Kickl-kormány lesz vagy inkább előre hozott, rendkívüli választás Ausztriában?

Pillanatnyilag az az érintett pártoknak az érdeke, hogy megállapodás legyen. A Szabadságpárt először van abban a történelmi helyzetben, hogy egy koalíció élén álljon. A gyengébb partner szerepében szerepében a történelme során már háromszor volt. Csak távirati stílusban utalnék arra, hogy ez a párt, aminek volt egy liberális szárnya, 1980 és 1987 között Sinowatz és Vranitzky kancellár idején a liberális szárny vezetője, Norbert Steger volt alkancellár, aztán a párt átalakult, hatalomra került Jörg Haider, aki az egész pártnak más irányt adott. 2000-ben Wolfgang Schüssel hozott létre kormányt, 2002-ben volt egy előre hozott választás, és 2007-ig közös kormányzás zajlott. Most van a harmadik lehetőség. A Szabadságpárt részéről jelentős az érdek, hogy ezt a történelmi esélyt kihasználja, ugyanakkor a Néppárt részéről pedig nem lenne eredményes az előre hozott választás. Ha megnézzük a közvélemény-kutatásokat, vagy a tavaly novemberi stájerországi tartományi választást, 17 százalékos brutális előnnyel a Szabadságpárt győzött, így ott szabadságpárti tartományi kormány van, Mario Kunasek vezetésével. Vorarlbergben, Tirolban, Alsó-Ausztriában, Felső-Ausztriában, Stájerországban, azaz öt tartományban részt vesz az FPÖ a kormányban, sőt, Stájerországban a vezető párt. A Néppártnak is érdeke, hogy megállapodás legyen, hiszen Ausztriát is éri az a válság, amiben egyfajta úgynevezett dezindusztrializációs folyamat van, vagy nagyon sok vállalat, minden ötödik valamilyen módon beszünteti a termelését. Az ipar szerepe, termelése, nagysága csökkenőben van. Ez a folyamat megállítandó, és a gazdasági érdekeltségek nyomják a Néppártot is arra, hogy valamifajta megegyezés legyen. Egy újabb választás az FPÖ szerepét, súlyát növelné meg még inkább. Még egy friss közvélemény-kutatási adat: az országos mérések alapján a Néppárt 17 százalékot kapna, és 26 százalékkal lett szeptemberben az országos parlamenti választásokon a második.

Mennyire biztos az, hogyha meglesz a megállapodás, akkor az Kickl-kormányt eredményez? A Szabadságpárton belül más népszerű politikusok is vannak, és létezik Herbert Kickllel szemben személyes ellenszenv. A személyes bírálatok is erősek voltak ebben a kampányban.

Ez így van. Az államelnök részéről is volt több olyan kijelentés, hogy nem elég elkötelezett az Európai Unió, a jogállamiság irányába, nagyon sok kérdőjel volt, sőt a Néppárt korábbi elnöke, Karl Nehammer volt miniszterelnök mondta, hogy biztonsági kockázatnak tekinti Kickl személyét. A három hónapos megelőző tárgyalás a másik három párt között nem járt eredménnyel. Itt az ideje, hogy valamifajta megállapodás szülessen. Mindenekelőtt egy igen jelentős adósságtömeg van, körülbelül 18 milliárd eurós, amit a következő hétéves pénzügyi ciklusban kellene megtakarítani. Először egy 4,1 milliárdos takarékossági csomag elfogadásáról volt szó, de épp nemrégiben volt egy sajtóértekezlet, amelyen a Szabadságpárt és a Néppárt bejelentette azt, hogy megállapodott a költségvetési kérdések rendezésében, egy takarékossági csomagban, és ennek a menetrendjében. Körülbelül 6,3 milliárdos csomag összeállításán dolgoznak, a részletekről, hogy hol kell takarékoskodni, majd később tájékoztatják a nagyközönséget. Ez nagyon kényes kérdés, rögtön megszorító intézkedésekkel kezdeni, takarékossági intézkedéseket hozni, erre senki nem vágyik.

