvetően jól sikerüljön az akkori szaporulat, és olyan mennyiségű petét, majd későbbiekben lárvákat tapasztaltunk, figyeltünk meg a tóban, ami már előrevetítette a következő évet. Egyébként az ősz folyamán, majd kora tavasszal a kutatóintézetünk felhívta a figyelmet a médiában is arra, hogy rég nem látott árvaszúnyograjzás várható a Balatonon, ráadásul a keleti medencében ez azért is érdekes, mert ott a legkevésbé szokhattunk hozzá ehhez a jelenséghez. A nyugati medencénél, ahol egyébként néhány esetben jóval fokozottabb az algásodás, ott magát a jelenséget ismerik, de a keleti medence területén, illetve a part menti részében az árvaszúnyograjzás kimagasló volt. Ez az elmúlt 30 év legnagyobb árvaszúnyog rajzása. Ez a jelenség 30-35-40 évvel ezelőtt is ismert volt, de most volt egy-két körülmény, amely miatt ez talán most még fokozottabbnak tűnik. Nemcsak azért, mert a keleti medencében nem szoktak hozzá ehhez a rajzáshoz, hanem egész egyszerűen olyan időjárási viszonyok voltak ebben az évben is, nem feltétlenül megszokottak, amelyek késleltették a rajzást, és alapvetően olyan szakaszossá tették, hogy tulajdonképpen egész nyáron tartott, ami kifejezetten ritka. Az első, illetve a második generáció rajzása összeért, és tulajdonképpen folyamatos rajzást figyelhetünk meg a Balatonnál. Miért volt ez fokozott, miért volt ez szinte hihetetlen? Az az igazság, hogy azt prognosztizáltuk, hogy a keleti medencét fogja érinteni, a városait leginkább, hiszen a rajzó árvaszúnyogok előszeretettel mennek napnyugta után a különböző fények irányába, ez pedig leginkább a nagyvárosok felől várható. De ebben az évben picivel fokozottabb volt az az északi folyamatos áramlat, nem feltétlenül erős szél, ami gyakorlatilag napnyugta után jellemezte a keleti medencét, és ennek következtében leginkább a déli part, leginkább Siófok fele sodorta az árvaszúnyogok tömeget. Mindenki azt gondolja, hogy ezek a repülő jószágok nagyon jól repülnek, ám egyáltalán nem tudnak jól repülni. Miután kifejlődnek, tulajdonképpen más dolguk sincs, mint hogy a hím és a nőstény találkozzon és szaporodjon, és alapvetően nem tudnak jól repülni, ezek az áramlatok sodorjákó abba az irányba, valamint leginkább az erős fényben érzik jól magukat. Ez leginkább most Siófok volt.

Nincs még vége?

Nincs még vége, de nagyon sok körülmény befolyásolja az árvaszúnyograjzást. Az egyik nagyon fontos a hőmérséklet. Tavasszal is azt mondtuk, ha egy nagyon korai felmelegedés lesz, akkor lehet, hogy túl leszünk az árvaszúnyograjzáson kora nyáron. Ez nem következett be, a május a szokásosnál hűvösebb volt, később indult be a felmelegedés, ami biztosította azt a 16-18, leginkább 20 fokot, ami elősegíti az árvaszúnyograjzást, és lassan a Balatonon ismét közeledni fogunk a 20 fokhoz. Innentől kezdve a hőmérséklet kevésbé fogja fokozni az árvaszúnyograjzást, de utánpótlás van, peték, lárvák az üledékben találhatók, teoretikusan előfordulhat, hogy erősebb felmelegedés során akár még picit fokozódhat is az árvaszúnyograjzás.

Utálatos látni, Balatonkenesén én is átéltem egy ilyen rohamot, de biológiai szempontból egyébként hasznos jószág az árvaszúnyog?

