Hol és hogy van most Kapu Tibor?

Houstonban és jól van. Lassan lezárul az egészségügyi rehabilitációs szakasz. Ez egy fontos rész, és nem teljesen arányos a fenntartózkodással, magyarul, ha csak néhány napot volna fönt valaki, akkor is szüksége van a rehabilitációra, de értelemszerűen, minél többet tartózkodik fent, annál komolyabb egészségügyi élettani hatások kerülhetnek esetleg a napirendre. Ezért ez kötelező. Utána következik a kiértékelési szakasz, amiben nemcsak az űrhajós, hanem a teljes stáb is részt vesz, a program teljes kiértékelését végzi el a nemzetközi team, legalábbis a rövid összegzéseket. Utána, remélem, augusztus közepén, végre személyesen is köszönhetik majd Tibort itthon.

Orvosok foglalkoznak vele ilyenkor, de pszichológusok is? Van olyan, hogy űrpszichológia?

Tulajdonképpen mostanra kezd majd neve lenni, de van, igen, az elmúlt sok évtizednyi emberes űrrepülési tapasztalat alapján, természetesen nagyon komoly pszichológiai felkészítés és támogatás szükséges egy ilyen nagy kockázatú és nagy kihívásokkal küzdő feladatnál. Azt látják a szakemberek, hogy vannak olyan speciális helyzetek vagy „tünetek”, amelyek az űrben történő tartózkodástól jönnek elő. Példát mondva, amikor visszatekintenek a Földre az űrhajósok, és rádöbbennek arra, hogy milyen törékeny ez a bolygó, milyen picik is vagyunk valójában – erről Tibor nagyon szépen beszélt most már több nyilatkozatában is –, ez depressziót válthat ki. Egész egyszerűen azért, mert el kell tudni hordozni azt az érzést, hogy az emberi lét milyen, és maga a Föld milyen törékeny. Egy sok hónapnyi fenntartózkodás, mondjuk fél év vagy a tavalyi különleges küldetés, ahol két űrhajós fent ragadt több mint kilenc hónapra, szintén nagyon komoly lélektani változásokat tud indukálni. Természetesen nem minden jön azonnal elő, ahogy magunk is bármilyen élethelyzetben tapasztalhattunk olyat, hogy utófeldolgozásban kerül valami elő a pszichében. Ez egy ilyen űrutazás után is így van, úgyhogy folyamatosan dolgoznak velük a szakemberek.

Megváltoztatja, vagy kiteljesíti egy ilyen küldetés az űrhajós személyiségét?

Nyilván erről majd a legilletékesebb, Tibor fog tudni sokat mesélni, miután hazatért. Én azt a tapasztalatomat tudom megosztani, hogy sok űrhajóssal beszélgettem az évek alatt, és úgy éreztem, hogy mindegyikük, még azok is, akik esetleg nem így gondolták magukról, változott azáltal, hogy meglátta a világűrből a Földet, hogy járt a világűrben, hogy ezen az egészen fantasztikus küldetésen részt vett. Legtöbbször nagyon pozitív irányba változik a személyiségük. Addig is nagyon felelősségteljes emberek, akik eljutnak odáig, hogy űrhajós válogatásban bejutnak egy misszióba, de azáltal, hogy ténylegesen megfelelnek egy ilyen misszión a feladatoknak, nagyon-nagyon sok pozitív tulajdonságuk előtérbe kerül. Rendkívül nagyvonalú, jóindulatú, kooperatív emberekké válnak, akikkel én beszéltem, szinte elmondhatom mindegyikükről. Emberiségben gondolkodnak, nemcsak szólamokban, mert mindannyian beszélhetünk az emberiségről és nagy ideákról, de ők valóban átérzik, hogy mi mind emberek vagyunk, és a részei vagyunk valami nagyon csodálatosnak, nálunk nagyobbnak. Ez maga a földi élet.

Nyilván nagyon sok személyiségjegy kell ahhoz, hogy valaki űrhajós lehessen. Kapu Tiborban melyek voltak a legjellemzőbbek, a legfontosabbak, amik kifejezetten rá jellemzőek?

Valóban mindegyik személyiség nagyon komplex volt. Négy fantasztikus ember került be a végső kiképzési válogatási szakaszba, Schlégl Ádám, Szakály András, Kapu Tibor és Cserényi Gyula, mind a négyen a maguk nemében fantasztikus és egyedülálló, kitűnő emberek, és mind a négyen egy kicsit mások. Gyulában például az a hihetetlen elkötelezettség, szolgálni tudás, a feladat iránti elkötelezettség, a feladat iránti alázat, megbízhatóság, fantasztikus erőt jelentett például abban, hogy mint tartalékos űrhajós, mindig számíthattunk rá, és számíthatott rá Tibor. Tibornak talán a hihetetlen vidámsága és optimizmusa, energiája, amikor már mindenki le van törve, ő még akkor is előre megy, és előre néz, ez nagyon sokat jelentett. És úgy láttam, hogy Tibor az AX-4-es küldetés csapatában is egy kicsit összetartó erő volt. Természetesen az igazi összetartó Peggy Whitson, akinek a személyisége fantasztikus példa mindenkinek, nagyon remélem, hogy sikerül majd őt elhívni Magyarországra, hogy tényleg találkozhasson vele, aki szeretne. Ő egy példakép, alapvetően az ő tudása, rutinja tartotta össze a csapatot, de ő maga is mondta, hogy Tibor optimizmusa, vidámsága mindenkinek erőt adott, és ilyenkor ez nagyon sokat segít.

Kapu Tibor nagyon szépen megfogalmazott üzeneteket küldött a világűrből. Azóta is hasonlókat hallunk és látunk tőle. A kommunikációs képesség is része egy űrhajós alkalmasságának, illetve kiképzésének?