De ezen bukott meg a korábbi koalíciós tárgyalás, örökösödési adó felemelése, vagyonadó bevezetése.

Pontosan. Vagy akár a német példát is mondhatjuk, hogy a költségvetési kérdések robbantották fel a koalíciót. A két párt, a Szabadságpárt és a Néppárt egyetért abban, hogy el kell kerülni azt, hogy az Európai Bizottság hiánytúllépési eljárást indítson ellenük. Mert ez a lehetőség: vagy összeállítanak egy takarékossági csomagot, és ez alapján a költségvetési ügyeket rendezik, vagy pedig hiánytúllépési eljárás lesz. Ha ezt ignorálják, az nagyon veszélyes helyzet, mert a tőkepiacok erre nagyon érzékenyen reagálnának. Többek között azt jelenti, ha az osztrákok hitelt akarnak fölvenni a költségvetés finanszírozására, nagyon magasak lesznek a kamatok. Biztató jel az említett mostani nyilatkozat, megvan a menetrend, egy 6,3 milliárdos csomagról beszélünk. De hogy ez miből tevődik össze, kit érint érzékenyen és kit nem, kényes kérdés, majd látjuk a részleteket. Mindehhez hozzáteszem persze azt, hogy a helyzet azért is érdekes, mert a takarékossági kényszerhez az előző kormány politikájának nagyon sok köze van hozzá. De a Kurz-kormánynak is, amely a Nehammer-kormányt előzte meg.

Azzal, hogy a Szabadságpárt kormányt alakíthat, elérte a népszerűségének csúcsát? Vagyis a kormányzással, a döntésekkel automatikusan be fog következni egy hanyatlás? Vagy a Szabadságpártra ez nem biztos, hogy igaz?

A Szabadságpárt most feljövőben van. A belpolitikai válságból és különösen az előző koalíciós tárgyalások kudarcából lényegében a Szabadságpárt profitál. Ezzel magyarázhatók azok a látványos eredmények, hogy az országos politikában lényegében 35 százalék körül van, és a novemberi, stájerországi választásokon 17 százalékot nyert pluszban. Most lesznek a burgenlandi választások, január 19-én, ott is úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata kormányt esetleg a Szabadságpárt és a Néppárt fogja felváltani. A Szabadságpárt mindenképpen feljövőben van, de hozzáteszem, hogy minden sikeres pártnak az a próbája, hogy hatalomra kerül. Akkor van kényszer, hogy ő is mutassa meg, hogy mit tud, és ez sokszor azzal a veszéllyel jár, hogy a sikeres pártok elvesztik varázsukat, hiszen kényelmetlen, kényes, fájdalmas intézkedéseket kell elfogadni.

Koalíciós kormány lesz. El fog kezdődni a kellemetlen intézkedések hatásának áttolása a partnerre? Ez Ausztriában is így szokás, vagy közösen viselik a felelősséget?

Igen, ez így szokott lenni, visszafelé mutatnak, és ennek van is alapja, mert költségvetési fegyelem már Sebastian Kurz idejében sem volt, minden partner igényét ki akarták elégíteni, és noha Ausztriában nagy a fiskális, a költségvetési fegyelem, de most elég „szépen” sikerült eladósodni, költségvetési hiányt és államadósságot fölhalmozni. Ez nagy próbája a koalíciónak. Ha itt eredményeket tudnak elérni, akkor mehetnek, de ezzel még a nehéz kérdéseknek a sora korántsem ért véget.

Mi volt a kampány legfontosabb kérdése, vagyis a mire adott jó válaszok miatt nyert a Szabadságpárt?