Igen, ez egy nagyon érdekes jelenség, és tudom, hogy erre legtöbben problémaként tekintenek, de mégis azt kell mondjam, hogy ez egy tünet. Az árvaszúnyograjzáshoz mindenképpen szükséges egy komoly szervesanyag-mennyiség, ami a vízben található. Lehet ez valamilyen közvetlen szerves anyag, amit egyébként bejuttatunk a vízbe, akármilyen civilizációs tevékenység következtében, vagy pedig olyan tápanyag, ami elősegíti, például, az algák elszaporodását. Alapvetően az algák, illetve az elhalt algatömeg szintén egy olyan szervesanyag-terhelés lehet a víz számára, amely nagyon elősegíti az árvaszúnyograjzást. Nézzük meg, mennyire hasznosak ezek a jószágok, elfogyasztják a szerves anyagokat a kifejlődésük során, teljes átalakulással kifejlődő rovarról van szó, pete, lárva, báb, majd pedig a kifejlett árvaszúnyog. Lárvaállapotban előszeretettel fogyasztja a szerves anyagot, nagyon komoly mennyiséget tud elfogyasztani, és miután elfogyasztotta a vízben a nagy mennyiségű szerves anyagot, magába építve, kifejlődve kirepül a vízből, és távozik a vízből és a víz partjáról, esetleg a Balaton közeléből, így nagyon jelentős mennyiségű szervesanyag-tömeget tud kivinni. Kalkulációink szerint ebben az évben megközelítőleg 10 ezer tonnányi árvaszúnyogtömeg repült ki a vízből. Ez rengeteg, szinte nem is tudjuk elképzelni. Nagyon nehéz megmondani, hogy mennyi hal van a Balatonban, de körülbelül ilyen mennyiségű hal él a Balatonban. Tehát minthogyha a teljes halmennyiség kirepült volna a Balatonból, leginkább a keleti medencéből, és ha ez nem hullik vissza a tóba, akkor nagyon komoly mennyiségű terhelésről tudja megszabadítani a Balatont. Értem, hogy ez probléma, ezt ne is tagadjuk el. Ludasak vagyunk, nagyon fontos, hogy alapvetően a civilizáció és az emberi közösség nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy ilyen árvaszúnyograjzás bekövetkezhet, de valamilyen szinten ez megoldás is. Nem hagyjuk a tónak, hogy ez a szervesanyag-mennyiség másféleképpen távozzon a vízből. Amikor még nem volt körbebetonozva, nem ilyen mennyiségben volt lekövezve a Balaton partja, fövenyes terület volt, akkor ezt a szerves anyagot a hullámzás – nagyon szeret a Balaton hullámozni és hullámozzon is – ki tudta hordani. Megszabadult a víz tőle. Most már nem tud megszabadulni a víz tőle, nagyon súlyos problémát és nagyobb károkat okoznánk, ha valami nagyon durva beavatkozással megakadályoznánk az árvaszúnyograjzást. Ha sok az árvaszúnyog, akkor legalább kevesebb az alga? Nagyon izgalmas kérdés, a tavalyi évben ilyenkor a keleti medence jóval zöldebb volt, jóval algásabb volt. Mi úgy szoktuk mondani, hogy a klorofilltartalom sokkal magasabb volt. Nagyon összetett kérdés, hogy az algásodás hogyan alakul ki és mint alakul ki, de nagyon úgy néz ki, hogy az irdatlan mennyiségű árvaszúnyog kirajzása bizony rosszat semmiképpen nem tett az algásodásnak, és merem állítani, hogy tulajdonképpen az alga kisebb mennyisége kapcsolatban lehet az árvaszúnyograjzással.

Az árvaszúnyog nem csíp és nem veszélyes az emberre, ugye?

Igen, nagyon fontos hangsúlyozni, hogy bár a szúnyogról rögtön mindenkinek az jut eszébe, hogy csíp és hogy fertőző és hogy különböző betegségeket hordoz, mindez abszolút nem igaz az árvaszúnyogra. Küllemre nagyon emlékeztet a szúnyogra, de ez a faj, ami most rajzik igazán hatalmas nagy mennyiségben, ez egy zöld színű Chironomus balatonicus, nagyon szép nevű árvaszúnyog. Kiderült, hogy nemcsak itt él egyébként, hanem a világ más tájékán lévő vízterekben is. Nagyon emlékeztet a szúnyogra, de az árvaszúnyog nem csíp és nem okoz megbetegedést. De én is ezek közé tartozom, aki már tüdőzött le árvaszúnyogot, tudom, hogy azért tud kellemetlenséget okozni. Ez probléma, és bizony leginkább most a déli parton, de volt árvaszúnyog az északi parton is, valamiért a rajzás sokkal magasabb ott is, a légáramlatok ludasak ebben.

Mindenféle fotók és bejelentések jelentek meg ezzel kapcsolatban a közösségi médiában, érdemes tisztázni, talán még az önök intézetének honlapján is olvastam, hogy sokan medúzáknak véltek valamiket, amik nem azok. Vannak medúzák a Balatonban?

A honlapunk mellett van egy Facebook-oldalunk, a Balaton Science, nagyon szeretünk ott érdekes ügyekkel megnyilvánulni a Balaton kapcsán, kifejezetten tudományos alapon. Egyre többen kerestek meg minket a medúzáról érdeklődve. Nem tudnám kizárni, hogy van édesvízi medúza a Balatonban, de nem valószínű. Magyarországon általában viszonylag hűvösebb, mélyebb bányatavakban található, a Balatonra nem jellemző, de bizony medúzaszerű lényeket egyre többen és többen jelentettek be. Volt olyan megkeresés, ami után, amikor felvettük a kapcsolatot, gyorsan mintát is vett az illető, mi is vettünk egyébként mintát, és az az igazság, hogy küllemre, első ránézésre teljesen jogos megközelítés volt, hogy itt valami medúzaszerű élőlényről van szó. Tömegesen jelentek meg. Ám ez az élőlény nem medúza, hanem az árvaszúnyoghoz köthető: a nőstény árvaszúnyogok úgynevezett tojáscsomókba helyezik el a petéiket, amelyek megduzzadnak. Nagyokat néztünk, hogy 5-8-10 centis képletek is voltak, amelyek abszolút medúzára emlékeztettek, és nagy mennyiségben fordultak elő. Ez bizony már július közepén-végén előre sejttette azt, hogy bár mi az első generációról azt mondtuk, hogy nagyon sokan lesznek, közeleg a következő generáció, ezekben a nyálkaburokokban fejlődik ki először a lárva, majd kiszabadulva az üledékbe kerül, és ott nagyon gondos, nagyon érdekes tevékenységet folytatva, szerves anyagot fogyasztva és részben átszellőztetve az üledéket, fejlődik. Nagyon érdekes, hogy amikor a bábból kifejlődik, illetve kiszáll az imágó, vagy pedig a kifejlett árvaszúnyog, akkor a víz felszínére érve át kell törnie a hártyát, és erre egy speciális fehérjét termel ez a szervezet, emiatt szokott habzani a víz, amikor az árvaszúnyograjzás van. Akár lárvabőrről, bábbőrről, akár a medúzaszerű tojáscsomókról beszélünk, az egészségre abszolút nem ártalmas jelenségekről beszélünk.

