Eldőlt az amerikai elnökválasztás a Donald Trump elleni a merénylettel?
Azt nem mondhatjuk, hogy eldőlt, mert még sok minden történhet. Majdnem unalomig ismétlem azt, amit Harold Wilson, a volt brit miniszterelnök mondott a hatvanas években, hogy a politikában egy hét is nagy idő. Ez jelen pillanatban, legalábbis az első kommentárok szerint inkább Trumpnak kedvez, főleg az ikonikus képek, hogy véres arccal úgy vonult le a pódiumról, hogy azt mondta, harcolunk és folytatjuk a kampányt.
Ki is nézett a közönségre ökölbe szorított kézzel.
Igen, a republikánus országos bizottság is rögtön közölte, hogy semmifajta változást nem fognak eszközölni a programban. Ez volt az utolsó tervezett nagygyűlés a konvenció előtt, ami a jövő hét végén lesz, és nyilvánvalóan ez szerepet fog kapni. A republikánusok hangsúlyozni akarják, hogy nézzük meg ezt a sorozatot, hogy 2020-ban "elcsalták" a demokraták a választásokat, utána Trump ellen mindenfajta pert indítottak, amelyek közül egy-kettő tényleg a hajánál fogva előrángatott, kettő-három nem, de végül is a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján január 5. előtt semmifajta döntés nem lesz a komoly ügyekben, de megpróbálták ellehetetleníteni a republikánus elnökjelöltet jogi úton, fölhasználva az FBI-t, az igazságügyi minisztériumot és a demokraták által támogatott kerületi ügyészeket és bírókat, és most pedig itt van ez a merénylet. Feltehetően ez lesz a narratíva. A másik oldalon nyilvánvalóan arra fogják kihegyezni az egészet, hogy félig-meddig Trump magának kereste a bajt azzal, hogy nagyon szélsőséges, erős retorikát használt. Megjegyzem, hogy ez nemcsak a republikánusoknak a sajátja, hanem a demokratáké is, hiszen a demokrata oldal, beleértve a médiumokat, sulykolják naponta az emberekben azt, hogy Trump megválasztása a demokrácia végét jelenti, az Egyesült Államok ezután már nem lesz az, ami eddig volt. Olyan légkört teremtettek – azért a republikánusok is ebben ludasak, ők viszont a másik oldalt démonizálják –, hogy benne volt a levegőben egy ilyen merénylet. Az amerikai politika annyira szélsőségesen megosztott, hogy nem ellenfelek, hanem ellenségek állnak egymással szemben. Még nem tudjuk, hogy a merénylőnek mi a háttere, lehet magányos elkövető, aki egyszerűen "bekattan", ilyen már hetente van az Egyesült Államokban. Ellentmondásos a háttere, mert egyrészt regisztrált republikánus szavazó, igaz, hogy csak egyszer szavazott a koránál fogva, viszont progresszív demokrata oldalon álló szervezetnek adott pénzt, igaz, hogy a minimális 15 dollárt Chicagóban, tehát ebből nagyon nehéz kiindulni.
És ő meghalt, beszélni nem tud.
Igen, amit tudunk, hogy itt a titkosszolgálat bizonyos mértékben hibázott. Egy erősen védett személyről van szó, ilyenkor a legkevesebb az, hogy ezeket a magaslati helyeket kiürítik, oda senki nem mehet föl.
130 méterre volt.