Van nyilván egy olyan alapvető kommunikációs képesség, ami egyébként a kiválogatás során a legkülönfélébb feladatok miatt amúgy is előkerült. De hozzá kell tennem, hogy ők mindannyian szuperintelligens emberek. És egy ilyen fantasztikus intellektusnál természetes, ha úgy tetszik, hogy bármilyen kérdésre nagyon komplex, összetett és sokrétű választ tud adni. Valóban, az első beszéde, ami akkor hangzott el, amikor még felfelé mentek az űrállomásra, tényleg szíven érintett 15 millió magyar embert, minden magyar embert. Ezeket ő szívből mondja, szerintem mindenki látja, amikor az interneten a nyilatkozatait nézi, átjön, s én, személyesen is ismerve őt, meg is tudom erősíteni, hogy őszintén, szívből beszél, amit mond, azt ő tényleg így gondolja. Ezért hiteles.

Aztán megérkezett az űrállomásra, és ott nagyon sok dolga volt, nemcsak az, hogy szépeket mondjon. Földmegfigyelés, anyagtudomány, sugárzástan, folyadékfizika, adatbányászat, virtuális valóság, gyógyszerkutatás, orvostudomány, mikrobiológia, pszichológia. Eminens módon kijegyzeteltem az önök honlapjáról.

Még megmondom őszintén, néha én is a papírjaimra kell, hogy támaszkodjam, mert bár ismerjük a kísérleteket, egész egyszerűen olyan széles volt a skála, hogy az ember nem szeretne még véletlenül sem téveszteni.

Nekem is számolni kellett. 10 tudományágat és 25 kísérletet végzett el, ha én jól vizsgáztam, Kapu Tibor az űrállomáson. Melyek voltak a legfontosabbak? Azért szemezgessünk!

Mind a 25, nem udvariasságból mondom a kísérletgazdák felé, bár ha így lenne, sem volna indokolatlan, fantasztikus kísérletgazdák, és erre is büszkék vagyunk. 2023. december 31-ig az úgynevezett open call felhívás, ami egy nyitott felhívás volt az ötletekre, kísérletjavaslatokra, mindenkinek rendelkezésre állt. Sikerült bekapcsolni szinte a legtöbb olyan kutatócsoportot, egyetemet, akik részt akartak venni ebben a küldetésben. Azt is el kell mondanom, hogy sokkal több fantasztikus javaslat érkezett, mint amennyit most a HUNOR-ba be tudtunk rakni. Éppen ezért gondolkodunk abban, hogyha van rá mód, a Hunor-program folytatásaként a többi kísérlet is valahogy jusson el a világűrbe, az a magyar tudománynak és a magyar innovációs lehetőségeknek hatalmas lökést tud adni. Mindegyik kísérlet rendkívül egyedi volt a maga módján, hiszen be se engedték volna az űrállomás területére, a NASA-nak, és az ISS-t fenntartó más űrügynökségeknek a sztenderdjei rendkívül magasak. Eleve nem jöhet szóba olyan kísérlet, aminél nem érdekes, hogy az az űrállomáson van vagy nincs. Csak olyat engednek be, aminél teljesül, hogy például a súlytalanság lényeges része a feladatnak. Valamilyen olyan tudományos újítás, eredmény, ami később aztán alkalmazható, fejleszthető, nem önmagáért teszünk ott semmit. Ennek mind meg kellett felelni. Az eszközfejlesztés egy külön kategória, mint az esetleg fent lévő eszközökön végzett kísérletek, hiszen ott annak is meg kell felelni, hogy nem károsíthat senkit és semmit az űrállomáson, nem okozhat zavart, mert minden biztonságos kell, hogy legyen. Úgyhogy mindegyiket szeretem. Nekem talán, amikor muszáj kiemelni, akkor az élő szervezetekkel történő vizsgálatok a szívem csücskei, illetve egy kisugárzásmérő, arról is majd mondok pár szót. A muslicák és a növénykísérletek, amiket ilyenkor ki szoktam emelni, nem azért, mert azok tudományos tartalomban többek vagy kevesebbek, mint a többiek, hanem mert az élet önmagában egy olyan csoda, a világűrben meg annyira ritka, hogy ott az embernek egy kis muslica is pillanatok alatt a barátja lesz. Rájön arra, hogy igazából ezen a kis kék, törékeny bolygón kívül semmi sem tűnik úgy, hogy nyüzsögne az élettől. Nyilván izgalmas volt a start tolódásánál, hogy a muslicáknál ne legyen probléma, életben maradjanak, szaporodóképesek maradjanak, hiszen az is lényeges része ennek a DNS-vizsgálatot is magában foglaló kísérletnek, azt vizsgálják meg, hogy esetleg egy enzimnek a termelésével védheti-e magát egy komplex szervezet a sugárzással szemben. Lényeges volt az, hogy a szaporodási ciklus, a pete, lárva, kifejlett egyed, és újra a peterakás folyamatában ez a vizsgált tulajdonság hogyan örökölhető, vagy öröklődik-e. A növénytermesztés pedig, a paprika-, búza-, illetve retekmagoknak a kicsíráztatása, hajtatása azért nagyon érdekes, mert olyan speciális tápoldat, illetve a vízmennyiségnek a beállítása, speciális körülményeknek a biztosítása is része a kísérletnek, ami nagyon könnyen alkalmazható majd az agráriumban, a földfelszínen is, amikor az erőforrás nem áll bőségesen rendelkezésre. Vagyis ennek közvetlen haszna is lehet a földi agráriumban, látjuk most, hogy aszályos év van megint, és egyébként lassan hozzá is kellene szoknunk, egy tudományos cikkben valaki le is írta, hogy talán hátralévő életünk leghűvösebb nyarát éljük most, és innét nézve nem mindegy, hogy hogyan tudunk gazdálkodni. Ugyancsak fontos ennél a növénytani kísérletnél, hogy a növényeknek minden része ehető. Ezek nagyon speciális növények. Szintén nem kell magyaráznom, hogy túl azon, hogyha hosszú távú űrbéli missziókban vagy állandó holdbázisban gondolkodunk, akkor ezek fontos szempontok, s a földfelszínen is fontos szempont.