Oké, medúza nincs a Balatonban, víz azonban igen, ha nem is túl sok. Az élővilág szempontjából kritikus volt idén nyáron a Balaton vízállása?

A Balaton kapcsán a legkomolyabb félreértés – azt kell mondjam, hogy sokkal több, mint félreértés – a vízszint játéka kapcsán van. Állandó „őrület”, hogy mikor szárad ki a Balaton. Szeretnék gyorsan megnyugtatni mindenkit, egészen pici a valószínűsége, sőt szinte kizárom, hogy az elkövetkezendő években kiszáradna a Balaton. Egy természetes, sekély tóról beszélünk, amelybe ha nagyobb mennyiségű csapadék esik, akkor a vízszintje megnő, és természetesen, mikor kevésbé esik, erőteljesebb a párolgás, akkor lentebb megy a víz szintje. A víz játéka rettenetesen fontos egy olyan érzékeny tó esetében, mint a Balaton. Abban az évben, amikor sorra tűnnek el egymás után kis vizek az országban és kritikusnál kritikusabb vízszinteket jelentenek a Dunából, a Tiszából, a minimális vízszint eddig 70 centi volt a Balaton esetében, és szokták mondani, hogy az optimális a 110, illetve most úgy határozták meg, hogy 120, szeretném mondani, hogy egy természetes víztér esetében nem az az optimális, hogy minél magasabb legyen a szint. Az optimális az, ha van a víznek ilyen jellegű játéka. Természetesen nagyon furcsa ezt látni, főleg a nyári időszakban, hogy a víz visszahúzódik, de ezt vészjósló előrejelzésekkel kommentálni nagyon nagy butaságnak tartom. 2002-ben, 2012-ben, 2013-ban jóval, de jóval lentebb volt a Balaton szintje. Most nincs annyira lent a vízszintje, mint amekkora aszály érte és éri az országot.

Ez minek köszönhető?

Nagyon sokan szokták a vízügyi ágazatot szidni. A különböző zöld megközelítések is nagyon nem szeretik azokat a mesterséges beavatkozásokat, amelyek történnek a víznél. A természetes vizeinknél a megfelelő időszakban, akár például legyen ez egy őszi, téli vagy pedig egy kora tavaszi időszak, igenis indokolt a megfelelő magas szint beállítása. A Balatonnál ez viszonylag könnyen bekövetkezhet, ha van elég csapadék, mert a tó elfolyása biztosított, a hozzáfolyása már egyáltalán nem. Alapvetően a csapadékviszonyok és az időjárási viszonyok kezében vagyunk, ez nagyon fontos. A Balaton felülete megközelíti a 600 négyzetkilométert, és a vízgyűjtője a 6000 négyzetkilométert, alapvetően az erre hulló csapadék mennyisége meghatározza a vízszintet. Ez a tájéka az országnak nem azt mondom, hogy nem aszályos, ez valami borzasztó, ami ebben az évben van, az elmúlt években volt és attól tartok, hogy az elkövetkező időszakban lesz, de nem ez a legkritikusabb része az országnak. Nem állunk rettenetesen rosszul, bár szó sincs róla, hogy jól állnánk. Ez igazán magyar, ez igazán a mi vizünk, mert nagyon sok víztér esetében valamelyik szomszédos ország viszonyai határozzák meg a mennyiségi és a minőségi viszonyokat. A Balaton esetében nem. Itt tulajdonképpen egy olyan zárt rendszerről beszélünk, amelynek a vízgyűjtője is az országhatáron belülre esik. Az egy másik dolog, hogy az elfolyás kapcsán a Duna vízgyűjtőhöz egy kicsit hozzákapcsoltuk, és ez különböző jövevényfajoknak kedvezett is az elmúlt 100-150 évben, de összességében a Balaton jó és rossz értelemben is a mi ügyünk, nekünk kell vele foglalkozni, ránk tartozik.

A Balatonnal kapcsolatos feladatok, problémák, kihívások más, mondjuk, európai nagy tavakkal összevethetők, összehasonlíthatók?

