Az Egyesült Államok történetében először vádat emeltek egy volt elnök ellen. Miért indult az eljárás Donald Trump ellen?

34 külön pontban megvádolták a volt elnököt, illetve a hozzá tartozó gazdasági vállalkozást. Dióhéjban arról van szó, hogy a 2016-os amerikai elnökválasztás kampánya alatt a Trump-kampány fizetett a Stormy Daniels néven ismert pornószínésznőnek, aki azt állította, hogy könyvet készül megjelentetni, amelyben szerepel, hogy házasságon kívüli viszonya volt Trumppal. Ha úgy tetszik, hallgatási pénzt fizettek Michael Cohen ügyvéden keresztül a pornószínésznőnek. Ez egyébként nem illegális, lehet ilyen kifizetéseket tenni, ha kampányköltségként van elszámolva, de erről szól a vádpont, hogy nem kampányfinanszírozási költségként volt elszámolva a több mint 120 ezer dollár.

Hanem jogi költségként?

Gyakorlatilag ez jogi költségként került elszámolásra. Részben azért volt ez probléma, mert nem volt konkrétan jogi szolgáltatás, amit el tudtak volna számolni, s főleg azért, mert ez sértheti New York állam kampányfinanszírozási törvényét, illetve szövetségi kampányfinanszírozási törvényt is sérthet. Ez a konkrét ügy már előkerült 2019-ben is, Michael Cohen is volt bíróság előtt, sőt, elítélték hamis tanúzásért. Azért is komplex az ügy, merthogy szövetségi szinten nem indítottak eljárást Donald Trumppal szemben. Elméletileg mondhatja azt Trump jogi csapata most, hogy ha valóban bűnös lenne, ha szövetségi szinten megsértette volna a törvényt, akkor már lett volna eljárás. Ez nem történt meg. A másik része a történetnek az, hogy Alvin Bragg, a manhattani ügyész azzal érvel, hogy bár New York államnak az egyik törvényét sértette meg Donald Trump, illetve az ő társasága, de ez lényegében egy komoly bűncselekmény, merthogy szövetségi szintű bűncselekményhez vezetett, tehát hiába egy New York állami törvényt sértett meg, annak a folyománya az lett, hogy egy szövetségi ügyben, konkrétan a 2016-os választásban megtévesztette a választópolgárokat. Ha ez ténylegesen szorosan kapcsolódott a 2016-os elnökválasztási kampányhoz, akkor kampányfinanszírozási vétségről van szó és adott esetben négy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Nem valószínű, hogy ilyen ítélet születne, mert nincs priusza Donald Trumpnak, illetve több ponton is bizonyítani kell, hogy ténylegesen kampányfinanszírozásról van szó. Donald Trump mindent tagad, még azt is, hogy viszony volt. De még ha meg is történt a kifizetés, semmi köze nem volt a kampányhoz, egyszerűen csak Melania Trumpot, Donald Trump feleségét próbálták megkímélni a nyilvános megaláztatástól. Szólhat így egyesek szerint cinikusan, mások szerint etikusan hangzó érvelés. Ha ezt tudja bizonyítani az ügyvédek csapata, akkor tulajdonképpen nem tudják elítélni emiatt Donald Trumpot. Meglátjuk, mi fog történni, jövőre lesz maga a tárgyalás.

De New York államban, ha jól tudom, akkor a könyvelési csalás vagy trükközés is bűncselekmény.

Így van, itt különböző fokozatok vannak. Különböző bűncselekmények esetében különböző szabályok vonatkoznak arra, hogy hány év után mondhatjuk azt, hogy elévül az a bűncselekmény, és ez is érdekes, mert ha adott esetben olyan bűncselekményről van szó, ami kisebb kihágáshoz kötődik, akkor az elévülési idő három vagy öt év. Éppen ezért is mondják a politikai elemzők és részben egyes jogászok is az Egyesült Államokban a Trump-kampány oldalán, hogy ezért is áll gyenge lábon ez a vád. A jogászok is vitatkoznak arról, hogy egyébként konkrétan arra, hogy egy állami bűncselekményből levezetnek egy szövetségi bűncselekményt, van-e konkrét precedens, úgy tudom, hogy nincs. Ebben a konkrét kampányfinanszírozási ügyben már „csak hab a tortán”, hogy egy volt elnök ellen indították ezt a vádemelést. Ez történelmi szempontból precedens nélküli, jogi szempontból nem akadály. Hozzátenném azt is, többen kiemelték, ha ténylegesen elítélik Donald Trumpot, sőt, börtönbe küldik, az alkotmány azt sem tiltja, hogy börtönből kampányoljon. Nyilván nem közvetlenül, hanem egy külön kampánycsapaton keresztül. De ez mind elméleti kérdés, nem valószínű, hogy börtönbüntetésre ítélnék, ez még odébb van. A következő mérföldkövet idén augusztusban érik el, addig kell benyújtani a védelemnek a különböző indítványokat, például azt, hogy ne Manhattanben legyen a tárgyalás, hanem helyezzék át, mondjuk, egy másik kerületbe, például, Staten Islandra. Az érvelés úgy szól, hogy Manhattan a felmérések alapján inkább demokrata vagy liberális körzet, és ez azt jelentené, hogy az esküdtszéket alapvetően a Trumpot védő ügyvédek szerint részrehajló szereplőkkel vagy emberekkel töltenék fel.

Érv lehet, hogy politikailag megosztottabb vagy más az esküdtszék várható összetétele?

Az indítványhoz lehet érv, az más kérdés, hogy a bíró elfogadja-e. