A Ferencváros legfeljebb a Konferencia-liga főtáblájára juthat őszre, a két legrangosabb európai kupasorozatban ebben a szezonban biztosan nem szerepelhet, miután kikapott feröeri ellenfelétől 3-0-ra a Groupama Arénában, és elvesztette a párharcot rúgott gól nélkül. Sportgazdasági értelemben hogyan értelmezhető ez a kudarc?

Ez egy történelmi kudarc. A magyar futballnak nagyon sok mélypontja volt már, talán még lesz is, reméljük, annyi nem, mint amennyi volt, ez viszont mindenképpen közéjük tartozik. Ami a sportgazdasági részt illeti, egyrészt nyilván rengeteg pénztől esik el a Ferencváros. Ez egészen biztos, hiszen a Konferencia-ligában lényegesen kisebb összegeket lehet keresni még az Európa-ligához képest is, a Bajnokok Ligájához képest meg pláne. Az előző idényben már az is „probléma” volt, hogy nem a Bajnokok Ligája playoffból került az Európa-liga csoportkörbe a Fradi, hanem az Európa-ligáéból, mert ezzel kevesebb pénzt keresett. Ilyen apróságok is jelentős különbségeket okoznak. Ez például ötmillió euró, komoly összeg. Ehhez képest most rögtön az elején kiesett a Fradi. Ez milliárdokat jelent forintban. A Ferencvárosnak általában 10-15 milliárd forint között volt az éves költségvetése az elmúlt években, amelynek majdnem a felét a nemzetközi kupából szerzett bevételek tették ki. Ez most lényegesen kevesebb lesz, nyilván nemcsak azért, mert az UEFA-tól kevesebb pénz jön, hanem mert jóval kevésbé érdekes ellenfelekkel találkozik a Fradi. A Puskás Arénára nyilván nem lesz szükség úgy, mint tavasszal, a jegybevétel is lényegesen kisebb lesz, az egyéb marketingbevételek is kisebbek lehetnek, tehát ez egy pénzben jelentős összeg, amit most elvesztett a Ferencváros. Másrészt ott az az óriási presztízsveszteség, amit egy ilyen vereség jelent. Eddig azt mondtuk, hogy a Ferencváros nagyon szépen, fokozatosan, évről évre, lépcsőfokról lépcsőfokra lépett előre, így építette fel magát mind sportszakmailag, mind gazdaságilag, a megkeresett összegeket vissza tudta forgatni a játékosállományba és így lehetett egyre erősebb. Most néhány lépcsőfokot visszagurult a Ferencváros ezen az úton. Nyilván nem nullázta le azt, ami az elmúlt években történt. Biztos, hogy van olyan játékos, aki eddig szívesen jött volna, mert ott volt az Európa-liga vagy a Bajnokok Ligája lehetősége, de most azt mondja, ha csak a Konferencia-liga lehet ennek a vége, akkor én inkább nem jövök, vagy fizessetek még egymillió euróval többet.

Akkor, amikor eleve kevesebb bevételre számíthat a klub. Ez a mostani kiesés mennyire boríthatja meg a klub szezonbeli büdzséjét?

Azt gondolom, nem kerül olyan anyagi problémába a Ferencváros, hogy játékosokat kellene eladni vagy hasonló, inkább az előrelépés lehetősége nincsen meg. Eddig mindig sikerült nívós játékosokat igazolni, el tudom képzelni, hogy innentől fogva az átigazolási időszak végéig már csak ingyen megszerezhető játékosok jönnek, mert a büdzsébe az már nem fog beleférni, hogy akár egymillió eurós átigazolási díjakat fizessenek ki.

Mennyire lehet benne egy játékos szerződésében a bérezésnél az a feltétel, hogy hol szerepel az adott csapat a nemzetközi kupa porondon? A kiadásoknál valamelyest tud-e spórolni a Fradi?

Nagyon egyediek a játékosszerződések. Lehetnek olyanok, amelyekben benne van az, hogy valamilyen bónuszt kap a játékos akkor, ha a csapat bejut a BL-csoportkörbe vagy az Európa-liga csoportkörbe, ami nyilván így most nem kerül majd kifizetésre. Én azt feltételezem, hogy vannak ilyen szerződések a Ferencvárosnál, egyébként teljesen logikus lenne, hiszen a Ferencvárosnak ez a végső célja, márpedig ezeket a bónuszokat mindig a végső célhoz kell igazítani. Ezzel valamennyit lehet, hogy fog spórolni a Ferencváros, de lényegesen kevesebbet, mint amennyi a bevételi oldalon hiányozni fog.