Gyenge védekezés az, hogy nem tudott belemenni az ellenőrzött területre, mert 130 méter a jelenlegi technikai adottságokkal rendelkező lőfegyvereknél nem egy távolság. Állítólag látták is fölmászni egy létrán puskával, állítólag rendőröknek szóltak, akik nem nagyon foglalkoztak az üggyel. Ez azért a titkosszolgálatnak a hibája, ugyanakkor utána nagyon profi módon végezték a feladatukat. Rögtön az elnököt a saját testükkel védték, és semlegesítették a merénylőt. Trump meg is köszönte a titkosszolgálatnak a tevékenységét. Politikai vita is elkezdődött, mert egy-két republikánus képviselő azt állítja, hogy ők korábban azt kérték a belbiztonsági minisztertől, Alejandro Mayorkastól, hogy növelje Trump biztonságát, a biztonsági előírásokat magasabb szintre emelje. Állítólag ő erre nem volt hajlandó, ő azt mondja, hogy ilyen kérdés nem érkezett hozzá. Nyilvánvalóan egymásra mutogatás lesz. Egyrészt a republikánusokat szélsőséges retorikával vádolják, Trumpot magát is, másodszor a demokratákat azzal vádolják, illetve a kormányzatot, hogy a biztonsági eljárásokat nem nagyon vették szigorúan, ők is felelősek ebben a merényletben, és egy-két centi múlt valóban, hogy Trump nem halt meg. Nagyon komoly vita fog kialakulni, az, hogy ki fog ebből politikai hasznot húzni, nagyon nehéz megmondani most, mert az emberek a szimpátiája inkább Trump felé húz, mint aki egy politikai merénylet szenvedő alanya volt, de azért az emberek memóriája nem rettentő hosszú, elképzelhető, hogy szeptemberben nem fog ezzel foglalkozni, hanem akkor már új ügyek merülnek föl. Az ügyek valódi ügyek lennének, a megélhetési költségek, határvédelem vagy külpolitikában Ukrajna, a Közel-Kelet, de feltehetően most mindenki majd saját maga által kreált számokkal fog dobálózni, hogy kinek az elnöksége alatt volt jobb az élet, ki foglalkozik inkább a középosztállyal, ki az, aki abszolút együttérző a munkásokkal és a kisebbségekkel és így tovább.
A demokraták bejelentették, hogy a csapatuk azon dolgozik, hogy a hirdetéseket visszavonják. Ennek mi értelme van? Van ezek között a hirdetések között olyan, ami uszító jellegű? Vagy ez egy gesztus ilyenkor, hogy megállnak egy kicsit a kampánnyal?
Inkább egy gesztus. Nyilvánvalóan most Bidentől kezdve mindenki együttérzését nyilvánítja, azért alapvető emberi normákat azért időnként betartanak. Obamától kezdve mindenki megszólalt, és azt mondták, hogy az erőszak nem való a politikában, de azért az erőszak jelen van az amerikai politikában. Az elnökök, elnökjelöltek ellen, eddig 17-szer terveztek merényletet, ebből nyolcat végrehajtottak, ls négy sikeres volt. Nem is csak az elnökökről van szó, hanem például a hatvanas években egy nagyon markáns politikus, George Wallace alabamai kormányzó, aki a demokrata oldalon indult volna, olyan súlyosan megsebesítették, hogy deréktól lefelé megbénult, vagy pedig lehet említeni újabban a volt házelnök, Nancy Pelosi férjét ért kalapácsos támadást, vagy Gretchen Whitmer elleni támadást, akit potenciális demokrata elnökjelöltként emlegetnek akár most, de inkább 2028-ban. Az elkövetett merényletet sem lehet figyelmen kívül hagyni Robert Fico ellen pár hónappal ezelőtt, aztán természetesen ott vannak az indiai miniszterelnökök, a két Gandhi, akiket lelőttek, de Bhuttót ugyancsak lelőtték egy kampányrendezvény során Pakisztánban. Nagyon sok olyan merénylet van, amit meghiúsítanak, sajnos úgy tűnik, ez a velejárója a modern politikai életnek. Amerikában pedig különösen jelentős hagyománya van az erőszaknak. A második alkotmánykiegészítés a lőfegyvere tartásának a joga. Több százmillió fegyver van magánkézben, körülbelül egyharmada a lakosságnak rendelkezik fegyverrel. A 99,9 százalékuk nyilvánvalóan gondosan elzárja otthon a fegyvert, és csak a lőtereken vagy vadászatra használja, viszont van egy töredék, aki tömeggyilkosságokat és egy gyilkosságokat hajt végre. Ezeket egyszerűen nem lehet kiszűrni. Most politikai indíttatás van, de a többi esetben nagyon nehéz felismerni, hogy milyen okból lőnek le tucatnyi embert, mondjuk, egy szálloda ablakából. Sajnos ez az amerikai pszichében benne van, az egész földrész története tele van ilyen esetekkel.