Összehasonlíthatók, sőt a sornak a legelejére tenném. Nemcsak azért, mert a mi országunkban található, nemcsak azért, mert egy csodálatos és alapvetően a szívünkhöz nagyon közel álló víztérről van szó, hanem mert sekély tóról van szó. Általában, ha egy tóról beszélünk, nagyon sok esetben Európában is olyan alpesi tavakra gondolnak, amely igazán mély tó, több tíz vagy akár több száz méteres mélységgel rendelkezik. A Balaton esetében ez nem így van. A Balaton sekély, átlagosan 3,5 méteres mélységgel, a legmélyebb pontja, szokták mondani, 11-12 méter környékén van a Tihanyi-kútnál, de alapvetően nagyon érzékeny entitás. Nagyon könnyen melegszik, nagyon könnyen hűl le, nagyon könnyen párolog, a párolgási viszonyok nagyon meghatározzák a tó jellegét, illetve a vízszintjét, de fontos mondani, hogy nem összekeverendő a víz minőségével. Vvisszatérve a világ nagy tavaira, ugyanazok a problémák itt is előfordulnak, nagyon sok esetben sokkal fokozottabb mértékben. Hozok rögtön egy példát. Magyarországon van még sekélyebb tó, mint a Balaton, és nagyon sokan szeretik. Például a Velencei-tó, ami nagyon sokban hasonlít, nagyon sok mindenben nem a Balatonhoz, az még érzékenyebb. Emlékezzünk, egy-két éve már jelzett olyasmi problémákat, mint amelyeket a Balatonnál megfigyelhetünk, a sekély tavak nagyon sok esetben sokkal érzékenyebbek. Foglalkoznunk kell ezekkel a kérdésekkel, akár a víz mennyiségi viszonyai, akár a víz minőségi viszonyai, és ezen belül a különböző élőlényközösségeknek a helyzete. Talán ez utóbbi a legfontosabb, nagyon szeretném felhívni, nemcsak a társadalom, hanem a döntéshozók figyelmét is erre. Ezen élőlényközösségnek a mennyiségi és minőségi viszonyai nagyon meghatározzák, hogy egy víztér mennyire tud ellenálló lenni, milyen immunrendszere van a különböző hatásokkal szemben. Minél természetközelibb egy ilyen víz, és a Balaton esetében már nagyon messze vagyunk attól, természetes víz legyen, minél összetettebb, diverzebb, annál nagyobb ellenállóképességgel tud rendelkezni. Hosszabb távon az emberiség nagyon sokat gondol magáról, kevesek vagyunk ahhoz, akár kővel, betonnal, kotrógéppel, hogy ezeket rendbe tegyük azzal szemben, amilyen szélsőséges időjárási viszonyokkal kell, hogy szembenézzünk. Bizony nagyon sok esetben támaszkodnunk kell, nem szeretik az ökológusok ezt a szót, de legalább hátha többen megértik, a természet adta gyönyörű biomérnök tevékenységre, amelyet az élőlények képesek biztosítani a víztér számára és ezen keresztül számunkra. Az élővilágnak a sokfélesége rendkívül fontos.

Sok úgynevezett invazív faj jelenik meg akár növényből, de főleg állatból a Balatonban. Ezekkel nagyon nagy baj? Mert azt mondta, hogy változatos kell, hogy legyen a tó élővilága, de nem mindegy, hogy milyen fajok teszik azt változatossá, ugye?

Ha az invazív fajokkal együtt ugyanolyan változatos maradhatna egy víztér, akkor nem lenne velük olyan nagyon nagy baj, de van azért velük gond mindenféleképpen. Képesek ugyanígy egy adott diverzitási, sokféleségi viszonyt nagyon komolyan tönkretenni. A legnagyobb baj ezekkel a fajokkal az, hogy máshonnan kerülnek be, vagy emberi segítséggel, vagy nem ember segítségével, vagy lehet, hogy a klímaváltozás, és ez most az egyik legnagyobb probléma, segít rá. Esetleg melegebb van, olyan, ami esetleg tőlünk délebbre volt szokásosabb az elmúlt időszakban. Megjelenik egy olyan faj, amelynek egyébként a fogyasztója, vagy a parazitája, vagy az ellensége nem jön vele együtt. Ennek következtében nemcsak hogy megjelenik, nemcsak hogy esetleg olyan tulajdonságokkal rendelkezik, hogy sokkal jobban bírja már ezt a környezetet, mert közben melegedett esetleg az élőhely, és az, ami itt volt, már kevésbé érzi jól magát, ellensége nincsen, és nagyon nagy mértékben tud tömegesen megjelenni. Persze, ez nem mindig igaz, és nagyon sokszor keverjük is. Nagyon sokan úgy gondoljuk, hogyha valamelyik élőlénycsoporttal bajunk van, vagy azért, mert sokan vannak, hogy az invazív, ez ennél egy bonyolultabb ügy, a nem otthonos fajokat nevezzük invazívnak, amelyek aztán tömegesen elszaporodnak, és problémát okozhatnak. Nem tudom, észrevették-e sokan, hogy a Balaton esetében az elmúlt években a kövezés olyan szeplős lett, olyan pöttyös lett, mert az elmúlt pár évben egy bödöncsiga hihetetlen módon és gyorsan bekolonizálta az egész Balatont. Ez a faj most nagyon jól érzi magát, és elterjedt. Ugyanakkor sokkal jobban észrevettük például azt a vándorkagylót, amely jóval régebben jelent meg, és hoztuk be valószínűleg a Sió-csatornán keresztül, és tömegesen elszaporodott. A vándorkagylót egy másik kagylófaj már leváltotta, egy még sikeresebb invazív faj, a kvagga kagyló, amely egyre nagyobb mértékben szaporodik el a Balatonban. Annak például rengeteg kevésbé kellemetlen tulajdonsága mellett van olyan is, hogy egész jól szűr és egész jól tud kivenni néhány olyan komponenst a vízből, amelynek akár örülhetünk is. De mielőtt itt elkezdeném dicsérgetni az invazív fajokat, szeretném elmondani, hogy nagyon sok bajunk volt, és nagyon sok bajunk lesz is velük. Algákat, különböző hínárfajokat, állatokat egyaránt ismerünk, amelyek az invazív megjelenésükkel nagyon komoly problémát tudnak okozni. Az 1970-es években, egy trópusi, szubtrópusi eredetű faj, a Cylindrospermopsis raciborskii nevezetű cianobaktérium vagy kékalga jelent meg, sőt, tömegesen tudott elszaporodni a sekély tóban, amely egész jól felmelegedett és olyan viszonyokat teremtett a faj számára, leginkább miatta volt olyan algás a víz. Nemcsak akkor, hanem a nyolcvanas években, sőt a kilencvenes évek elején. De hogy micsoda menetek zajlanak, akárcsak a Balatonban, illetve a különböző természetes élőhelyeken, nagyon sokan szokták kérdezni, hogy mi történt 2019-ben, amikor váratlanul algavirágzás történt a nyugati medencében? Ott is egy olyan jövevényfajról volt szó, ráadásul egy olyan fecskemoszatról, mindig olyan büszkén beszéltünk mi, algászok arról, hogy a Balatonnak van egy Balatoni fecskemoszat nevezetű faja, de megjelent ennek egy nagyon közeli rokona, ceratium furcoidesnek nevezik, egy másik fecskemoszat, ami a tulajdonságaival nagyon nagy mértékben tudott elszaporodni. Azóta is a nyugati medencében nagyon jól érzi magát, és a nyári időszakban nem feltétlenül a kékalgák és cianobaktériumok okozzák az algavirágzást, illetve a tömeges megjelenést, hanem leginkább ez a faj, mind a mai napig. Azért a kékalgák megvannak, jól vannak, a keleti medencében érdekes módon megjelentek az elmúlt egy-két évben egy picit fokozottabb mértékben a kékalgák és cianobaktériumok.