Egy ilyen törés mekkora visszalépést jelent a magyar labdarúgásnak?

Nyilván ez a teljes magyar futballnak is pofon, nemcsak a Ferencvárosnak, ugyanakkor amikor a válogatott jól szerepelt, amikor a Ferencváros jól szerepelt, amikor olyan átigazolások történtek, mint például nemrég Szoboszlai Dominik Liverpoolba igazolása, hogy ezek mind-mind egymásra épülnek, egymást erősítik és így építik a magyar futball presztízsét. Több dolog együttes hatásáról van szó. Itt most ez egy negatív dolog. Ez nyilvánvalóan rombolja a presztízst, de nem teszi semmissé mindazt, ami az elmúlt években a magyar futballal történt, és aki benne van a futballban, az tudja, hogy egy-egy ilyen történelmi kudarc gyakorlatilag minden csapatnak kijár egyszer. Ez nem egy olyan, ami ne történhetne meg bárkivel. A nagy kérdés szerintem az, hogy milyen hatása lesz ennek hosszú távon. A Ferencváros ebből hogy tud felállni? Ha eljut a Konferencia-liga csoportköréig, ami gyakorlatilag végigtekintve az ellenfeleket, mondhatjuk azt, hogy kötelező feladat, s onnan akár még a tavaszt is meg lehet érni és tovább lehet lépni, azzal azért meg lehet menteni ezt a szezont és nagyjából azt a veszteséget, amit itt most a presztízsben jelentett ez a kiesés, nagyjából meg lehet foltozgatni. Ne felejtsük el, hogy közben Kerkez Milos Angliába szerződött. Közben a válogatott ősszel folytatni fogja az Eb-selejtezősorozatot, remélhetőleg sikerrel. Több dolgot kell együtt nézni.

Javában tart az átigazolási időszak a nemzetközi klubfutballban. Tulajdonképpen megszokhattuk már, hogy a Premier League dominál, de egy másik fontos tendencia az, hogy most a szaúdi klubok szerepe is egyre nagyobb. Mi áll a szaúdi terjeszkedés mögött?

Szaúd-Arábia célja nagyon egyértelmű. A saját presztízsét, saját imázsát akarja a futballon keresztül felépíteni, erősíteni. Ez nem egy új jelenség, nagyon sok ország csinálta ezt, csinálja ezt. Kína, Oroszország, más kisebb ázsiai országok és természetesen az öbölmenti arab országok közül többen is. Ennek általában három fő ága van. Az egyik az az, hogy rendezzünk nagy nemzetközi sporteseményeket, akár olimpiát, mint Peking kétszer is, vagy, mondjuk, Oroszország téli olimpiát, labdarúgó-világbajnokságot, mint nemrég Katar is, és más nagy eseményeket, Forma–1-es nagydíj, most már szinte mindegyik említett országban van valami, Moto GP, Dakar-rali, tenisztornák, atlétikai világbajnokság és így tovább. Ez az egyik ág. A másik ág, hogy a saját futballbajnokságunkat erősítsük meg légiósokkal és legyen ez minél vonzóbb a külföld számára. Ezt láttuk Oroszországban, Kínában láttunk egy kísérletet, ami gyorsan elhalt aztán. A harmadik ág pedig az, hogy ezeknek az országoknak az üzleti érdekeltségei befolyást szereznek jellemzően az európai labdarúgásban tulajdonosi szinten, szponzori szinten és minden egyéb szinten. Szaúd-Arábiánál ez új, ezt eddig nem nagyon csinálták, kicsit későn ébredtek, de nem túl későn, és azért azt ne felejtsük el, hogy Szaúd-Arábia nem az Arab Emírségek meg nem Katar szintje, jóval nagyobb szint, jóval erősebb gazdaságilag, több az olaj, több a pénz.

Nagyobb ország.

A piaca is jóval nagyobb. A szaúdiak inkább Kínához meg Oroszországhoz mérhetők gazdasági értelemben és főleg sportgazdasági értelemben. Az utóbbi években nagyon erősen próbálják behozni a lemaradásukat. Odavittek különböző sporteseményeket, a Dakar-rali volt ilyen például vagy különböző európai országok szuperkupa-mérkőzései. Elkezdték a bajnokságot erősíteni, és ők is szereztek befolyást európai klubokban, például a Newcastle-ben. Ugyanazt az utat követik, mint a többiek. Ebben semmi új nincsen, egyszerűen ők egy kicsit később kezdték és valószínűleg a tőkéjük elég erős ahhoz, hogy ezt meg is valósítsák. Nyilván az, hogy Katarban volt a labdarúgó-világbajnokság, adott egy lökést ennek a folyamatnak, mert ez még jobban felhívta a figyelmet az arab országokra, ráadásul ott a szaúdi válogatott a csoportkörben még viszonylag szépen is szerepelt, megverte a később világbajnok argentinokat. Valószínűleg ez már csak az utolsó csepp lehetett a pohárban, e nélkül is biztos, hogy megtörtént volna Cristiano Ronaldo szerződtetése, ami a világ számára az első látványos tranzakció volt. A szaúdiaknak az a céljuk, hogy felépítsék a saját imidzsüket, hogy Szaúd-Arábiára a világ úgy tekintsen, mint egy dinamikus, fejlődő, erős országra, ahol mindenki kedves, szeretik a külföldieket. Miért fontos ez nekik? Ők is tudják, hogy előbb-utóbb elfogy az olaj, ezt minden arab ország tudja. Nyilván úgy próbálják pozícionálni magukat, hogy abban az időszakban, amikor ez már nem lesz, ami nem tudjuk, hogy mikor következik be, de a jóslatok szerint hamarabb, mint ahogy ezt eredetileg várták, ők készek legyenek arra, hogy turizmusból és egyéb gazdasági bevételekből pótolják a kieső pénzeket. A sport azért nagyon jó eszköz erre, mert ma a sport a nemzetközi érintkezésnek az első számú terepe. Ahol külföldi országokat látunk, külföldi országokról beszélünk, ha nagyon leegyszerűsítem, az a háború meg a sport. Háború szerencsére olyan sok már nincsen, sportból jóval többet látunk a médiában, és ott látunk a legtöbbet külföldi országokból. A sport nagyon alkalmas arra, hogy egy ország jól el tudja adni magát.

Mennyire boríthatja ez meg az európai klubfutball szabályait, sportgazdasági törvényszerűségeit?

Olyan nagy veszélyt én egyelőre nem látok. Amikor Kína elkezdett hasonlót csinálni, akkor is egy-két játékos odament, rendszerint idősebbek, fiatalabbak közül csak egy-kettő, aztán más kérdés, hogy persze a kínaiak aztán gyorsan abbahagyták ezt, igazából nem derült ki, hogy mi lenne akkor, ha folytatnák. A szaúdiak egyrészt nem fogják abbahagyni, ebben biztosak lehetünk, de nagyon nagy hatása az európai futballra ennek nem lehet. Annyira gazdag a labdarúgás és az európai klubok rendelkezésére olyan irdatlan mennyiségű játékos áll, ki tudnak termelni az európai akadémiák annyi játékost, amennyire szükség van, Dél-Amerikából tud jönni annyi játékos és így tovább. Nem fogja ez megrengetni Európa labdarúgását, inkább az Európán kívüli bajnokságoknak van félnivalójuk abban az értelemben, hogyha nekik voltak olyan terveik, hogy Európában vagy más piacokon pozíciókat szerezzenek maguknak, akkor most kaptak egy nagyon erős riválist. Eddig mondhattuk azt, hogy az Európán kívüli bajnokságokból az MLS, tehát az észak-amerikai bajnokság, a brazil bajnokság és esetleg Ázsiából a japán bajnokság volt az, amelyik Európában is valamekkora figyelemre szert tudott tenni. Azt egyáltalán nem tartom lehetetlennek, sőt, egészen elképzelhetőnek tartom, hogy néhány éven belül a szaúdi legyen a legerősebb Európán kívüli bajnokság. De ez nagyjából azt jelenti, hogy mondjuk, a belga vagy a holland bajnokság szintjét esetleg elérheti, de a topligákat, az öt nagy bajnokságot, az angol, a német, az olasz, a spanyol vagy a francia bajnokságot nem fogja tudni megközelíteni. Azok olyan távol vannak mind szakmai, mind anyagi, mind háttérbázis, piacmélység tekintetében, ami egyszerűen pénzzel behozhatatlan.

Sokan azt mondták, hogy a brexit rossz hatással lesz az angol Premier League-re, egyelőre nem úgy tűnik, hogy ez bevált volna, bár nincsen ellenpróba, nem tudjuk, hogy brexit nélkül hol tartana most az angol élvonal. Milyen tényezőknek köszönhető, hogy ekkora fölényben van a Premier League, ha a legjobb játékosokat kell igazolni?