Mindegyik kísérlet sikeres volt?

Nagyon büszkék vagyunk, és itt megint Tibornak a feladat iránti elkötelezettségét szeretném aláhúzni, mindegyik sikeres volt, de ez nem volt triviális. Még talán majd a sugárzásmérőről egy pár szót ejtsünk. Volt egy olyan kísérlet is, amelyik gyakorlatilag egy atmoszféraszimulációt végzett, egy gömbre vittek fel az űrhajósok, merthogy bizony ehhez Peggy Whitson is kellett, több kísérletben is segített, egy folyadékfelületet. Ez nagyon nehéz feladat. Utána belefecskendeztek ebbe a folyadékfelületbe egy olyan anyagot, amivel meg tudták nézni a forgatott gömbnek az áramlási viszonyait. Ezzel a Jupiter, a Szaturnusz, vagy akár a Föld, vagy más égitestek áramlási szimulációjához nagyon fontos adatokat lehet szerezni. Bizony, fontos volt az, hogy Tibor értette mindegyik kísérletet mélységében, a tudományos célt is természetesen, ha nekik módosítani kellett a sikerre vitelhez az eredeti elképzeléseken, ott helyben meg tudták tenni, úgy, hogy mégis elérjék a kitűzött tudományos célt. A sugárzásmérő speciális dolog, bár nekünk a sugárzásmérésben vannak gyökerek, emlékszünk a Pillére, amit Farkas Bertalan repülésére a KFKI kifejlesztett. Apáthy István nevét hadd mondjam el, egy óriás és e helyről is nagyon jó egészséget kívánunk neki. De ez egy teljesen új típusú, új elmélettel, vagy új elvi megoldásokkal dolgozó és egy kis startupnak, egy másik csapatnak a produktuma, és amellett, hogy mérte a sugárzást és fantasztikusan működött, még más paramétereket is mért, több kísérletnek adott még háttértámogatást is. Azért mondtam, hogy Tibi alázata is kellett, hogy minden sikeres legyen, mert ő volt a leginkább elfoglalt. Ez a darabszámból is adódik, a 60 kísérletből 25-öt neki kellett megcsinálni, azért az nem kevés. Annyira lelkiismeretes volt, tényleg nem kímélte magát, hogy amíg egy kísérletet nem csinált úgy meg, hogy annak az eredménye értékelhető legyen, addig dolgozott rajta, semmit sem adott fel, ezúton is hálásak vagyunk neki.

Az adatok és az eredmények el fognak jutni a magyar kutatókhoz? Fognak hasznosulni itthon, a hazai tudományban, innovációban?

Abszolút. Eleve mivel mindegyiknél magyar a kísérletgazda, természetesen a kísérletgazdáknak a joga ezeknek az adatoknak az elsődleges értékelése és publikációja. De a tudományos életben az a normális és az a szokás, hogy ezeket egy bizonyos idő elteltével megnyitják a nemzetközi szakközösség felé, és mások is ugyanúgy dolgozhatnak majd az adatokkal vagy az adatok egy részével. Egyébként több kísérlet kapcsán már most is jelentős a nemzetközi érdeklődés. A partnerek is megkerestek már minket a tekintetben, hogy közösen folytatnák, az Európai Űrügynökségnek is kifejezetten pozitív a véleménye, van olyan kísérlet, aminek kapcsán a közös továbblépésen gondolkodnak. Azon túl, hogy nyilván mindannyian büszkék vagyunk önmagában az egész lehetőségre, az a véleményünk is beigazolódott, hogy egy nemzeti kutatóűrhajós programban, amikor a nemzeti kutatói közösség hatásköre, hogy mivel tölti ki ezt a hatalmas lehetőséget, ezt az űrhajós időt, amit az ő űrhajósuknak a munkaideje jelent, ezt ki tudtuk olyan hasznos kísérletekkel tölteni, amik valóban előreviszik a tudományt. Tibor úgy fogalmazott az egyik nyilatkozatában, hogy a közel három hét alatt, amit fenn töltött a világűrben, éveket léptünk előre az űrkutatás területén, és ez így igaz, ezért kezdtük el, és ez az a cél, amiért dolgozunk.

Most még várunk onnan poggyászt, ugye?

Még vannak minták fent, biztos sokan látták azt a képsort, amelyen Tibor a hűtőegységbe beteszi a kazettát, vannak fönt még minták, és még mennek fel további kísérletek, lesz még több olyan kísérletünk, ami ez után kerül fel a Nemzetközi Űrállomásra. Mint ahogy volt olyan kísérlet is, ami már Tibor előtt felérkezett, de a HUNOR benne van. Ez egy kristálynövesztő kristályosodási vizsgálat volt, az adatoknak egy része még érkezik, folyamatosan. Részben fizikai minták, részben még az adatok is folyamatosan kerülnek át a kísérletgazdákhoz.

A kutatóknak tehát lesz munkájuk. Kapu Tibornak a hazatérése után, gondolom, lesz ünnepség, rengeteg nyilatkozat. Ez lesz a munkája most már, egész életében? Ő mindig űrhajós, kutatóűrhajós marad? Milyen feladatai, munkakörei lesznek?

Egyrészt Farkas Bertalant szeretném idehozni példaként, bár hozhatnám akár Charles Simonyit is, aki ugyan, mint egy világhírű mérnök, a Microsoft egyik alapembere, az Excel és a World és egyéb programoknak tulajdonképpen az egyik atyja, megalkotója, mondhatná, hogy hobbiból ment fel, de aki egyszer űrhajóssá vált, örökre űrhajós marad. Úgy is mondhatnánk, hogy ezeknek az embereknek a lelkének egy darabja valahol ott marad, és mindig a világűrben lesz képletesen, de Tibor ezzel számolt és számol is, ő tulajdonképpen ennek a tudományterületnek egy alapembere, elkötelezett nagykövete lesz. Túl az ismeretterjesztésen, túl a népszerűsítésen, mi nagyon komolyan számítunk rá, nagyon felkészült mérnök, és nagyon fiatal. Előtte még évtizedek vannak, és ne felejtsük el, hogy mellette ott van Cserényi Gyula, aki szintén teljesen kiképzett űrhajós, bármikor teljesíteni tud egy missziót a specifikus küldetési kiképzés után, az összes kísérletben a Földről támogatta Tibort. Tényleg azt tudom mondani, hogy nagyon komolyan számít rájuk a magyar űrkutató társadalom.

Gondolom, rengeteg helyre elviszik őket, hogy beszélgethessenek velük az emberek.

Rengeteg megkeresés, rengeteg meghívás van. Minden meghívás közül a legfontosabb mindig az oktatás, a gyerekek, a fiatalok, iskolások, egyetemisták kérdéseire válaszolni. A média is fontos, és nyilván minden kérdésre igyekezni fog Tibor meg Gyula is válaszolni, de a legfontosabb és a legelső helyen mindig a fiatalok kérdéseinek a megválaszolása fog állni.

2026 végéig tart hivatalosan a HUNOR-program. Folytatják? És ha igen, akkor mi kell ahhoz?

Ez egy kormányprogram, eleve 2021-ben a magyar kormány döntött úgy, hogy ez egy fontos program, fontos kutatási irány, és mind politikailag, mind gazdaságilag meghozta azokat a döntéseket és megadta azokat a forrásokat, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy a program el tudjon indulni és sikerre lehessen vinni. A folytatás is a kormány döntésén múlik. Mi igyekszünk minden lehetőséget a döntéshozók elé tárni, akkor fordul igazán termőre a képessége és a tudása a hatalmas szakembergárdának, amely a program alatt kiképzést kapott Tiborral és Gyulával együtt, hogy ha ott tud maradni Magyarország a nemzetközi emberes űrrepülés komplex, bonyolult, összetett világában, nem 45-50 évente van egy egyszeri csodálatos fellángolás. Azt láttuk, hogy a tudományos élet nagyon pozitívan reagált a lehetőségre. A beküldött vagy a HUNOR-ban felvitt kísérleteken túl még legalább háromszor ennyi olyan javaslat van a „fiókban”, amelyikből meg lehetne tölteni újabb missziókat, de ez a kormány döntésének a függvénye.

Önnek, az ön stábjának az lesz a szakmai javaslata, hogy belátható időn belül megint küldjön Magyarország embert az űrbe?

A lehetőséget mindenképpen a döntéshozók elé tárjuk. Van több olyan lehetőség is, ahol Magyarország fel tud mutatni eredményeket, és ne felejtsük el, hogy most már olyan kiválogatási, kiképzési rutinunk van, ami szintén túl azon, hogy embert fel is küldtünk, más országoknak is segítséget tud nyújtani. Többféle feladat is van, amelyben Magyarország most már kompetens, szeretném kiemelni, hogy a HUNOR csapat ténylegesen több száz szakember, fantasztikus emberek, szívem szerint név szerint felsorolnék mindenkit, de akkor nyilván holnapig itt ülnénk. De remélem, hogy hamarosan mindenkit majd, aki szeretné fellebbenteni a fátylat a munkájáról, be tudjuk majd mutatni, a fantasztikus mérnököket, a fantasztikus egészségügyi szakembereket, menedzsereket, kommunikációs szakembereket, ez egy nagyon komplex feladat. A Huniverzum Kiállítóközpont és Látogatóközpont összeállításában is, mind a szakmai tartalomban, mind a kivitelezésben, zseniális munkatársak dolgoznak a HUNOR-ban.

Ha megy még magyar az űrbe, az Kapu Tibor lehet, a mostani tartalékos Cserényi Gyula, vagy elölről kezdődik – már elnézést a kifejezésért – a casting, és egy új embernek adnak lehetőséget? Mi a terv vagy mi a szokás erre?

Attól függ, hogy mit szeretnénk elérni. Ha nyílik egy lehetőség, ha bármi olyan adódik, ahol gyorsan kell lépni, nyilván ott a már kiképzett űrhajósok mindenképpen előnyben vannak. Azonban azzal a gondolattal is eljátszhatunk, hogy ha most úgy döntenénk, vagy jövőre vagy két év múlva meghirdetünk egy újabb válogatást, akkor milyen népszerű lenne és hány fiatal jelentkezne. Egyébként nagyon köszönjük a Belügyminisztériumnak a segítségét, amikor elindult az űrhajós válogatás, mert nem triviális űrhajósokat válogatni. Itt GDPR-szempontból érzékeny adatokat kellett rögtön megadni, alapegészségügyi, alkalmassági adat, nyelvvizsga, diploma, satöbbi. Ezt nem lehetett máshogy megoldani, mint az Ügyfélkapun keresztül. Volt négy hónapig egy fülecske, a különféle autó, telek, házvásárlás és egyéb ügyintézés mellett, hogy űrhajós-jelentkezés. Ha most lenne ott egy ilyen fülecske, gyanítom, és nagyon örülnék neki, mert rengeteg tehetségünk van, már sokkal bátrabban kattintanának a fiatalok. De most nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy áttekintsük, hogy jelenleg a nemzetközi emberes űrrepülésben Magyarország a már elért kompetenciákkal milyen reális és valódi céloknak tud megfelelni.