A második alkotmánykiegészítés mire alapítja az állampolgári jogot a fegyverek tartására.
Ez a gyarmati időszakra nyúlik vissza, a telepesek nem kenyérrel és kaláccsal foglalták el a földrészt. Mítosz az, hogy kiirtották az indiánokat, az indiánoknak a döntő többsége a fehérek által beoltott betegségben halt meg, de igaz, hogy az életterüket csökkentették, mondjuk, kiirtották a bölénycsordáknak a 90 százalékát, ami az indiánoknak a megélhetését biztosította. Plusz még ott voltak a háborúk a mexikóiakkal, a spanyolokkal, a britekkel, tehát az erőszakosság mindig ott volt. A második alkotmánykiegészítést részben azért fogadták el, mert a függetlenségi háborúban az úgynevezett milíciáknak, az önkéntes alapon szerveződött civileknek a szerepe eléggé jelentős volt, nagyon nagy segítséget jelentettek a reguláris amerikai erőknek a brit reguláris erőkkel szembeni küzdelemben. Ennek megfelelően a második alkotmánykiegészítés kicsit trükkössel van megfogalmazva, mert azt mondja, hogy nem lehet megtiltani az embereknek a jogát a fegyverviselésre, hiszen egy jól felfegyverzett milícia az ország védelmét biztosítja. Most ebből sokan, a kisebbség úgy gondolja, hogy itt nem az egyéni fegyverviselési jogról van szó, de a többségi vélemény egyszerűen az, hogy mindenkinek joga van.
Szövetségi szinten van joga? Tehát bármelyik államban bemehetnek, vagy az államok külön szabályozzák, életkorhoz kötik, büntetett előélethez?
Ez egy bonyolult dolog, egyrészt szövetségi szinten, másrészt állami szinten szabályozzák. Például a New York-i egyik tömeggyilkosságnál az illető azt a fegyvert, amit New Yorkban tiltanak, Pennsylvaniában vásárolta meg. Tiltották a félautomata fegyvereket hosszú időn keresztül, viszont az a Las Vegas-i gyilkos, aki rengeteg embert ölt meg a szálloda szobájából, egy fegyverkováccsal egy olyan szerkezetet tetetett bele, hogy egy egyszerű puskát félautomatává alakított. Itt van a Hunter Biden-ügy, ami arra világította rá a figyelmet, hogy amikor valaki fegyvert vásárol, akkor ki kell tölteni egy kérdőívet, természetesen jogi felelőssége tudatában. Hunter Biden kipipálta ezeket a rubrikákat, és kiderült, hogy éppen akkor drogozott, tehát ezzel ő bűncselekményt hajtott végre. Bemondásra egyszerűen elhiszik. Utána a fegyvervásárlásnál van egy úgynevezett háttérellenőrzés, egy pár óra alatt az FBI megmondja, hogy van-e valakinek priusza, ugyanakkor a személyes fegyverkereskedelmet nem ellenőrzik, és természetesen ott van a feketepiac, ami nagyon jövedelmező. Hiába tiltják bizonyos fegyverfajták birtoklását, páncéltörő fegyvert is lehet venni a feketepiacon, de minimum, hogy géppisztolyokat. Amit különben használtak, ez a híres-hírhedt AR-15-ös félautomata fegyver, aminek a használata megint csak határeset.
A fegyvertartáshoz való joghoz való hozzáállás Amerikában politikai kérdés, magyarán a republikánusok mondják inkább azt, hogy lehet mindenkinek fegyvere, a demokraták meg ellenzik, vagy ennél bonyolultabb, itt is, ott is vannak liberalizációpártiak, meg szigorításpártiak?