A Szabadságpárt elsősorban a migrációs kérdésekben tudott komoly pontokat szerezni, de a takarékossági kényszer felelősségének kérdésében is könnyen mutathatott a Néppártra. De mivel együtt akarnak működni, meg akarnak egyezni, nyilvánvalóan ez sem vihető túlzásba. A tegnapi ellenfél ma koalíciós partner lehet. Következésképp azt kell demonstrálni a közvélemény felé, hogy képes megegyezni a Szabadságpárt, amely először van ilyen vezető pozícióban. Kormányzati irányítóképességet tud demonstrálni, maga Kickl is, akivel szemben számos személyes fenntartás volt. Ha sikerül itt előrelépni, egy olyan takarékossági programmal, ami a lakosságot, annak bizonyos részeit nem hozza nagyon nehéz helyzetbe, ha sikerül ezeket a terheket eloszlatni, az jó nyitánya lehet a többi kérdésben való közeledésnek, megegyezésnek is.

A néppárti vezető, Christian Stocker néhány napja azt mondta, hogy őszinte válaszokra van szüksége a sajtószabadság, az Oroszországtól való függetlenség meg az uniós együttműködést illetően. Ez a legutóbbi közös tájékoztató azt is jelenti, hogy valószínűleg megkapta ezeket az őszinte válaszokat, és elégedett is volt vele?

Együttesen azt mondták, hogy ez egy jó kezdet, van egy menetrend, amelyben megállapodtak, arról, hogy hogyan mennek ezeken a költségvetési kérdéseken pontról pontra, megvan egy összeg, ami a cél, de hozzá kell tenni, hogy még számos kérdés nagyon problematikus. Elég, ha az Európa-politikára gondolok, elég, ha olyan kérdésekre gondolok, mint az európai légvédelmi rendszerhez való csatlakozás, és a migráció is, természetesen. A migrációs kérdésről elég, ha azt mondom, hogy Ausztriában körülbelül 1,8 millió külföldi van, és ez a lakosságnak tulajdonképpen egyötöde. Az integrációs folyamatot még messze nem fejezték be. Ez lenne a következő kérdés, ahol a két párt közelítene. Továbbá az, ami említésre került Stocker úr, a Néppárt új ideiglenes elnöke által, hogy vannak előfeltételeik, a jogállamiságot hangsúlyozták többek között, azt, hogy egyetlen nagyhatalomtól, de elsősorban Oroszországtól ne kerüljön függőségbe Ausztria. Ezen a kérdésen még keményen dolgozni kell, mert a Szabadságpárt, hogy finoman fejezzem ki magam, nagyon kifejezően fogalmaz bizonyos kérdésekben, amelyekben még messze nem lehet látni az alagút végét. Hiszen az is probléma, hogy a Szabadságpárt hogyan tudja megtartani az önálló profilját, ugyanakkor annyira rugalmas legyen, hogy valami modus vivendiként egy közös platformot tudjon csinálni. Itt van például az Európai Unió kérdése.

A klasszikus osztrák semlegesség kérdése az a kampányban vagy a tárgyalásokon felvetődött, vagy az szent?

Felvetődik az egyik ilyen kontextusa a semlegesség kérdésének. Hozzáteszem azt, hogy a semlegesség gyakorlatilag az osztrák önazonosság része. Ugyanakkor azt kell mondani, hogy sok tekintetben ezt a semlegességi politikát nagy kihívás éri. Akár az orosz–ukrán háború is ilyen, hogy lehet-e a kerítés tetején ülni, ahogy ezt mondják. A semlegesség kérdése egy konkrét összefüggésben felvetődött. Van egy olyan európai uniós és NATO-kezdeményezés, hogy egy európai közös, integrált légvédelmi rendszert hozzanak létre, ami a ballisztikus rakétákkal szemben is védelmet ad. A néppárti kormány, személyesen Karl Nehammer ezt a koncepciót támogatta. Ezzel szemben Herbert Kickl azt az álláspontot képviseli, hogy a közös európai légvédelmi rendszerrel a NATO-tagság lopakodva megérkezne Ausztriába. Ez egy hátsó ajtó a NATO irányába és az osztrák semlegesség fenyegetése irányába, hozzátéve még azt is, hogy mellékesen ez 6,1 milliárdos kiadást jelentene 2031-ig. Vagyis ennek jelentős költségkihatása is van, és még Kickl retorikájában az is benne van, hogy ez azt a veszélyt is jelenti, hogy Ausztria könnyen hadviselő fél lehet, tehát bevonódik az orosz–ukrán háborúba, a NATO-n keresztül.