Magyarország ismét felrajzolta magát a világ űriparának térképére. Mekkora ez az űripar?

Tulajdonképpen a fogalmakat kell tisztázni először, sokszor mondjuk azt, hogy űrkutatás. Aztán szoktunk arról beszélni, hogy űrtevékenység. De mi is történt valójában? Igazából az első a világűrbe juttatott, ember alkotta tárgy, a Szputnyik 1 óta, 1957 óta még nem telt el egy évszázad. Mostanra egy több mint tízezer, egyes számok szerint már 12 ezer darabból álló műholdegyüttes kering, és szolgálja ki a földi gazdasági és egyéb feladatokat, és ez bővül, méghozzá dinamikusan. Amíg Tiborék startjára vártunk, hetente kétszer mentek fel a Falconokkal a Starlink műholdcsoportok, egy-egy csomagban 20-30 műholddal. Azt látjuk, hogy az emberiség a technoszféráját, ami a civilizációjának az alapját képezi minden korban, ténylegesen nagyon komolyan bővíti, ez egészen a világűrig tart. Úgy tudjuk elképzelni, mint egy piramist, aminek a teteje, a csúcsa az az űrkutatás. Igazság szerint ez a technológiai high-tech világnak is a krémje, ez a legkomolyabb sztenderdeket igénylő szelet. Alá kell elképzelnünk az alkalmazott kutatási területet, aztán ez alatt van már az, amit úgy hívunk, hogy szolgáltatás, ami a mindennapi életünknek a része. Kommunikáció, navigáció, földmegfigyelés, körülbelül ezek az irányok, de jönnek be újak, mert például, hogyha a földi erőforrásoknál bizonyos kérdésekben szeretnénk az űr, az erőforráskutatás, az űrbányászat irányába elindulni, és igazság szerint már elindultak egyes vállalkozások, és egyes országokban komoly befektetők vannak erre az irányra, ez is itt van a küszöbön. Amikor már szolgáltatás kell, ott sorozatgyártás kell, sztenderdek vannak, és mondjuk Elon Musk Starlink műholdrendszerében 30-40 ezer műhold lesz szolgálatban a végső állapotában, közben cserélődik, selejteződik. Már sztenderdek szerinti sorozatgyártásról beszélünk, nagy mennyiségben, ez az ipar. Az egyéni, egyedi egységek lefejlesztése volt például a HUNOR-nak óriási lehetősége, például a kisugárzásmérő, vagy az M4D kísérlet, amelyikben gyógyszer hatóanyag teszteléshez egy hardver és egy egész metódus kifejlesztése volt sikeres. Ez is nagyon szép és fontos kísérlet. Ott tud bemutatkozni egy eszköz, ezek egyedi fejlesztések, ez nem ipar, ez még tulajdonképp alapkutatás vagy alkalmazott kutatás. Aztán amikor ebből nagy mennyiségű sztenderdizált sorozatgyártás lesz, nagy piaci megrendelések, nemzetközi szerződéseken keresztül, ott lép be az, amit úgy hívunk, hogy ipar. Fontos azt is elmondani, hogy a sztenderdizáltság kicsit, ha úgy tetszik, már korlátozza, hogy mennyire lehetünk innovatívak, hiszen van egy technológia, és ahhoz ragaszkodni kell. Másfelől ugyanúgy sorozatgyártás indul el, mint ahogy a földi gazdaságban is ismerjük, hogy mit jelent az, hogy sorozatgyártás.

Milyen célok és milyen erők mozgatják most a világ űriparát? Arra gondolok, hogy inkább a polgári vagy inkább a katonai célok, inkább állami vagy inkább versenypiaci szereplőkkel?

Legyünk őszinték, az első perctől ez egy kettős felhasználású világ volt, mint ahogy egyébként szinte az összes technológia. Bay Zoltánék megradarozták a Holdat 1946-ban, ehhez kötjük a magyar űrkutatás születését. A radar a második világháború terméke volt, egyáltalán nem békés célt szolgált. Abból fejlődött ki aztán valami, ami már tudományos célokat szolgál. Ez egy átjáróház, oda-vissza technológia mindig is. Nagyon szomorú példa, amit most a földfelszíni háborús konfliktusokban látunk, egy csomó eszköz, akár a drónok, bármi más, hogyan kerül át a polgári alkalmazásból hadi alkalmazásba, vagy fordítva esetleg, egy fegyvernek kifejlesztett tárgyból később mégis hogy válik valamilyen polgári eszköz. Ez mindig ilyen világ volt. Mind a kettő mindig jelentős volt. Én nyilván azt szeretném, ha a békés célú, az egyetemes emberiség érdekében végrehajtott űrkutatás és a tudomány kerülne az első helyre, és álszenteskedés nélkül mondom, mert ez az egy földgolyónk van. Haragudhatunk egymásra, gyűlölködhetünk, ölhetjük egymást, ahogy az emberiség történelmében ez mindig valahol a Földön előfordult, de együtt kell ezen a Földön életben maradnunk, nekünk és az összes többi életformának. Hosszú távon nyilván a béke az egyetlen, ami egy tudományos területet előrevisz, de sajnos azt látjuk, hogy egyébként pedig nemzetbiztonsági jelentősége is van ezeknek a technológiáknak, erre mindenkinek számítania kell. Az Európai Unió most nagyon keményen a fókuszba tette ezt a technológiát is, más területekkel, mint a mesterséges intelligencia, a kvantum- és géntechnológiák, egyéb technológiák, de az űr is a fókuszban van, és szeretnének egy Space Act, egy űrtörvény keretrendszerében, összehangoltan, kicsit talán kötelezővé téve, az országokban mondani valamit arra, hogy hogyan lehet az európai űrszektort innovatívabbá és erősebbé tenni. A méretek óriásiak gazdaságilag, becslések korábban, 2035 körülre már több mint ezermilliárd dollárosra tették az űripari méretét, de ez a szám folyamatosan nő, egyre nagyobb és nagyobb számokat mondanak a Big Four, vagy mondhatom a European Space Policy Institute-nak a vizsgálatait. Igazság szerint értelmetlen ebbe belemenni, hogy mekkora lesz, azt látjuk, hogy hihetetlenül dinamikus, 7-8 százalékokat nő ez a szektor évente, a covid alatt is nőtt, mert reziliens, és pont a Covid alatt láttuk, hogy a távoktatás, távmunka, kommunikáció milyen óriási jelentőségűvé vált. Nyilván visszavetett valamennyit az űrtechnológiában az, hogy ezeket az eszközöket tesztelni kell, a tesztelések adott helyeken vannak, Európában is vannak tesztközpontok, nem túl sok, annyi, amennyire eddig igény volt vagy van, és hogyha nem lehet mozogni a határon, nem lehet szállítani az eszközöket, az lassított bizonyos programokat, de összességében hihetetlen jelentősége volt annak, hogy műholdon keresztül az egész világ elérhető.