Több republikánus beállítottságú ember támogatja és kevesebb demokrata, de ez nem azt jelenti, hogy a demokrata oldalon ne támogatnák. Ott is nagyon sokan úgy gondolják, hogy alapvető szabadságjog. Ami az országos fegyveregyletet illeti, ezt a híres évet, National Rifle Associationt, általában republikánus ügyekre ad pénzt, több millió dollárt, ugyanakkor hozzá kell tenni azt, hogy ehhez a kérdéshez a demokraták sem nagyon mernek hozzányúlni. Tehát ott volt az iskolai lövöldözés Barack Obama elnöksége alatt, nyilván az elnök akkor azonnal mindent elítélt, követelte a szigorítást, aztán utána szép lassan elhalt az ügy, ugyanis a kongresszusban ahhoz, hogy alkotmánykiegészítést megváltoztassák, kétharmados többség kellene, és az államok háromnegyedének az egyetértése tíz éven belül. Ez biztos, hogy nem fog összejönni. Olyan északkeleti államban, ahol a vadászat nagyon komoly hagyományokra tekint vissza, ott a demokraták se nagyon igyekeznek ezeket a szabályokat nagyon megszigorítani. Hozzá kell tenni azt, hogy a déli államok eredetileg demokraták voltak egészen az 1960-as évekig, és a republikánus szitokszó volt, mert Abraham Lincolnnal azonosították – ő egyik elnök, akit lelőttek, egy déli színész lőtte le –, és csak akkor mentek át a republikánus táborba, amikor a demokraták Franklin Roosevelttől kezdődően elkezdték ezt a szociáldemokrata típusú jóléti álmot felépíteni, amit nagyon sok konzervatív demokrata abszolút elutasított, mert ők hittek még a szabadságjogokban az eredeti értelemben. Biden annak idején egész jól együttműködött a volt szegregációs szenátorokkal és képviselőkkel a szenátusban, amit most megpróbál elfelejteni és kicsit kiradírozni az életrajzából sok minden mással együtt, de a '70-es, '80-as években az, hogy Robert Byrd, aki még a Ku-Klux-Klan tagja is volt és a szegregáció híve, demokrata párti tag egy frakcióban ült Joe Bidennel. Ezeket a hagyományokat nem nagyon tudják a demokraták sem figyelmen kívül hagyni, és elég jelentős szavazói bázisuk ragaszkodik ezekhez az alapvető szabadságjogokhoz.
Mikor lesznek hivatalos elnökjelöltek az amerikai elnökválasztásban ?
Ezután következik a republikánusok jelölőgyűlése Milwaukee-ban, Wisconsinban, nem várható meglepetés, egyetlenegy kérdőjel az, hogy ki lesz az alelnökjelölt. Ott három nevet emlegetnek. Most a fogadóirodák az ohiói szenátorra, J. D. Vance-re teszik a voksukat negyvenvalahány százalékban. Vance olyan szempontból érdekes, hogy ő is eléggé alacsony sorból emelkedett szenátorrá. Őt tartják legesélyesebbnek, aztán utána Doug Burgumot, aki kevésbé ismert észak-dakotai kormányzó, és végül pedig Marco Rubiót. Vele alkotmányosan vannak gondok, ezt persze ki tudják küszöbölni, ugyanis a 12. alkotmánykiegészítés megtiltja azt, hogy egy elnökjelölt és egy alelnökjelölt ugyanabból az államból legyen. Trump hivatalos rezidenciája Mare Lago, tehát Florida, Marco Rubio floridai, de ilyen dolgokon túl szoktak lépni, és ideiglenesen bejelentkezik valahova. A három közül Rubio az, aki korábban elég élesen szemben állt Trumppal, 2016-ban indult az elnökválasztáson, és nem nagyon ettek egymás tenyeréből. Trump még egy kicsit gúnyolódott is Rubio alacsony termetén.