A migráció kérdésére vannak konkrét megoldási javaslatai Herbert Kicklnek?

Ebben a konkrét kérdésben egyelőre fenntartásaik vannak, többfajta megoldás lehet, például a rendszerhez való későbbi csatlakozás, bár ha később csatlakoznak, annak nagyobb a költségkihatása, de ezt a kérdést nem látom áthidalhatatlannak. Sokkal problematikusabb az unió értelmezése, amiben az ideiglenes néppárti elnök azt mondta, hogy megbízható partnernek kell lenniük az Európai Unióban. Ez előfeltétel. Ha megnézem Kickl és a Szabadságpárt nyilatkozatait az Európai Unióról, akkor ők azt hangsúlyozzák, hogy az Európai Unió a jelenlegi állapotában nem a probléma megoldása, hanem a probléma része. Az Európai Unió egy elit projekt. A másik, amit hangsúlyoznak, hogy egy európai szuperállam megteremtéséről van szó, ami mindent centralizál, az Európai Uniónak a hatáskörei parttalanok, ezért konzekvens vétópolitikát fenn kell tartani, hogy milyen Európai Unió vagy milyen európai integráció jöjjön létre, lényegében azon az állásponton vannak, hogy vissza kell fejleszteni az Európai Uniót a korábbi gazdasági közösség szintjére.

Lényegében ez a magyar állásponttal azonos.

Igen, vannak párhuzamosságok, úgy is mondhatnám, hogy a kompetenciákat vissza kell építeni nemzeti hatáskörbe. Ezt erőteljesen hangsúlyozzák, itt nincs arról szó, hogy Ausztria kilép, és itt nyilvánvalók a rímek, az összehallások a német AfD-vel. Ők is azt hangsúlyozzák, hogy nem kilépni kell, hanem át kell építeni az Európai Uniót, ők is abba az irányba gondolkodnak, mint Szabadságpárt, hogy gazdasági közösséget, szuverén nemzetállamok gazdasági közösségét, egy érdek- és gazdasági szövetséget kellene csinálni a jelenlegi Európai Unióból, és lenne egy átmeneti idő, amikor a szerződéseket felülvizsgálnák. A kilépés elfogadhatatlan, hiszen a munkahelyek igen jelentős része Ausztriában is az európai uniós exporttól függ, Ausztria is egy exportérzékeny ország. Az Európai Unióval kapcsolatban még egy nagyon érzékeny javaslat is van, azt hangsúlyozza, hogy akkor csinálják meg a befizetéseket a tagállamok, ha az Európai Unió teljesítette a feladatát. Az Európai Unióval kapcsolatos álláspontok nem kompatibilisek a Néppárt álláspontjával, és egy nagyon lényeges előfeltétel, hogy egy megbízható partner kell. Ezek a kritikai megjegyzések eléggé az elevenébe vágnak az unió működésének.

A lehetőségekkel kezdtük a beszélgetést, hogy Kickl-kormány lesz-e vagy lesz egy rendkívüli választás, de végül csak a Kickl-kormányt vettük végig. Milyen más forgatókönyv van még?

Két elvi lehetőség még lenne. Az egyik az, hogy a két korábbi nagykoalíciós partner, tehát a szociáldemokraták és a Néppárt hoznának létre egy nagykoalíciót. Ez aritmetikailag is kényes kérdés, mert egyetlen mandátumos többségük lenne.

Bármi történhet azzal az emberrel.

Abban, hogy ez a hármas koalíciós tárgyalás a Néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok között lényegében megszakadt, igen jelentős szerepe van a szociáldemokrata pártnak, hiszen az egyik költségvetési probléma az, hogy honnan vegyék el a pénzt annak érdekében, hogy ne kerüljön sor hiánytúllépési eljárásra Ausztriával szemben. A szociáldemokrata fél lényegében az osztrák szocdemeknek balszárnyát képviseli, Andreas Bablernek hívják, aki egyébként traiskircheni polgármester volt, ott nagy menekülttábor volt már a hidegháború idején is. Ő egy meglehetősen osztályharcos, újraelosztó politikát képvisel, és azt hangsúlyozza, hogy legyen vagyonadó, öröklési adó, az adók emelésével, a tőkenyereségadó emelésével és a gazdagok megadóztatásával egyenlíthető ki a számla. Ez egy olyan álláspont, ami a Néppártnak nem elfogadható. A Néppárt mögött van a gazdasági lobbi, ez a gazdasági lobbi számára nem elfogadható program. Nem véletlen, hogy többek között a Szociáldemokrata Párt miatt is, a korábbi koalíciós tárgyalások felbomlottak. Még egy lehetőség van, hogy kisebbségi kormány alakul, ehhez az kell, hogy valaki kívülről biztosan támogassa. Természetesen ez is problematikus. Melyik párt lenne, amelyik ezt támogatná? A liberálisok nem, mert ők nem érdekeltek az adók emelésében. Következésképp a lehetőségeket inkább csak elméletiek. Ha a most kezdődő és formát öltő tárgyalások mégsem járnak sikerrel, akkor elkerülhetetlen lesz az új választás, és az kiszámíthatatlan kockázatokkal jár éppen az ellenzék számára, mert a szociáldemokraták ugyan 21 százalékon vannak, de a Szabadságpártnak akár 35-40 százaléka lehet. Ezzel a hatalmi erőviszonyok teljesen megváltoznának, az meg senkinek sem érdeke.

Kivéve a Szabadságpártot.

Igen, a Szabadságpártnak arra kell választ adni, hogy mit kezd egy párt a nagy győzelemmel, ha nincsen ehhez kellő kormányzati tapasztalata. Ha még nem volt hatalmon, de hatalomra kerül, és fájdalmas intézkedéseket kell hozni, akkor a varázs eltűnik.

Az alkancellári időszakból azért lehetett hozni kormányzati tapasztalatot. Tartományi vezetésből csak van valamilyen kormányzási kapacitás, nem?

Egy példánk lehet, a stájerországi eset. Ott december eleje óta van szabadságpárti kormány, és négy tartományban pedig részt vesznek, mint gyengébb koalíciós partner a kormányzatban. A szabadságpárti programban rengeteg mindent ígértek, de arról, hogy honnan veszik hozzá a pénzt, nincs említés. Jóllehet ők mondják, hogy nem tudták, hogy ilyen nagyméretű lesz a takarékossági igény.

Csontvázak esnek ki a szekrényből, gondolom, ez ott is elhangzik?

Igen, a méretei mindenképpen meglepetést okoztak.

Magyarmunkavállalóknak, akik Ausztriában dolgoznak, tömegesen kell más elbírálásra, rezsimre számítani egy Kickl-kormány idején, vagy marad az a kellemetlenkedés, ami most van, bizonyos határátkelőket betontömbökkel zárnak le, hogy ne legyen egyszerű az átjutás? Vagy ezek önkormányzati hatáskörök?

A szabadságpárti programban arról írnak, hogy legyen Ausztria egy erőd. Herbert Kicklt megkérdezték az újságban, hogy mit ért ezen, és ő röviden azt mondta, hogy ma Ausztria egy migránsmágnes. Tulajdonképpen deaktiválni kell azokat az intézkedéseket, amik vonzóvá teszik Ausztriát a migránsok számára. Azokat a kedvezményeket, amik vannak, le kell építeni, hogy kevésbé vonzó legyen Ausztria.

Ez az uniós állampolgárokra ugyanúgy vonatkozna, mint akik az unión kívülről érkeznek?

Nem, uniós állampolgár és uniós állampolgár között nem lehet különbséget tenni, de itt olyanokról van szó, akik nem uniós országokból érkeztek. Van a pártnak számos olyan elképzelése, ami nem egyedülálló, többek között, hogy a migránsok elbírálása az Európai Unió határán történjen. Ausztriát csupa olyan ország veszi körül, amelyen keresztül kell menni és tagja az uniónak. Abban is nagy egyetértés van, hogy ne kapjanak a migránsok készpénzt, amit hazaküldenek, hanem kapjanak olyan fizetőkártyát, amin csak bizonyos dolgokat lehet venni. Ez is szerepel a programjukban. Ahhoz, hogy valaki megkapja a jogot, hogy Ausztriában éljen, bizonyítani kell, hogy képes az integrációra. Van munkahelye, elfogadtatja magát és így tovább. Ezek önmagukban nem jelentenek újdonságot, mert ha megnézzük a párhuzamos németországi vitákat, ugyanezen kérdések előfordulnak. Magyarországot annyiban érinti, ahogy eddig is érintette, Ausztriának érdeke, hogy megszűrjük a migránsokat, ezért Ausztria részt vesz egy rendőri egységgel a déli magyar határokon például, sőt a Balkánon is. Ez az irányultsága az osztrák migrációs politikának a jövőben is meglesz, itt némi folyamatosság is van, sőt azt kell mondani, hogy ez nemcsak a Szabadságpártra jellemző, a Szociáldemokrata Pártnak a másik szárnya, amit Hans Peter Doskozil burgenlandi tartományi miniszterelnök képvisel, nagyon érdekelt abban, hogy megszorító migrációs politika legyen. Erre bizonyos értelemben majdnem minden pártnál van fogadókészség.

Jelentős változás lesz az intézmények vezetésében, ha a Szabadságpárt, történetében először, kormányt fog alakítani? Ausztriáról szokták mondani, hogy egy sajátos hatalommegosztási rendszer van, politikai alapon bizonyos pozíciókat egyszerűen oda kell adni, és ezt mindenki természetesnek veszi.

Igen, az első kérdés az, hogy az európai ügyek melyik intézményhez fognak tartozni, a külügyhöz vagy a kancellári hivatalhoz. Emlékezetes, hogy Sebastian Kurz kormánya idején úgy kezdődött a kétéves, 2017 és 2019 közötti kormányzás, hogy a külügyhöz tartoztak az európai ügyek, a külügyminisztériumot is a néppárti Kneissl asszony vezette, és akkor Sebastian Kurz azt mondta, hogy az európai ügyeket áthozom az én hivatalomba, a kancellári hivatalba. Elképzelhető, hogy valami olyan alkunak létre kell jönni, hogy esetleg ez olyan intézményhez kerüljön, ahol a Néppárt foglalkozna vele. Legyen mondjuk az Európa-ügyi miniszter néppárti, úgy, ahogy az előző ciklusban is. A másik kérdés, hogy az európai uniós kompetenciákat érintő kérdéseket hogyan osszák fel az intézmények között. Szerintem ez rendkívül fontos. Az biztos, hogy a pénzügyminisztérium nagy valószínűséggel a Szabadságpárthoz kerül. Ez egy stratégiai kérdés most, hogy a takarékossági csomagokat létre kell hozni. A belügyminisztérium is nagy valószínűséggel, sőt biztosan mondhatom, a Szabadságpárthoz kerül, a migráció kérdésével, határvédelemmel, és így tovább. Itt most a két párt között százalékosan nem olyan óriási a különbség, valamivel több mint 2 százalék, tehát nagy eltolódások nem lehetnek, ebben az arányban kell osztozkodni a koalíciós pártoknak a különböző intézményekben.

A médiában lesz szabadságpárti vezető kinevezés? A bécsi egyetem professzoraiból kell csinálni szabadságpárti professzort? Ilyen anekdotikus történetek is szoktak előfordulni.