A jövő űrkutatását inkább államok, nemzetek, kormányok döntései fogják irányítani, vagy nagy magáncégek?

Ez is egy érdekes átrendeződés. Úgy indultunk, hogy igazából államok, sőt, a hidegháború alatt államblokkok vagy szövetségi rendszerek álltak egymással szemben, az Egyesült Államok és szövetségesei, illetve a szovjet blokk, és nem lehetett elválasztani, bár voltak magáncégek, főleg az amerikai űrprogramban, akár az Apollo-programban nagyon sok magáncég is bedolgozott, de azért alapvetően ezek állami programok voltak. A NASA most is egy állami szervezet. Ez egy nagyon fontos dolog, mert amikor azt látjuk, hogy egy-egy űrtechnológiai vállalkozás Amerikában nagyon rapid módon nő, akkor mindig érdemes megnézni, hogy van-e esetleg NASA-szerződése, azok a források, azok esetleg nem állami, részben állami források, látjuk, hogy azért van benne szerepe. De megérkeztek kétségkívül a magáncégek is, most sokkal hangsúlyosabban, hiszen többféle szolgáltatásról beszélünk, ez profitábilis is tud lenni. A profitnak az előfeltétele a kompetencia, a valódi tudás és hogy tényleges termék legyen, amit el tudnak adni, de ez minden gazdasági ágban igaz, hogy amit eladok, az piacképes legyen, és akkor megtérül. De itt nagyon jól tud megtérülni, 4-6-8-szoros megtérüléseket lehet elérni, pont amiatt, hogy rendkívül speciális világ. Aki belépőkártyát vált az űrtechnológiák terén, mint ahogy például a HUNOR-programbeli sikeres kísérletek a kísérletgazdák számára biztosítani tudnak belépőkártyát, egy igazolást, hogy az ő eszközük vagy az ő kísérletük kompatibilis volt a világűrrel, meg tudták csinálni, az onnantól kezdve kinyithatja a kapukat. A verseny óriási, ezt is el kell mondanom, nem kizárólag egy országnak a fizikai méretétől függ, hanem az innovációs környezettől, nyilván van benne ráfordított forrás is, tehát GDP-arányosan azért ez egy technikai sport, ha úgy tetszik, ebbe pénzt kell rakni, de fajlagosan nem olyan nagyot, mint amennyit jelent az, hogy egy tudásalapú iparágat erősítettünk meg. Amikor Szingapúrra gondolunk, Izraelre gondolunk, vagy Észtországra gondolunk, azt látjuk, ezek relatíve kicsi országok, nem a világ legnagyobb területű és erőforrású országait mondtam, de mivel ezekben a tudásalapú ágazatokban nagyon komoly invesztíciókkal, nagyon sokat tettek hozzá, relatíve jó pozícióban vannak ezekben a versenyekben. Azonban minden nap új nap, minden nap születnek okos gyerekek, nekünk az a dolgunk itthon, hogy megtaláljuk ezeket az okos gyerekeket, utánpótlásképzésben folyamatosan be tudjuk őket vonni a szakmába. Aztán pedig az, hogy amikor a képzésükkel elérnek egy szintre, akkor itthon tudjuk tartani őket, itthon tudjunk olyan programokat biztosítani, amiben kiteljesednek. Ha nem közvetlenül a kísérleteket mondom, akkor óriási jelentősége van a HUNOR-nak abban, hogy a résztvevő egyetemek a versenyképességi rangsorban előre tudnak lépni azáltal, hogy a hallgatóiknak most évekig fognak tudni ennek a programnak az alapján, vagy ha jön újabb program, akkor azokba bekapcsolódva, feladatot és lehetőséget adni.

A három nagy űrnagyhatalom az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Kína kicsit külön utakon jár? Van saját űrállomása, akar egy holdbázist. Innen, ahol én ülök, úgy tűnik, hogy még Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok is jobban együttműködik egymással, mint Kína bárki mással az űrben.