Ez kölcsönös az amerikai kampányokban, nem?
Igen, klasszikus példa az, hogy a másik oldalon amikor Obama indult 2008-ban az elnökválasztáson, akkor Biden is indult, és azt mondta, milyen jó, hogy az első olyan fekete, aki összefüggően beszél meg mosakszik. Aztán ő lett az alelnökjelölt. Ezért Obama egy kicsit óvatosan áll ki Biden mögött, ugyanakkor, amikor elnök volt, akkor elhangzott az elhíresült mondása Obamának: nem szabad lebecsülni Joe képességét, hogy mindent elrontson. Most ő nem az elrontottat mondta, hanem egy kicsit erősebb kifejezést. Ők nincsenek annyira jó véleményei egymásról. Doug Burgum és J. D. Vance viszont úgymond nem kritizálta Trumpot, ők kezdettől fogva kiálltak Trump mellett, a Vance megbízható, úgynevezett trumpista volt a szenátusban, ők ilyen szempontból tiszta lappal indulnak Trumpnál.Nagyon fontos az amerikai politikában az alelnök személye. Látjuk a másik oldalon, hogy földrajzilag kiegyensúlyozottá tették a demokrata alelnökjelölt páros, Biden delaware-i, keleti part, Kamala Harris nyugati part, Kalifornia, Biden fehér férfi, Kamala Harris színes bőrű nő, mi nagyon fontos, a demokrata törzsszavazóknál a nők és a színes bőrűek nagyon nagy bázist képviselnek. A másik oldalon a hagyományos földrajzi megosztottság Rubio ellen szól. Észak-Dakota nem a világ közepe, Ohio inkább jelentős a politikában, mert az egyik úgynevezett billegő államként tartják nyilván. Ohio azért is érdekes, mert van egy amerikai mondás, hogy ahogy Ohio szavaz, úgy szavaz Amerika többi része. Az utóbbi elnökválasztási ciklusokban, ahogy Ohio szavazott, általában az az elnökjelölt futott be. Ha egy ohiói szenátor lenne az alelnökjelölt, akkor ezért feltehetően sokat lendítene az ohiói szavazóknál, hogy inkább Trumpra szavazzanak, hiszen a saját emberük van ott a hatalom közvetlen közelében. Nem is szólva arról, hogy általában az alelnökök kimondva-kimondatlanul egyfajta utódjai az elnököknek. 2028-ban, amikor Trump nem indulhat, ha megválasztják, azért nem, ha nem választják meg, akkor nyilvánvalóan két elnökválasztási vereség után, 83 éves korában, nem valószínű, hogy indulna, tehát szabad lenne a pálya a republikánusoknál is.
Donald Trump személyiségéhez passzol az, hogy egy ambiciózus alelnökjelöltet válasszon maga mellé?
Az alelnökjelöltek nem szoktak dönteni nagyon, az elnökökre szavaznak inkább, viszont most egy kivételes helyzet van, mert a republikánusok azt mondják, egyfajta ilyen félhivatalos kampányszlogen, ha valaki Bidenre szavaz, akkor gyakorlatilag Kamala Harrisre szavaz. Ami azért lehet hatékony, mert Harris megítélése még rosszabb, mint Bidené. És nagyon valós helyzet az, hogy látva Biden állapotát, nemcsak a jelenlegit, hanem a folyamatot, és ha ezt kivetítjük a jövőbe, akkor el lehet képzelni, hogy 2026-2027-ben még ennél is rosszabb állapotban lesz, és emiatt Kamala Harrist tolják az előtérbe. A demokraták is érdekes módon megpróbálják felépíteni Kamala Harrist, hogy kivédjék azt, ha véletlenül Kamala Harris egyrészt most átvenné az elnökjelöltséget, másodszor, ha a második ciklusban, akkor nem az a csetlő-botló és nem nagyon jól teljesítő személyről legyen szó, mint akiről jelen pillanatban a híradások szólnak. Eddig nem nagyon jól teljesített, igaz, hogy nem is adtak neki olyan portfóliót, amiben nagyon jól teljesíthetett volna. A határvédelem, a bevándorlás olyan kérdés, amiben szép és okos senki sem lehet.