Valóban, a brexit nem okozott igazából törést az angol futballnak. Ebben az a körülmény is közrejátszott, hogy éppen a brexit pillanatában tört ki a koronavírus-járvány, olyan csapás érte az egész nemzetközi futballt, hogy ott igazából nem derülhetett ki a különbség. Ha nem lett volna koronavírus-járvány¸ lehet, hogy az angol futball jobban megérezte volna ennek a hatását, de így volt ideje az angol futballnak regenerálódni és felkészülni arra az időre, amikor már az ország nem tagja az Európai Uniónak. Elképesztő az piaci háttér, ami az angol futball mögött áll. A Premier League csapatainak messze a legnagyobb a bevétele a világ labdarúgóklubja közül, a világ aktuálisan harminc legnagyobb bevételű klubja között mindig 10-15 angol van. Ha negyvenre kiterjesztjük ezt a listát, akkor abban ott van az összes Premier League csapat. Az angol futball fölénye elsősorban a televíziós bevételekből fakad, ez óriási bevételt biztosít minden csapatnak. A kisebbek bevételeinek körülbelül 70-80 százaléka vagy akár még több is lehet a televíziós bevétel. Az angol egy ideális futballpiac, nagyon jó fizetőképes kereslettel és a futball iránti egészen elképesztő rajongással. Az angol futballszurkoló mindhalálig szurkoló. Ez nagyon erős, stabil bevételt jelent az angol kluboknak jegybevételben merchandising bevételben, mindenben. A jegybevételekről azt is tudni kell, hogy Angliában messze a legdrágábbak a futballmérkőzések jegyei, és mégis tele vannak a stadionok, nem is kicsi stadionok. Tehát ez is nagyon nagy különbség Európa többi részéhez képest. Egész egyszerűen ilyen az angol futball és a világ többi részének a futballja közötti gazdasági különbség.

Ugyanakkor az egyes klubok eltérő stratégia mentén gazdálkodnak.

Ez valóban így van. Nyilván vannak kisebb csapatok, amelyek, mondjuk úgy, csak úsznak az árral, megvan az a televíziós bevétel, ami biztosítja a költségvetésüknek a legnagyobb részét és amellé csak kisebb összegeket tudnak megszerezni. Ezt kereskedelmi stratégiának szoktuk nevezni, amikor kifejezetten csak ezekből a bevételekből élnek. Vannak olyan csapatok, amelyek nagyon is kockáztatnak azért, hogy minél sikeresebbek legyenek. A Liverpool például ilyen. Ezt sikerkör stratégiának szoktuk nevezni, amikor azért költ valaki, hogy aztán minél sikeresebbek legyenek. És vannak olyan csapatok, amelyeknek van egy háttérstratégiája vagy háttércélja, hogy a tulajdonos marketingérdekeit szolgálja ki. Tipikusan ilyen a Manchester City, amelynek az Abu Dzabi emírség a tulajdonosa, ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni. Az elsődleges cél az, hogy a tulajdonost népszerűsítsék, ebben az esetben magát Abu Dzabit, mint az Egyesült Arab Emírségek tagállamát. A Manchester Cityről azért is érdemes beszélni, mert éppen most érte el a végső célt, a Bajnokok Ligáját hosszas próbálkozások után végre meg tudta nyerni a most befejezett szezonban. Azt látjuk, hogy túl azon, hogy megvan a pénz, megvan a cél, a legjobban felépített szakmai munka is megvan. Ez például óriási különbség a Paris Saint-Germainnel szemben, a párizsiak inkább arra költenek nagyon sok pénzt, hogy sztárjátékosokat igazoljanak, de valahogy nem áll össze igazán csapattá, a Manchester Citynél sokkal inkább csapatban gondolkodnak, sokkal komolyabb szakmai munka folyik. Önmagában a pénz nem old meg mindent. Természetesen az, hogy egy klubnak milyen a szakmai koncepciója, nagyon sokat számít.

Szoboszlai Dominik Liverpoolba szerződése a nyár egyik szenzációja a magyar sportban. Liverpoolba, az angol bajnokság történelmének egyik legsikeresebb csapatához kerülni óriási szenzáció, ráadásul 70 millió euróért. Emellett most már azt is tudjuk, hogy Kerkez Milos is a Premier League-ban folytatja, a Bournemouth együttesében. Mekkora jelentősége van annak, hogy magyar válogatott játékosok, a jövő vagy akár a jelen sztárjai, a legerősebb ligában futballoznak innentől?