Ez nagyon érdekes. Az ISS-en ez így van, Oroszország és az Egyesült Államok tökéletesen együttműködik. Ezt Tibor el is mesélte, kicsit büszkén mondjuk ki, hogy az Axiom missziók közül az első űrhajós volt, aki be tudott lépni az orosz modulokba is, hiszen az a bizonyos Pille dózismérőt, hacsak nosztalgiából, de mindenképp szerettük volna, hogy Tibor lássa és dolgozhasson vele, amiatt is be tudott lépni, de összességében rendkívül jó az együttműködés, nem is lehetne máshogy. Az emberi civilizáció legkomplexebb és legfejlettebb technológiai alkotása az ISS, és a két legfontosabb fenntartója a NASA és a Roszkoszmosz. A holdbázis és a Hold körüli bázis tekintetében viszont Oroszország Kínával működik együtt. Közösen törnek abba az irányba, hogy előbb érjenek el a Holdra, mint bárki más, 2030 és 2035 közé teszik ezt, ami azért igencsak itt van.

Bányát akarnak ott nyitni, nyersanyagot kutatva?

Sok mindent akar mindenki, nemcsak ők, mindenki visszafele igyekszik a Holdra, nem voltunk ott 50 éve, 1969-től 1972-ig zajlott az Apollo-program, és egy politikai döntés miatt megszakadt. Az volt akkor a döntés lényege, hogy már jártunk a Holdon, nincs már ott mit csinálni, van itt más dolgunk, abba tegyük a pénzt. Most mit látunk? Soha le sem állt, csak néha talán búvópatakként kevésbé látványosan ment tovább, az űrverseny új fázisába lépett, és mindenki a Holdra tör. Kína leszállt a Hold túloldalán, amit a köznyelvben szoktunk a Hold sötét oldalának mondani, de nem azért, mert valóban mindig sötét lenne, hiszen a Nap meg tudja világítani, hanem azért, mert számunkra rejtély, hogy ott mi van, hiszen azt az oldalát sosem látjuk. De ez egy technológiai kihívás, meg kellett oldaniuk, hogy az eszközzel tudjanak kommunikálni. Amerika folyamatosan visszafelé megy, magánvállalatok is folyamatosan fejlesztenek visszatérő eszközöket, amiket remélnek előbb-utóbb eljuttatni a Holdra. Nemzetek és magánvállalatok is oda igyekeznek. Ennek van oka, s már nem csak presztízs. Ebben már a tudományon túl és a tudományosan elérhető célokon túl gazdasági és biztonságpolitikai gondolkodás is van. Gazdaságilag nyilván vannak olyan anyagok, amik a Holdon megtalálhatók, például a kozmikus sugárzás hatására ionizálódott különféle anyagok, amik esetleg segíthetnek a földi energiaproblémák gyorsabb megoldásában. A fúzió fejlesztéséhez remélik ott megtalálni ezeket a lehetőségeket. Másrészt a Hold, pontosan a pozíciójából adódóan, hogy tőlünk ugyanolyan távolságra mindig ugyanazzal a felével fordulva található, nem mindegy, hogy ki van ott, és onnét hogyan ellenőrzi adott esetben a földfelszín egy jelentős részét.

Nyilván Európának sem az. Európa országai nem egyenként, hanem egyként tudnak meghatározó szereplők lenni ezen a piacon, ahol, ha együttműködés is van, legalább ugyanakkora a verseny is?

Nagyon jó a kérdés, mert pontosan attól függ, honnan nézzük a dimenziót. Ha globálisan nézzük, akkor Európa egy versenyző, egy játékos, és bizony nem is mindig és nem is mindenben dobogós. Van, amiben dobogón van, van, amiben messze a dobogónak az utolsó fokától is lecsúszott. Azonban, ha kicsit közelebb jövünk Európához, országokat látunk, amelyek között vannak óriások, most mondhatom Franciaországot, Nagy-Britannia már nem az EU tagja, vérző szívvel mondjuk, mert egyébként hatalmas űrszektora van, de Olaszországot, Svédországot, Németországot, de Belgiumot is mondhatom akár. Luxemburg más szempontból lesz szintén jelentős szereplő, ott az űrcégeknek olyan kedvező adókörnyezetet tudtak kialakítani, ami rendkívüli jó lehetőség. Vannak szereplők és vannak érdekek. Az Európai Uniónak itt az a feladata, hogy ezeket az érdekeket összehangoltan erősítse meg, az egész kontinensnek a versenyképességét a nagy globális versenyben, hiszen ezek az országok hatalmasok és erősek az űrben, a francia űripar és űrszektor óriási, az Ariane-programra, a nagy rakétaprogramra támaszkodik az egész Európai Unió, meg az Európai Űrügynökség is. Kourouban, Francia-Guyanán van az űrközpont, ahonnan a felbocsátások történnek. De azért hozzá kell tenni, hogy ez egy állandó érdekegyeztetés is, pont ugyanúgy, ahogy az európai országok között is létezik. egyéb vonatkozásokban. Szintén érdekes aspektus, hogy az Európai Űrügynökség, a European Space Agency, az ESA, az nem azonos az Európai Unióval. Vannak olyan tagjai, amelyek nem uniós államok, és nem minden uniós állam teljes jogú tagja már az ESA-nak, de mégiscsak a technológiai hátterét nyújtja az európai űrszektornak. Ezért egy állandó tárgyalás és közeledés van az ESA és az EU között. Én hat évig vezettem Magyarország európai űrügynökségi delegációját, és elmondhatom, hogy ténylegesen napi szintű tárgyalási feladat volt, hogy hogyan tudjuk úgy optimalizálni az ESA és az EU közötti kapcsolatrendszert, hogy ne feleslegesen költsük az európai országok pénzét, mégse engedjük el azokat a célokat, amik adott esetben tudományosak és túlmutatnak az EU közvetlen gazdasági érdekein. Ez egy nehéz egyeztetés, és még előttünk van. Mindig vita kérdése, hogy a diverzifikáltság, a sokoldalúság az erősít vagy gyengít. Én abban hiszek, hogy alapvetően, ha jó a keretrendszer, amiben együttműködnek a versenyzők, akkor a különbözőségük erősít. De ehhez az kell, hogy ténylegesen legyenek olyan alap sarokkövek letéve, amik mentén mindenki megegyezik, hogy ezek a kitűzött célok fontosak stratégiailag.