Kamala Harrist mikor lehet hivatalosan előtérbe állítani? Ahhoz az kell, hogy Joe Biden visszalépjen, ahogy egyre többen követelik? Mi a menetrendje?
Különböző forgatókönyvek vannak. Az első az, hogy Biden visszalép. Akkor az elnökjelölő konvenció úgymond nyitott konvenció lesz augusztus közepén. Kamala Harris nyilvánvalóan előnnyel indul, ha ez 100 méteres versenyfutás, akkor 30 méterről indul, és a többiek meg a rajtvonalról, feltéve, hogy a többiek is indulnak. Egyáltalán nem biztos, hogy ilyen későn, az utolsó pillanatban olyanok beszállnának, mint Gavin Newsom, a kaliforniai kormányzó, Gretchen Whitmer vagy pedig J. B. Pritzker illinois-i kormányzó, a Pritzker család köztudottan a Hyatt szállodalánc tulajdonosa, és rendkívül sokat tett azért, hogy Obama elnök legyen, tehát ők pénzelték kezdetben szenátorként és utána elnökjelöltként is. Obama Chicagóból indult, ott volt szenátor, tehát nagyon sok átfedés van különböző emberek és érdekek között. Ez az egyik forgatókönyv, ha Biden visszalép, akkor előrelép egyet Harris, és akkor a fentiek közül választhat adott esetben alelnököt. Persze nagy kérdés az, hogy egy kaliforniai kormányzó beáll-e alelnöknek, mert Kaliforniában feltehetően több hatalma van, mint alelnökként. A másik lehetséges forgatókönyv a 25. alkotmánykiegészítés, ami egyfajta alkotmányos puccsszerűség, amikor az alelnök és a kabinetnek a többsége egy feliratot intéz a kongresszushoz, hogy az elnök nem tudja ellátni a feladatát a fizikai vagy szellemi okból kifolyólag, és ezért az alelnök veszi át a feladatát. Az elnöknek lehetősége van fellebbezni négy napon belül, ebben az esetben 48 órán belül össze kell ülnie a kongresszusnak és 21 napon belül döntést kell hozni, hogy kinek van igaza. Ha a kongresszus végül úgy dönt, hogy valóban az elnök nincs abban az állapotban, hogy betöltse a funkcióját, akkor az alelnök lép elő elnökké.
Volt erre példa? Ennek a gyakorlatát már kimunkálták?
Erre nem volt példa természetesen, ez egy lehetőség, de ezt sem lehet most már kizárni. A harmadik lehetőség, ha a konvención megválasztják Bident elnöknek és Kamala Harris alelnökjelöltnek, akkor utána Biden még mindig visszaléphet, ebben az esetben a demokrata országos bizottság jelöl ki új elnökjelöltet. A bizottságban minden tagállam demokrata pártszervezetének két vezetője, plusz még kétszáz másik ember foglal helyet, nagyjából négy-ötszáz emberről van szó, és ők bárkit kijelölhetnek. Ennek a hátulütője az, hogy ezt nagyjából szeptember közepéig kellene megvalósítani, ugyanis vannak olyan államok, amelyek már a választások előtt több mint 45 nappal kiküldik a szavazólapokat.
Rá kell írni.
A más államok 45 nappal előtte, más államok 30 és 45 nappal előtte, utolsó államok csoportja pedig 30 nappal előtte, tehát gyakorlatilag szeptember közepéig ki kellene küldeni, különben néhány államban húzogathatnák a neveket le és új neveket kellene beírni. Nem is szólva arról, hogy politikailag ez támadási felületet adna, mert a republikánusok abban a pillanatban azt mondták, hogy a füstös szobában jelöltek ki egy elnökjelöltet, és ez mennyire nem demokratikus. Szóval ennek a valószínűsége eléggé kicsi, de ez is a lehetőségek között van.