A Balatonban milyen algák vannak, hol, miért, milyen hatással?

A kérdésben is érzem a vádat, ami ezt a csoportot éri, hogy „ezek a szörnyű algák”. Én rögtön szeretném elmondani, hogy az algák rendkívül fontos szerepet játszanak, nemcsak a víz élőhelye, fennmaradása szempontjából, hanem az emberiség fennmaradása szempontjából is. Alapvetően az éltető oxigénnek közel, vagy néhány esetben több mint a felét ők termelik. Alapvetően nagyon fontosak, nagyon hasznosak, részben a tápláléklánc tagjai, azzal is, hogy képesek a napfény energiáját hasznosítani, szerves anyagot felépíteni. Van a vízbontás kapcsán egy olyan melléktermék, amit oxigénnek hívnak, és ezt azért tudjuk nagyon jól, hogy mennyire fontos számunkra. Alapvetően az, hogy természetes vagy természetközeli vízben algák élnek, az nagyon jó és nagyon hasznos, sőt nagyon fontos, hogy ők is megfelelő sokféleséggel rendelkezzenek. Egyébként maga az alga csoport, és ezt nagyon hosszan lehetne taglalni, mert nagyon sok érdekes tulajdonságuk van, nagyon sokféle lehet. Ezek parányi élőlények, amelyeket csak mikroszkópban lehet látni, de nagyon halkan megjegyzem, ismerünk olyan algákat, amelyek több száz méteres nagyságúak, ezek egyébként édesvizekben nem vagy nem annyira élnek, leginkább tengerekben, óceánokban. Ettől függetlenül nem szeretném azt a kérdést félretenni, a sekély tó érzékeny víztér. Az algák is képesek nagyon érzékenyen reagálni bizonyos behatásokra. Vannak egyes algák, amelyeknek a száma visszaszorul, nagyon jó indikátor élőlények, és bizonyos körülmények között egyes fajaik képesek tömegesen elszaporodni. Amikor minden kedvez számukra, akkor alapvetően úgy el tudnak szaporodni, hogy látható mennyiségben figyelhetjük meg a parányi jószágokat, és attól függően, hogy melyik algafaj szaporodott el, ez a látható mennyiség néhány esetben úgy tűnik fel a vízen, mintha a vízbe zöld festéket öntöttek volna. Néhány esetben a víz felszínén több méteres nagyságrendben is megjelenhetnek, és ez a tömeges megjelenés bizony szintén problémát okoz. Édesvizek, de egyébként tengervizek, sósvizek kapcsán is van egy-két olyan jelenség, amelyet nagyon észre tudunk venni. Az egyik az árvaszúnyograjzás volt, és a tömeges algásodás, ezeket nem szeretjük. Nem jó belemenni az ilyen zöldes vízbe, sőt esetleg olyan egyéb körülményeket tudnak produkálni az algák egyes fajai, amelyek abszolút kedvezőtlenek. Például olyan kellemetlen szag- és ízanyagokat tudnak termelni, amelyek egyáltalán nem jók. Az algák viszonylag érzékeny élőlények, össze tudnak omlani a nagy mennyiségű algatömegek, és a kellemetlen lebomlások során a szaguk sem lesz jó, sőt, vannak olyan fajok, amelyek erőteljesebb mérgező anyagcsereterméket tudnak termelni, algatoxinokat, és amikor ezek megjelennek, ezek aztán igazán problémásak lehetnek. Az algákhoz nyugodtan sorolhatjuk azokat a cianobaktériumokat, amelyek nem eukarióták, de ugyanolyan növényszerű, algaszerű eukariótára emlékeztető prokarióta fajok, amelyek között ismerünk olyat, ami egyébként így el tud szaporodni. A Balatonban az algavirágzásokért nagyon sok esetben ők felelősek, bár már éppen említettem egy olyan fajt is, ami nem kékalga, és ezek, mikor tömegesen elszaporodnak, a kékalgák esetében a sejtfalanyaguk, irritáló is lehet a fürdőzők számára, kiütéseket okozhat. A Balatonra napjainkban bármilyen fura, nem jellemző az irdatlan erőteljes algavirágzás megjelenése, olyan, ami az 1970-es, 1980-as, 1990-es évek elején volt. Ebben az évben is volt egy komolyan észrevehető algásodás, kora nyáron, egy hétvégéig tartott, nem volt olyan nagyon nagy mennyiség a vízben, de olyan faj volt, ami képes volt feljönni a víz tetejére, és az éppen aktuális időjárási körülmények kedveztek annak, hogy ki tudjon sodródni a partra, és nagy mennyiségben találkoztunk vele. Egy picit menjünk végig, mert nagyon fontos. Amíg a XX. század elején abszolút szokatlan volt ez a jelenség, kifejezetten ritka, úgy írták le, hogy algavirágzást figyeltünk meg, a század közepétől kezdve egyre drasztikusabb és egyre nagyobb mértékben jelentkezett a világ minden tájékán, de Magyarországon is. Minek volt ez köszönhető? Az intenzív műtrágyahasználat során, amire azt gondoljuk, hogy csak a termeszteni kívánt növényeket fogja serkenteni, csak egy rész épül be a növényekbe, a csapadék segítségével nagyon gyakran felszín alatti és felszíni vizeinkbe kerül, amely növények vagy pedig növényszerű, fotoszintézist folytató szervezetek elszaporodását idézi elő, például az algák elszaporodását. Az 1960-as évektől kezdődően először volt nagyon komoly algavirágzás a Keszthelyi-medencében, utána pedig az egész tóra jellemző lett. Olyan intenzív algásodás, mint az 1970-es, 1980-as, 1990-es években volt, már nincs, bár vannak figyelmeztető jelek, nagyon úgy néz ki, hogy kezdenek visszatérni az algaelszaporodások. Ez egy nagyon komoly kihívás. Más dolog az, ami vezérli ezeket az algavirágzásokat: jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy a hektikus időjárási körülményeknek a sokasága, a különböző klimaktikus változások nagyon kedveznek egyes fajoknak, de a vízben is lehetnek olyan viszonyok, amelyek kedveznek az algásodásnak. Azért is bonyolult a limnológia, érdekes és izgalmas és szép tudományág, mert akár a víz mennyiségi viszonyai is befolyásolhatják, hogy egy üledékben mi történik, és jelenleg úgy néz ki, hogy az üledékben zajló folyamatok nagyon fontosak lehetnek az algavirágzás szempontjából.