Kijelenthetjük azt, hogy ilyen szinten, ilyen szerepkörben magyar futballista Puskás Ferencék óta nem játszott. Ezt többször el kell mondani, muszáj hangsúlyozni, mert ez futballtörténelmi jelentőségű. Azóta, hogy Puskás a Real Madridban volt, Kocsis és Czibor meg a Barcelonában, nem töltött be ilyen csapatban ilyen jelentős szerepet magyar játékos. Játszott a Liverpool első csapatában is magyar, Kozma István és Bogdán Ádám, de ők alapvetően a kispadra érkeztek, nyilván teljesen más volt a feladatkörük, akit viszont 70 millió euróért vesznek meg, az nem a kispadra jött. Innentől már tényleg csak Szoboszlai Dominikon múlik, hogy mit tud kihozni ebből. A magyar futballnak ez megint olyan lépés, amit nem tudott megtenni már hosszú évtizedek óta, ilyen szempontból nagyon erős presztízsépítő ereje van.

A 70 millió eurós ár mennyire tűnik reálisnak? Azért volt olyan szaklap, vagy akár a Transfermart is, amely azért alacsonyabbra becsülte az összeget.

Nyilván ez nagyon szubjektív, nehéz megítélni. Komoly, európai mértékű, meghatározó játékost százmillió euró környékén lehet már csak leigazolni. Aki attól nagyon messze van, az igazából nem meghatározó. A 70 millió euró nagyjából még abban a közelségben van, ami kifejezi azt, hogy Szoboszlai Dominik valóban a legjobb, legígéretesebb futballisták közé tartozik. Egyértelműen az életkora miatt lett magasabb az összeg annál, mint amit a különböző szakértők piaci értéknek becsültek. Elsősorban természetesen a játékos tudásától függenek, de az nyilván nem normális, és azt gondolom, ezt Szoboszlai Dominik is elismeri, hogy például ő sokkal többet ér, mint, mondjuk, Lionel Messi. Szoboszlai nagyon fiatal, de esetében nem arról van szó, hogy egy tehetséget vettek, aki majd a juniorcsapatban erősödik, hanem tényleg egyből bevethető a kezdőcsapatban. Akár tíz vagy még több évet is játszhat Liverpoolban vagy ha úgy alakul, akkor akár tovább is tudják adni még mindig jelentős összegért, akár még kereshet is rajta a Liverpool, ahogy azt tette akár Coutinhón vagy másokon, ez egy olyan befektetés a Liverpool számára, ami hosszú távon térülhet meg. Ez tükröződik ebben a magas vételárban.

Kerkez Milos a Bournemouth együttesében folytatja azután, hogy az elmúlt szezonban a holland Alkmaar együttesében remekelt. Nála milyen távlatokat lát?

Rá is ugyanaz igaz, mint Szoboszlaira, nagyon fiatal, még fiatalabb is, mint Szoboszlai, benne is óriási potenciál van. Az ő esetében különösen igaz az, hogyha fejlődik, akkor a Bournemouth tovább tudja úgy adni, hogy akár nagyon sokat is kereshet az üzleten. A fiatal kora ellenére ő is azonnal bevethető, hiszen a holland bajnokságot végigjátszotta, a Konferencia-ligában nagyon erős csapatok ellen is jól szerepelt, például az a Lazio ellen, amely szintén szerette volna leigazolni. A kettő együtt, tehát hogy azonnal bevethető, de még mindig fiatal és van benne potenciál, tesz igazán értékessé valakit.

Racionális döntés a Bournemouth-t választani a Lazio helyett?

Nem tudom, hogy ez mennyire volt Kerkez Milosék döntése és mennyire a klubok ajánlatain múlott. Lehet, ha Kerkez a Lazióba kerül, akkor az olasz bajnokságban talán gyorsabban fel tudta volna venni a ritmust, könnyebben be tudott volna illeszkedni, lehet, hogy utána lett volna jobb lépés Angliába igazolni, ilyeneken lehet elmélkedni. Az is kérdés, persze, hogy a Bournemouth-nak a taktikájába ő mennyire tud majd beleilleszkedni, hogyan tud fejlődni az angol játékstílusban. A képességei alapján Kerkeznek minden lehetősége megvan arra, hogy jól beilleszkedjen és fontos Premier League-játékos váljon belőle. Rá is igaz, amit az előbb Szoboszlainál mondtunk, igazából csak rajta múlik, hogy mit hoz ki belőle.