A nagykoalíció idején volt ilyen gyakorlat, amit úgynevezett arányosítási rendszernek, proportrendszernek neveznek, hogy a pártok szintjén megállapodtak a nagyvállalati igazgatóknak a személyében, sőt még az egyetemi tanárokéban is. Nekem is volt olyan tapasztalatom, hogy egyik ismerősöm az Innsbrucki Egyetemen mondta, hogy most mindenképpen ő lenne a sorban, mert a néppárt adja a professzort. A funkciókat elosztották. Ez az arányosítási gyakorlat elég rossz szájízt hagyott maga után, hiszen sötét, füstös szobákban elosztják a hivatalokat és az állami vállalatok vezetői pozícióit. Valószínűleg ez nem tér vissza. Itt mások az erőviszonyok és más a két pártnak a profilja, de tény az, hogy a megállapodásnak az erőviszonyokat tükröznie kell, és el tudom képzelni, hogy a Néppárt erőteljesen követelni fogja, hogy az európai ügyek mind nagyobb része hozzá tartozzon.

Az, ha valakit nem megbízható európainak bélyegeznek Ausztriában, ez számára hoz szavazatot, vagy viszi a szavazatokat tőle?

Ez attól függ, hogy a jóléti intézkedések milyen mértékűek, és milyen mértékben vannak a megszorítások.

Magyarán az osztrákokat az érdekli, hogy mit tudnak elszámolni jövedelemként, és nem az, hogy az osztrák állam milyen viszonyban van az Európai Unióval?

Ausztriában a szociális háló rendkívül bő. Csak néhány példát mondok, 14. havi juttatások is vannak, mert van egy karácsonyi pénz, és van egy nyári nyaralási pénz, ami egyben konjunktúra az osztrák gazdaságnak is. Van tanulmányi szabadság – ez a magyar fülnek is ismerősen hangzik –, elég valakinek hat hónapot dolgozni, és heti 20 munkaórája legyen meg, szinte korlátlanul vehet ki tanulmányi szabadságra időt, elmegy és átképezteti magát, és akkor megy egy másik munkahelyre. Ez is kérdés, hogy minden fönntartható-e, kíváncsiak vagyunk, hogy a takarékossági csomagnak milyen intézkedések fognak áldozatául esni.

Németországban választás lesz. A közvélemény-kutatásokból lehet következtetést levonni a végeredményre? Vagy bármi megtörténhet?

Az a véleményem, hogy szinte világtendencia, beleértve az Egyesült Államokat és Magyarországot is, hogy a közvélemény-kutatások értéke bizonyos értelemben csökkent. Szkepticizmus van ma az emberekben ezzel kapcsolatban, elég a legutóbbi amerikai választásokra utalni. Németországban is vannak ilyen negatív tapasztalatok. A jelenlegi trendek azok, hogy a CDU-nak nagyon határozott, 30-31 százalékos vezető szerepe van, és őt követi a második legnagyobb ellenzéki párt, az Alternatíva Németországért, 22 százalékon. 15-16 százalékon vannak a szociáldemokraták, 14 százalék körül a Zöldek. Több kiesőjelölt van, az egyik ilyen a liberális párt, az FDP, másik a Linke, ami tulajdonképpen az NDK volt állampártjának az utódpártja. A BSW, a Sahra Wagenknecht nevével jegyzett pártkezdemény lehet, hogy súrolva az alsó határt, de bejut a parlamentbe. Ha ezek a tendenciák hitelesek, akkor két-, illetve hárompárti koalíció létrehozható. Természetesen a választóközönséget arról kell meggyőzni, ha ugyanazok a szereplők jönnek, akik már voltak, mitől lesz változás. Ebben a tekintetben lényegében a CDU sem tudott kellő meggyőzéssel lenni. Következésképpen némi bizonytalanság van, hozzátenném, hogy nem várt események is befolyásolják a választói preferenciákat. Gondoljunk a Musk-hatásra, ki gondolta volna, hogy a Twitteren, illetve az X-en egy beszélgetés Alice Weidel, az AfD vezetője és Elon Musk között ilyen visszhangot vált ki. A választói döntések jelentős része a közösségi média alapján dől el, a döntéseket nem feltétlenül az alapján hozzák az emberek, hogy megnézik a nagy vitákat, ezeket általában 10-15 százalék, legfeljebb 20 százalék hallgatja, a többiek különböző közösségi portálokon, platformokon tájékozódnak. A döntéshozatali folyamat is megváltozik, kicsit láthatatlanná vált. Ezért eltolódások lehetnek. Annyi bizonyos, ha ezek az értékek maradnak, az Alternatíva Németország megduplázza a súlyát, ami egy 20-22 százalékos szereplést jelent, de lehetnek váratlan események. Egy a magdeburgihoz hasonló migránsmerénylet könnyen a választói magatartás megváltozásához vezet. Nagyon sok nehézség van, de én durván úgy látom, hogy a CDU mindenképpen befutó lesz, és egy vagy két párttal, tehát vagy a szociáldemokratákkal, vagy a szociáldemokratákkal és a zöldekkel a többséget létrehozza, és az is biztos, hogy az Alternatíva Németországért lényegében csaknem megduplázza a szavazatainak a számát.

Az segít az AfD-nek, amikor Elon Musk azzal érvel, hogy nem lehet az AfD szélsőjobboldali, hiszen Alice Weidel a Srí Lanka-i származású barátnőjével él együtt?

Természetesen az embereket információ éri, ennek a reklámértéke, ugyan a német mainstream sajtó szerint csak 200 ezer fő nézte, de ezt meglehetős kétellyel fogadom, ennél jóval többen látták, és ezt még azóta is nézik, podcastok formájában is, angol eredetiben, német fordításban is ott van, mindenképpen még növekszik a szám. Eleve az, hogy ki Alice Weidel, erről most már az átlagembernek akárcsak véletlenül is van valami fogalma. Ez óriási segítség, hogy milyen mértékű, azt nem lehet számszerűsíteni. Hozzáteszem azt, hogy az Európai Unió, az Európai Bizottság is foglalkozik a kérdéssel, azon túl, hogy más kérdések miatt is Musk X-ével kapcsolatosan vannak büntetési javaslatok. Ez a kérdés előtérbe került, mert érinti a német közvéleményt. Úgy is mondhatnám, hogy egy ellenközvéleményt, egy szekunder, egy másodlagos közvéleményt hoz létre, a mainstream által uralt sajtóval szemben.

Kinek segíthet Németországban az osztrák példa, ha azt a saját szempontjai szerint jól használja föl?

Bizonyos értelemben áthallások és párhuzamosságok vannak, ez nem kérdés, de Ausztriában a tűzfal, hogy a Szabadságpártot elszigeteljük, sosem volt olyan éles, mint Németországban az, hogy az AfD-t el kell szigetelni. Ez a tűzfallogika is kérdésessé vált Németországban. Mi volt a célja? Hogy szigeteljük el az AfD-t, sőt még Friedrich Merz, a CDU elnöke azt is mondta, hogy felezzük meg a szavazataik számát. Mi történt? Megduplázódott. Tehát a tűzfal nem érte el a funkcióját. A másik kérdés az, hogy ez azt jelenti, hogy 10-15 millió között van azon szavazók száma, akik ezt a pártot tüntetik ki bizalmukkal. Na, most 15 millió szélsőjobboldali nincs. Ez azt jelenti, hogy akkor a német politikai nevelés és médiavilág nem elég hatékony. A kérdés Németországban tehát nem úgy vetődik föl, mint Ausztriában, ahol a tartományokban a Szabadságpárt részt vesz a kormányban, sőt most már az államelnök, Alexander Van der Bellen azt mondta, hogy meghajlik a szavazók többségének a véleménye előtt, és felkérte Herbert Kicklt, hogy próbáljon koalíciót alakítani. Lényegében a személyi változások az Osztrák Néppártban ezt lehetővé is tették. Visszatérve az eredeti kérdésre: bonyolultabbá, többlépcsőssé vált a tájékoztatás és a döntési folyamat, a választói döntés ebbe vagy abba az irányba.