El is jutottunk a kotráshoz, most éppen újraindul, erről miniszteri bejelentés volt. Az élővilág szempontjából a kotrás egyensúlyt tud teremteni a Balatonban, ha jól csinálják?

Az élő rendszerekre az egyensúly nem jellemző, az élő rendszerekre alapvetően egy lassú változás jellemző. A vizeknél is azt szoktuk egyensúlynak nevezni, a társadalom azt nevezi egyensúlynak, hogy az nagyon lassú, kevésbé látható változás, és ez így nagyon jó. Miért bomlik meg ez a lassú változás, ez az egyensúly? Nagyon sok olyan körülmény van, ami ezt meg tudja bontani. Nagyon nem egyszerű kérdés. Ha kotrásról beszélünk, akkor sekély tó esetében például a strandoknál, kikötőknél a karbantartó, fenntartó kotrások nem kérdés, hogy szükségesek. Én nem képviselem azt, hogy a Balaton mellől menjen el mindenki, és itt márpedig csak növény és állat legyen. Nagyon fontos turisztikai desztináció, de nagyon fontos lenne ezt fenntarthatóvá tenni, és nagyon kritikus, hogy az élőlények közösségeire figyeljünk. Az üledékek kapcsán is fontos, hogy a lassú változás egy víztér esetében a feltöltődést jelenti, de ez nem azt jelenti, hogy vége a Balatonnak, fel fog töltődni és feliszapolódik. Ez egy több száz, több ezer, esetleg jó esetben tíz-százezer éves folyamat, de a jelenség megvan. Ezt mi próbáljuk kicsit akadályozni, és az üledéket kivinni a vízből jó néhány esetben indokolt. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy a víz minőségét akarjuk javítani, és hogy a vízminőségre gyakorolt hatása milyen a kotrásnak, akkor nagyon sok komoly kérdés van, és nem annyira egyértelmű a válasz. A Balaton esetében a teljes üledék kikotrása egyelőre technológiailag elképzelhetetlen, nem megoldott, és azt se tudjuk, hogy hova tegyük az üledéket. Az üledékcsapdák kiürítése rendben van, de ha azt várjuk tőle, hogy ezzel megoldottuk a Balaton rövid vagy hosszabb távú vízminőségi kérdéseit, problémáit, ez szakmailag nem így van. Sem betonnal, sem kővel, sem kotrógéppel önmagukban nem tudjuk megoldani a Balaton vízminőségét.

A nádasoknak mi a szerepe a Balaton életében és életben maradásában?