Ez a két transzfer milyen hatással lehet a magyar játékosok piaci értékére, lehetőségeire?

A magyar futball presztízsét egymásra épülve erősítik és segítik az olyan események, mint a válogatott szereplése, ezek az átigazolások, a Ferencváros jó szereplései a nemzetközi kupában. A sportigazgatók nyilván egy holland, egy szerb, egy horvát játékosban jobban bíznak, mint egy magyarban. Két ugyanolyan képességű futballista közül, ha az egyik szerb, a másik pedig magyar, akkor a szerb többet ér. Ez most kezd megváltozni, ezt nyugodtan mondhatjuk, és az ilyen átigazolások, mint például Szoboszlaié vagy Kerkezé, erősítik azt, hogy egy magyar futballistában is jobban bízzanak. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy holnaptól az NB I-ből kivándorlás indul meg a Premier League felé. Nyilván ez egy lassú folyamat és kell az, hogy aztán Szoboszlai meg Kerkez is bizonyítson a Premier League-ben, de ezeket a különbségeket el lehet tüntetni, és előbb-utóbb eljutunk oda, hogy egy magyar futballistában is sokkal jobban bíznak.

A Premier League-nél hol lehet a határa a népszerűségének, gazdasági erejének? Látszik-e ez abban a helyzetben, amikor már nyolc-kilenc bombaerős klub van, és elég nehezen tudjuk megtippelni, mi lesz a sorrendjük.

Valóban, a Premier League sokkal-sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a többi topliga. Mondom ezt annak ellenére is, hogy az elmúlt években a Manchester City dominanciája elég erősen érezhető volt, de azt például, hogy 2016-ban a Leicester miért nyerte meg az angol bajnokságot, azt én sportgazdasági okokkal nem tudom megmagyarázni. Amiatt¸ hogy a televíziós bevételeket viszonylag arányosan osztják el a csapatok között és egyből nagy bevételűvé válik az, aki a Premier League-ben pályára lép, megmagyarázza azt, hogy ez a tényleg párját ritkító eset miért a Premier League-ben fordulhatott elő. Ez a Bundesligában vagy a Serie A-ban vagy a La Ligában nem történhetett volna meg, mert ott nincsen ekkora ereje az adott ligának. A Premier League-nak van. Nyilván sokkal többször már nem fog előfordulni, nem kell arra számítani, hogy ez rendszeres lesz. Ennél sokkal nagyobb a különbség a Premier League és a többi bajnokság között nem lehet, mert ők is fejlődnek, ők is egyre inkább veszik át azokat az elemeket, amiket Angliában látunk, és azt is figyelembe kell venni, hogy a sportpiac telítettsége sem engedi igazából azt, hogy sokkal tovább fejlődjön a Premier League. Nyilván Európán kívül rengeteg olyan bevétel van még, amit meg lehet szerezni, vannak még olyan piacok, amiket meg lehet hódítani, de most már az angolok mellett a német, az olasz, a spanyol csapatok is egyre inkább ráhajtanak ezekre a bevételekre. Nem is beszélve az Európán kívüli országokról.

Azért bizonyos nem angol sztárcsapatok sincsenek könnyű helyzetben. A Paris Saint-Germainnél nem sikerült a csúcs közvetlen közelébe érni mostanában a Bajnokok Ligájában. Németországban a Bayern München ugyan bajnok lett, de azért nem mondhatja, hogy túlságosan jó szezon lenne mögötte. Spanyolországban a bajnoki címvédő Barcelonának súlyos anyagi gondjai vannak. Látszik-e, hogy a katalánoknál hol lehet a kiút?

Amit csinálnak, az a kiút. De hogy ez hosszú távon hogyan hat majd a Barcelona működésére, ez az igazi kérdés. Az új elnökség gyakorlatilag kiárusítja a klub jövőjét, a jövőbeni bevételeket adja el különböző külsős cégeknek, például a televíziós bevételeket, a marketing- és egyéb bevételeket. Ez azt jelenti, hogy most megkapnak egy bizonyos összeget, és a jövőben azok a bevételek ezekhez a külsős cégekhez fognak folyni. Tulajdonképpen ez egy fordított kölcsön. Ez egy előrefele menekülés a klubvezetés részéről, nilván arra számítanak, hogy ezekkel a plusz bevételekkel fenn tudják tartani a csapat játékerejét, megnyerték a legutóbbi spanyol bajnokságot, s ezzel tudnak olyan plusz bevételeket szerezni, hogy ez majd kompenzálni fogja azt, hogy egyéb bevételek meg nem folynak be. Ez egy óriási rizikó, mindent egy lapra tesz fel a Barcelona vezetése. Azt viszonylag sokan tudják, hogy a Barcelona nem gazdasági vállalkozás, hanem egyesület. Nem az van, hogy van egy tulajdonos, aki a saját tőkéjét kockáztatja, hanem a tagok megválasztják maguk közül az elnököt, aki meghozza a gazdasági döntéseket. Mivel nem ő a tulajdonos, nem a saját pénzét kockáztatja, nyilván valamekkora gazdasági felelősséget kell vállalnia, amikor elvállalja az elnöki pozíciót, de ez nem ugyanaz, mintha tulajdonos vagy. Neki nem az az elsődleges célja, hogy a tőke megtérülését optimalizálja, hanem az, hogy a következő választásokon is rá szavazzanak. Ez egy egészen másfajta gondolkodás, a gazdasági racionalitás is nagyon gyakran sérül ebben a helyzetben. Itt szerintem ezt látjuk. Ha a Barcelonának valódi tulajdonosa lenne, egészen biztosan nem ezt az utat választották volna, hanem azt mondják, hogy jó, akkor most egy kicsit visszalépünk, néhány évig nem fogunk indulni a Bajnokok Ligájában, mert nem érünk el olyan eredményeket, na bumm.

Még maradva az átigazolásoknál, hogyan néz ki, amikor a sajtóban azt olvassuk, hogy egy játékos 50 millió euróért cserél klubot, kinek milyen bevétele, pénze lehet ebből és milyen egyéb olyan tételek vannak, amelyek ebben az összegben nem szerepelnek?

Ez minden átigazolásnál más és más lehet. Nincsenek általános szabályok. Ahogy a két klub, a játékos meg természetesen a játékos ügynöke megegyezik egymással. A példabeli 50 millió eurós átigazolási díjból lehet, hogy egy bizonyos részt az eladó klub egyből az ügynöknek utal át, lehet, hogy az egy az egyben az eladó klubot illeti, de akkor külön ki kell fizetnie még az ügynököt. Az is lehet, hogy a játékosnak is van valamilyen része ebben, ha neki például valamilyen összegről le kellett mondania, nagyon sok megoldás lehet. Akkor arról még nem is beszéltünk, ami Szoboszlai esetében is felvetődött, hogy nyilván a játékos nevelőklubjainak is kell valamilyen nevelési hozzájárulást fizetni, sőt, ha ezt a játékost úgy vásárolták valahonnan, még abban a szerződésben is lehet olyan kitétel, hogy valamekkora összeg azt a klubot illeti, Szoboszlai esetében még a Red Bull Salzburg is fog kapni, mert így állapodtak meg a lipcseiekkel. Tehát amikor azt olvassuk az újságban, hogy 50 millió euróért X. Y.-t megvásárolta valaki, akkor ez nem azt jelenti, hogy az eladó klubnak 50 millió euróval több pénze van, mert könnyen lehet, hogy annyi helyre kell ebből ide-oda fizetgetni, hogy lényegesen kevesebb marad a végén.

Egy játékosnak mi mindenre kell költenie?

Elsősorban adózik belőle. Azt ne felejtsük el, hogy ezek az összegek, amelyeket a sajtóban lehet olvasni, mind bruttó összegek, ebből ők még természetesen adóznak és külföldön nincsen ekho, ott általában a közterhek a fizetésnek nagyjából a felét el is viszik. Magyarországon a klubok egyik óriási versenyelőnye, nemcsak futballban, hanem minden csapatsportágban, hogy a sportolók az ekhós adózásnak köszönhetően a bruttó fizetésük 85 százalékát megkapják, merthogy csak a 15 százalék ekhót kell befizetni. De most térjünk vissza külföldre! Nagyon szerződésfüggő, hogy a klub hogyan állapodik meg a játékossal, hogy állja-e például a lakásbérlést, autóbérlést, egyebeket, általában külföldön az szokott lenni a sztenderd, hogy nem.

És mi a helyzet a stábokkal? Egy futballista valamennyire számíthat a saját klubjának a szakembereire, de még így is sokan foglalkoztatnak egyéb szakembereket. Ügynököt szinte biztosan.

Valóban, az ügynökét természetesen saját magának kell fizetnie. Általában ez úgy működik, hogy a fizetésének egy része az ügynökhöz kerül. Természetesen lehet az, hogy van saját masszőre, rehabilitációt segítő szakembere, főleg, ha esetleg valamilyen sérüléssel küzdött. Általában a klub biztosítja a saját szakembereit, de azonkívül nem nagyon szeret más szakembert fizetni. Ha valaki mást akar a játékos, akkor azt neki kell állnia. Nagyon komoly segítséget kapnak a hétköznapi vagy magánéletük intézéséhez is, akár az ügynök révén, de a kluboknak is nagyon sokszor van, főleg egy újonnan igazolt játékos esetében olyan munkatársuk, aki segít lakást választani, segít iskolát választani a gyereknek, vagy akár, mondjuk, a feleségnek munkahelyet találni. Általában ha az új játékos nem beszéli még annak az országnak a nyelvét, a nyelvtanárt, például, gyakran a klub fizeti. Egyébként ma már azt tanácsolják szakemberek, hogy célszerű ilyen munkatársakat alkalmazni a klubnak, mert a beilleszkedést nagyon meggyorsítja és a játékos teljesítményét is meg tudja növelni, hogy nem ezekkel az apró-cseprő dolgokkal kell törődnie, hanem tényleg a futballra kell koncentrálnia.

Európában a futball népszerűségéhez talán csak a Forma–1 mérhető a sportéletben. Ez a hétvége itthon a Magyar Nagydíjról szól az autósport elitkategóriájában. Milyen tényezőknek tulajdonítható, hogy az elmúlt években sportgazdaságilag is ismét felfutott a Foma–1 és nem a Covid előtti szintre, hanem talán azt is túlnőtte már?

Először is hadd kötekedjek egy kicsit. A futball népszerűségéhez semmi nem mérhető, még a Forma–1 sem. Valóban, Európában meghatározó tényező, az Európán kívüli piacokon még mindig épül a népszerűsége. Az elmúlt években én is azt látom, hogy sikerült fejlődnie, még a Covid ellenére is. Ebben az új, amerikai vezetésnek hatalmas szerepe van, ők tényleg, abszolút üzleti alapokon azt nézték, hogy mit, hogyan lehet csinálni azért, hogy jobb legyen a Forma–1. Nem mintha Bernie Ecclestone nem üzleti alapon csinálta volna ezt, de ő azért hosszú évtizedeken keresztül csinált valamit, és nem nagyon tudott kilépni a korábbi kerékvágásokból, míg az amerikai vezetők, friss szemmel, egészen más megoldásokat tudtak alkalmazni. Ha valaki leül a televíziókészülék elé, láthatja azt hogy mennyire megváltozott a közvetítés az elmúlt években, mennyi adat van a képernyőn, milyen különböző kameraállások, akár egyidejűleg is a képernyőn, mennyi mindent tudunk, kis túlzással azt mondom, hogy nincs is szükség kommentátorra, akkora információhalmazt kapunk túl azon, hogy látjuk az autókat versenyezni. Ez például egy óriási innováció, és valahogy így kell elképzelni a Forma–1 teljes marketingjét és értékesítését.

Látszik-e, hogy mekkora a hozadéka Magyarországra a Forma–1-es futamnak?

Azt nyugodtan mondhatjuk, hogy hatalmas. Nyilván ezt nagyon nehéz számszerűsíteni, mert a legfontosabb hozadéka az országimázs. Ott vagyunk aközött a huszonegynéhány ország között, amelyik a világon Forma–1-es futamot rendezhet. Ez hatalmas dolog, hatalmas, gazdaságilag rendkívül erős országokkal vagyunk egy kalapban. Ez semmilyen más helyzetben nem fordulhat elő. Ez egy óriási fegyvertény, s főleg az, hogy most már lassan negyven éve folyamatosan minden évben itt van a Hungaroringen ez a verseny. Ez unikum a Forma–1 történetében, még a Covid-járvány idején sem kellett megszakítani a sorozatot, mint például Monaco esetében. Rengeteg számítás van arra, hogy mennyi turista érkezik ide, több százezres nagyságrendről beszélünk, ők mennyit költenek, a felső határ pedig a csillagos ég. Ebből máris kiszámolható, hogy azért millió eurókról beszélünk, ami közvetlenül a magyar nemzetgazdaságban csapódik le. Ennek egy része nyilván adó formájában az államhoz kerül, a többi pedig a magyar vállalkozásokhoz. Ki lehet ezeket az összegeket számolni, mégis én azt gondolom, hogy itt a marketingérték és az országimázs az, ami a legtöbbet jelenti Magyarország számára.