Mi történik akkor,ha valamelyik elnökjelölt akadályoztatva van? Ez a szombati, Donald Trump ellen elkövetett merénylet óta nem indokolatlan kérdés. Lehet, hogy olyan sérülést szenved, hogy nem tudja tovább folytatni. Akkor automatikusan egy alelnökjelölt viszi tovább a kampányt, aki ebben a pillanatban még nincs megnevezve?
Elvileg igen, de erre még nem volt precedens. A republikánusoknál is, ha Trump visszalépne, akkor már a republikánus országos bizottság jelölne ki valakit, illetve a republikánusok még azt is megengedik, hogy egy újabb konvenciót hívjanak össze.
Honnan szereznének egy másik Trumpot?
Ez egy jó kérdés. Jelentkező biztos lenne, önjelöltek, de jelen pillanatban úgynevezett B terv nincs a republikánusoknál. A demokratáknál inkább van B terv.
Az Kamala Harris.
Igen, de hogy még egy csavart vigyünk a dologba, van még egy újabb lehetőség, legalábbis ezt vetette föl James Clyburn, aki a harmadik számú a képviselőházi demokrata hierarchiában, nagyon befolyásos, fekete politikus, és aki Joe Biden elnökségét nagymértékben elősegítette 2020-ban. Clyburn azt mondta, még azt is el tudja képzelni, ha Biden most visszalép, akkor augusztus közepéig mini-előválasztásokat tartanak, hogy demokratikus színezetet adjanak a dolognak, amiben természetesen szabad lenne a gazda, mindenki, aki akar, indulhatna. Megint csak Harris óriási előnnyel indulna ebben az esetben, neki megvan az infrastruktúrája, Biden és Harris kapott kampányra pénzt nagy donoroktól, a többieknek meg gyakorlatilag nulláról kellene kezdeni. Mi itt dobálózunk a nevekkel, de Magyarországon többen ismerik ezeket a neveket, mint Amerika 90 százalékában bárki a saját államukon kívül. Nekik egy országos kampányt fölépíteni három-négy hét alatt abszolút kizárt, ez is egy elvi lehetőség lenne, demokratikus lenne, de nem lehet technikailag megcsinálni. Ha vis maior áll elő, ezért kell Kamala Harrisnek indulni helyette, és akkor nem arról van szó, hogy a füstös szobákban kijelölték a jelöltet, hanem egyszerűen ez egy olyan kényszerhelyzet volt, amivel mást nem lehetett csinálni.
Az most világos, hogy az adományozók a demokrata oldalon kit akarnak?
Ez egy jó kérdés, mert voltak olyanok, akik visszaléptek. Legutóbb egy olyan adományozó lépett vissza, aki 90 millió dollárt adott volna. Aztán három héttel ezelőtt Hollywoodban 30 millió dollárt kalapoztak össze Bidennek, ahol Biden föllépett a színpadra, aztán Obamának kézen kellett fognia, hogy levezesse a színpadról, mert ott téblábolt, és nem tudta, hogy merre van a kijárat. Az egyik rendező George Clooney volt, utána egy véleménycikket írt a New York Times-ban, amely nem egy republikánus hecclap, hogy lépjen vissza Biden. Érdekes dolog, hogy három héttel korábban 30 millió dollárt segített összeszedni neki, utána pedig azt mondja, hogy lépjen vissza, és nemcsak ő. A vita alpontja, ha Hollywood elpártol. És nemcsak Hollywood, hanem olyan emberek, mint a CNN-ben, eléggé kritikus hangok hallatszanak az MSNBC-ben, meg az ABC-nek a műsorvezetője, aki ezt a felvezető interjút csinálta, George Stefanopulos, Clinton volt kormányszóvivője, aki elég sokat alákérdezett Bidennek, utána azt mondta, hogy nem hiszi, hogy Biden négy évet ki tudna tölteni. Lehetséges, hogy ezek úgy hangzanak el, hogy magánvélemények, de azért érdekes módon azért beszivárognak a mainstream médiába. Ha ezek szaporodnak, ha azért a szponzorok, a véleményvezérek és a befolyásos emberek, akik után esetleg szavazók mennek, szkeptikusak, akkor azért látszik, hogy eléggé nagy a belharc a Demokrata Pártban. Természetesen a Biden-féle csoport azt mondja, hogy szó sincs az egészről, Bidennek esze ágában nincs visszalépni. Egy kicsit riasztó dolog az, hogy a legbelső tanácsadói között többek között Hunter Bident is emlegetik,Jill Bident, meg Valeryt, a húgát, és ha az ember nagyon cinikus akar lenni, a kérdés az, hogy Hunter Biden milyen állapotában ad tanácsokat az édesapjának…
Mostantól kezdve a kampánygyűlések biztonsági szabályai is egész mások lesznek Amerikában?
A kampány hivatalosan szeptember első hétfője után indul, és akkor az lenne jó, ha témákról beszélnének elsősorban az emberek, de feltehetően mindkét jelölt és mindkét tábor arról akarja meggyőzni az embereket, hogy a másik miért nem alkalmas. Sárdobálás lesz, negatív kampány, és sajnos valóban úgy tűnik, hogy itt a protestszavazatok fognak dönteni, az emberek 80 százaléka úgy gondolta a vita után, hogy Biden ne induljon, mert nincs abban a szellemi és fizikai állapotban. Nyilvánvalóan nem fognak 80 százaléknyian ellene szavazni, befogják az orrukat, és rá fognak szavazni. Ez a merénylet betudható ennek az abszolút végletes politikai retorikának, hogy démonizálják a másik oldalt, és egy Trump-elnökséget úgy állítanak be, hogy vége az Egyesült Államoknak, egy Biden-elnökséget hasonlóképpen a másik oldal, csak különböző okok miatt. Nem arról van szó, hogy most egy Clintont választanak meg vagy egy Busht, aki egy kicsit balra vagy jobbra áll, de egy nemzeti minimum van, amiben megegyeznek. Most jobban kileng az inga, és egyrészt ez természetes, hogy megosztottabbak az emberek, másrészt viszont mindkét párt nagyon erősen tolja az egyik vagy másik irányba ezt az ingát, és ennek az egész légkörnek az egyik nagyon sajnálatos folyománya ez az erőszak, és attól tartok, és nemcsak én, hogy bármelyik fél győz, akkor nem azt mondom, hogy polgárháborús helyzet fog kialakulni, de erőszakos eseményeknek lehetünk szemtanúi majd az utcákon, a vesztes mindenképpen csalást fog kiáltani, újraszámlálások lesznek, főleg, ha ilyen szoros eredmény várható, mint ami 2016-ban vagy 2020-ban volt. Elképzelhető, hogy odáig fajul a helyzet, mint 2020-ban, hogy a legfelsőbb bíróságnak kell kimondani a végső szót hetek múlva. Az egy újabb vörös posztó lesz a demokraták szemében, mert most a legfelsőbb bírósági döntések inkább a republikánusoknak kedveznek, 6:3 arányban azok vannak a legfelsőbb bíróságon, akiket republikánusok neveztek ki. Ha az erőszak esetleg visszaszorul a választás alatt vagy előtt, utána majdnemhogy borítékolni lehet, hogy erőszakos cselekedetekre sor fog kerülni. A kérdés inkább az, hogy milyen mértékben. Remélhetőleg nem olyan mértékben, hogy polgárháborúról beszéljünk, hanem olyan zavargásokról, mint mondjuk volt 2020 után a Capitolium-ostrom, ami végül is tragikus esemény volt, de a méreteit tekintve azért mégsem volt egy olyan, ami az egész országot elborította volna.