Tóth Viktor kiváló kollégám nagyon régóta küzd a nádasokért, eljutottunk oda, hogy vízügyi és most már kormányzati, társadalmi szinten is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A nádasokra nem azért kell figyelni, mert egy biológus azt mondja, hogy a nád szép és tessék szépen szeretni a nádat, hanem a nádas egy olyan közösség, ami a Balaton számára rendkívül fontos. Kritikus. Egyes horgászok szeretnek a nádas mellé menni horgászni, nem véletlenül. Az élőlények sokasága alapvetően a nádasokat szereti. A madarak, mikroorganizmusok ott olyan tevékenységek zajlanak, amelyeket alapvetően utánozni nem tudunk, és rettenetesen fontos az egész víztér szempontjából. Éppen ezért a nádasok megvédése nem maguk a nádszálak miatt fontos, azért is, de alapvetően a tevékenysége miatt. Szörnyű helyzetbe hoztuk a nádasokat az elmúlt időszakban. A Balaton a reformkor előtt hatalmas nádasrengetegekről szólt, alig tudtuk megközelíteni, és egy kicsit túltoltuk azt a dolgot, hogy meg tudjuk közelíteni. Említettem, hogy a Balaton szeret hullámzani. Maga a hullámzás egyébként nem feltétlenül kedvez a nádasok terjedésének, pedig a nádas képes arra, hogy be tudjon menni a vízbe, nem csak a szűk, partmenti régiójába. De a nád arra is képes, hogy a part mentén tudjon terjedni. Mind a kettőt akadályozzuk. A part oldaláról körbebetonoztuk a Balatont, ués elválasztottunk olyan hatalmas nádasokat, olyan berkes területeket, amelyekre nagyon szüksége lenne a Balatonnak. Ráadásul a vízben található nádasok esetében különböző beállókkal felszabdaltuk a nádat nagyon sok helyen. Meseszerű, csodás kapcsolatrendszer van a nádasokban az élővilág tagjai között. Nagyon fontos biológiai, biokémiai szűrőtevékenysége és partvédő funkciója is. Már csak 11-12 négyzetkilométernyi nádas van a Balatonon, sokkal többre lenne szükség. Tudom, hogy sokan felkapják a fejüket, mert olyan hirdetések is megjelentek az elmúlt évben, hogy ahova építkeztünk, a kilátás miatt a nád szabadon irtható. Ez szörnyű dolog. A Balaton fenntarthatósága szempontjából sokkal nagyobb szerepet kéne kapnia, ezért kell vele foglalkozni, hogy ezek a nádasok megmaradjanak.

Ezen a helyzeten, és úgy általában a tó helyzetén az az új kormányrendelet, amennyiben megvalósul, s mindenki betartja, segíteni fog? Arról szól, hogy tulajdonképpen radikálisan korlátozzák a tóparti építkezéseket. Az az ígéret, hogy hosszan szabadítanak fel szabad partszakaszokat.

Igen, de ne akarjunk úgy csinálni, mintha a Balaton nem lenne már rettenetesen beépítve. Eddig is jó lett volna, ha a meglévő szabályrendszert betartjuk, de még büszkék is vagyunk, hogy mindig megtaláljuk azokat a kiskapukat, amelyeken keresztül meg tudunk oldani dolgokat. Ha most tényleg betartjuk, akkor ez egy fontos, előremutató dolog. Nem elégedetlen vagyok, de nem lesz ez elég, ha azt gondoljuk, hogy innentől kezdve a Balatonnal rendben vagyunk.

Mi lenne elég, ami még racionális? Hiszen ön is mondta, hogy bár mondhatná biológusként szívesen, hogy az összes ember menjen el, és az összes épület tűnjön el a Balaton mellől, ezt azért senki sem szeretné.

Vannak még a Balaton környékén olyan természetközeli nádas területek, olyan élőlényközösségek, amelyek már csak emlékeztetnek arra az időszakra, amikor hozzá voltak kötve a Balatonhoz. Én azt gondolom, hogy nem gyorsan és nem hirtelen döntések sokaságával, de megfontoltan és alapvetően a szakmára építve, meg kellene fontolni ezen természetes területek visszakapcsolását a Balatonhoz. Én azt is kevésnek tartom, hogy ott van az a pici nádas, akkor azt őrizzük, egy picit még szaporodjon, egyre több és több természetes part menti közösségre lenne szükség. Elfogadom, hogy vannak strandok, vannak kikötők, nagyon fájó, de azt kell mondjam, hogy ez egy olyan emberi beavatkozás, amely például az invazív fajoknak és nagyon sok olyan jelenségnek melegágya, ami a Balatonnak nem tesz jót. Valamilyen határt kellene találni. A Balatonban fürdeni nagyon jó, a Balatonban horgászni eszméletlen jó élmény, ezt horgászként is mondom, a Balatonon vitorlázni, hajózni nagyon jó, de sokkal komolyabb szabályrendszert érdemelne meg a Balaton, amelyben nemcsak előírásokat és papírokat gyártunk, hanem kultúrát teremtünk meg. A horgászok között rengetegen vannak, akik azt mondják, hogy ne merészeljük azt mondani, hogy ennyi etetőanyagot már ne vigyenek be a vízbe, de én nagyon jól tudom, hogy nagyon a szívükön viselik például az adott vízteret, ahol szeretnek vagy szeretnének még 5-10-20 év múlva is horgászni. Szükség lenne arra, hogy kicsit komolyabban áttekintsük, hogy a külső terhelő paramétereket, ha lehet, szorítsuk vissza. Elég nagy baj az, hogy van még belülről is. Vannak még olyan viszonyok, amelyeket jó lenne szabályozni és visszaszorítani a Balaton esetében.

Azt nem tudom, hogy most pontosan mire gondol, de én írtam föl néhányat, mert számomra legalábbis megdöbbentő adatokhoz jutottam. Nyaranta 2,5 tonna naptej, napkrém kerülhet bele a tóba. Amikor nagy fesztiválok voltak, vagy még vannak, akkor kimutatható mennyiségben kábítószer-maradványok, -vegyületek kerültek be a tóba, és lehet, hogy még sok mindent nem tudok, ami miattunk, emberek miatt kerül be a tóba. Naptej, kábítószer: ha valami, ez a kettő biztos nem jó sem a halaknak, sem a növénynek, sem semminek.