Ezek lesznek benne az ön által korábban említett úgynevezett Space Actben, ami most formálódik?

Nagyrészt igen, Thierry Breton még biztosként kezdte el az előző ciklusban, illetve vitte végig az összeállítását, és most hamarosan reméljük, hogy tárgyalási szakaszába fog lépni. Az a reakció is benne kell, hogy legyen, hogy hogyan reagáljunk a globális versenyre. Itt megint visszajutunk, mert mindig visszajutunk ahhoz, hogy a technológia, önmagában, mint mérnök, én azt tudom mondani, hogy a mérnökök dolga, hogy megcsináljuk, de hogy mire lesz használva, és annak milyen társadalmi következményei lesznek, az már esetleg a társadalomfilozófusok dolga, vagy az ezekből jogi következtetéseket levonó szakembereké. Egy technológia társadalmat formál. Az Európai Uniónak is, reagálni kell arra a kihívásra, amit ez a technológia jelent. Ehhez valamit majd nekünk mondanunk kell. Ugyanez a helyzet egyébként a mesterséges intelligenciával is, ugyanez a helyzet a kvantumszámítógéppel. Egy társadalmi modellbeli különbség is meg fog mérettetni a XXI. században, mert én a demokráciában és a sokszínűségben hiszek, amelyik koordináltan és bizonyos alapvető értékeknek és szabályrendszereknek a lefektetésével hatékonyan tud működni. De mint látjuk, van olyan ország, amelyik nagyon-nagyon versenyképesen tud beszállni egy ilyen technológiai versenybe, és adott esetben kevesebbet fordít az energiáiból arra, hogy belső egyeztetéseket folytasson, egész egyszerűen azért, mert ott egy országról beszélünk, itt meg 27-ről. Illetve az ESA esetében 23 tagállamról. Azt mindenképpen látni kell, hogy az egyeztetések fáradságosak tudnak lenni, de a hatékonyságuk alapvetően versenyelőnnyé válhat.

Emberes űrrepülésről beszélt többször is a beszélgetésünk során. Klasszikus a kérdés, de újra és újra föl kell tenni. Minek embert küldeni az űrbe, a Holdra, netán a Marsra, ha lehet küldeni robotokat, amelyeket mindentudó mesterséges intelligencia irányít. Mi a válasz erre?

Válasszuk szét! Egyáltalán mi szükség van emberes űrrepülésre, akár a Föld körül a közeli alsó pályán, mint amilyen az ISS, ha vannak eszközök? Ez két, egymással nem versenyző, hanem egymás mellett fejlődő ágazata a tudományterületnek. Az eszközök is jók egy csomó mindenre, és az élettani vizsgálat, az ember jelenléte és az akár az élet vizsgálata pedig egy másik irány. Azok a gyógyszerfejlesztések, amik az űrállomás fedélzetén zajlanak, vagy amiket most Tibor is felvitt, azok ember jelenlétében tudnak történni, illetve magát az embert, vagy más életformákat vizsgálunk. A Hold, mint elmondtam, egy sokfunkciós stratégiája az emberiségnek, sok mindent akarunk majd ott csinálni, és relatíve közel van, néhány nap alatt odaérünk, visszaérünk, szinte itt van a szomszédban. Úgyhogy azt gondolom, hogy oda az ember el fog menni személyesen, ahogy már járt is ott. Egy döntés autonóm meghozatalában az ember jelenléte óriási segítség tud lenni, hiszen minél messzebb vagyunk a földi irányítástól, annál tovább tart a jelnek oda-vissza megtenni az utat, és egy döntést meghozni nem mindig lehet a Földről. Ez a Mars esetében halmozottan így van, ott egész egyszerűen nem minden döntés engedi azt meg, hogy megvárjuk, amíg a földi központ megkapja a kérdést, kitalálja a választ és visszaküldi a parancsot. A Marshoz történő emberes küldetésben én úgy gondolom, hogy jelenleg nem állunk azon a technológiai színvonalon, hogy ne a biztos halálba küldjük az embertársainkat, és én azt gondolom, hogy ezt emberileg, erkölcsileg felesleges erőltetni, nem tudjuk vállalni. De ez bármikor változhat. A technológia és a tudomány világa, ez általában ugrásfüggvények szerint fejlődik, nem lineárisan. Egyszer csak történik valamilyen technológiai felismerés, amire egy teljesen új fejlődési irány épül. Lehet, hogy ennek a küszöbén állunk, nem tudom. Elon Musk nagyon hisz abban, hogy eljut a Marsra, méghozzá relatíve rövid időn belül. Én annyit látok ebből, de lehet, hogy azért, mert nem látom azokat a dolgokat, amiket mondjuk Elon Musk cégében a mérnökök a titkos fejlesztésekben igen, hogy jelen pillanatban nem áll rendelkezésünkre ilyen technológia. Azonban az emberiség mindig az újra tör. Ez is a létünknek a része. Túl azon, hogy ezek hasznosíthatók a gazdaságban, a fejlődésben, a földi problémák megoldásában, visszaforgathatjuk a földi élet védelmére és a Föld életben tartására is, a földi klímaváltozás és egyéb problémák megoldására, mindig ott lesz a tudásvágy bennünk. Ez hajtotta és katalizálta az emberiséget az első pillanattól kezdve. Nem fog neki határt szabni semmi, amíg az ember teheti, addig keresni fogja az új kihívásokat.

Mégiscsak azért létezik űrkutatás odafent, hogy itt jobb legyen.

Elsődlegesen igen. Még az űrben is a Földre koncentrálunk.