Ezek a számok nagyon nagyok, közel állhatnak a valósághoz. Természetesen azon is múlik, hogy éppen milyen időjárási viszonyok vannak, mennyire süt a nap, és éppen mennyi látogató van a Balatonnál, de bizony nagyon komoly mennyiségű naptej kerül a vízbe. Nagyon fontos, nem érdemes összekeverni, itt nem alapvetően olyan szervetlen tápanyagokról beszélünk, amit beviszünk a vizekbe, hanem általában olyan mikroszennyezőkről vagy olyan hatóanyagokról, amelyek abszolút szokatlanok az adott élővilág számára, és bizony, a naptejnek az összetevői is, nagyon úgy néz ki, hogy a tápláléklánc különböző szintjére, apró pici rákocskákra, például kagylókra, vagy akár növényfajokra bizony hatással lehetnek. Nagyon jó felvetés, világjelenség, sokan nem tudnak róla, tehát fesztiválok környékén, akár a levegőben az aeroszolban, akár pedig a környező vizekben, nagyon sokféle érdekes gyógyszer, gyógyszerszármazék és tudatmódosító meg egyéb szer jelenik meg, amelyek nemcsak hogy mérhető mennyiségben jelennek meg a vízben, hanem hatással lehetnek az élővilágra. Ez egy borzasztó hatás, kutatni kell, és nagyon fontos, hogy erre figyeljünk. A naptejek esetében jó lenne, ha környezetbarátibb naptejet tudnánk használni, az intézetünknek nagyon fontos célkitűzése, hogy ilyen kutatásokkal is foglalkozzunk, hogy ilyen ajánlásaink vagy termékeink is legyenek, amelyek segítik a Balatont.

Mikroműanyagokat szoktak kimutatni a tóban?

Igen, ez is évről évre felkapott kérdés. Ma már tudjuk, jó néhány műanyaggyártó cégnek és különböző háztartási cégnek a végét jelentette ez, mint kiderült, mindenhol van már mikroműanyag, nemcsak a természet lágy ölén, hanem a szervezetünkben, tulajdonképpen az erekben, belső szerveinkben, mint ahogy kiderült, az emberi herében, illetve az agyban, szinte mindenhol megtalálható. Egész pontosan a hatásait nem ismerjük, nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy valószínűleg nem segít. A Balaton esetében nem vagyunk ám azért olyan rosszak! Nincsen olyan kirívó mikroműanyag-mennyiség, mint jó néhány esetben, a Tiszán irdatlan mennyiségű műanyag palack szokott lefele sodródni. Azért szerencsére a Balaton vízgyűjtője a mi kezünkben van. Ebből a szempontból vannak ugyan kirívó területek, de mi azért vigyázunk a vízre. Az egy másik dolog, hogy a mindennapi életünkben a műanyag felhasználását nem tudjuk elkerülni, bójáktól kezdve különböző hajóalkatrészeken keresztül mikroműanyag kerül a vízbe, igen, ilyen jellegű kutatásaink is vannak az intézetben.

Azért, hogy optimistán zárjuk a beszélgetést, megemlítem, hogy az első magyar biológiai kutatóintézetet, az önök jogelődjét 1926-ban Bethlen István miniszterelnök támogatásával Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter alapította meg Tihanyban. Jövőre tehát 100 évesek lesznek. Hogyan készülnek rá?

Ennek az intézetnek olyan patinája, olyan története van, hogy egy külön adást érne meg, hiszen hihetetlen sztorik vannak. Tulajdonképp, bármilyen furcsa, Trianonra vezethető vissza, akkor volt részben Klebelsberg Kunónak, illetve az akkori miniszterelnöknek egy olyan ötlete, hogy egy kis Abbáziát fognak megteremteni a Tihanyi-félszigeten, és ennek az egyik része volt a kutatóintézet. Ez az épület, amiben mi vagyunk, mindig is kutatóintézet volt, én azt gondolom, hogy mindig is az fog maradni. Mindig cél volt, hogy a Balatont kutassuk, száz éve kutatjuk. Nagyon értékes, nagyon fontos tapasztalatokkal, információkkal, adatsorokkal és kutatási irányvonalakkal rendelkezünk. Naprakészek is vagyunk, és a 100 évet a legszebb úgy ünnepelni, hogy vagyunk, létezünk és egyre izgalmasabb kutatási témákkal, remélhetőleg egyre előkelőbb és egyre jobb támogatásokkal és – akár a kormányzat részéről – megtisztelő felkérésekkel tudjuk folytatni a munkát. Mi mindig figyeltünk arra, hogy a társadalommal kapcsolatban legyünk. Szeretném újra ajánlani, hogy a Balaton Science oldalunkat kövessék. Nagyon örülök, hogy évről évre egyre többen teszik és nagyon pozitív visszajelzést kapunk a nyílt napjaink kapcsán, nagyon sokan látogatnak el hozzánk. Mind a jövőre aktuális centenárium, mind két év múlva a megnyitási 100 éves évfordulója kapcsán, nagyon sok meglepetéssel és remélhetőleg nagyon sok jó, izgalmas, érdekes dologgal fogunk szolgálni a társadalom, illetve a tudomány számára.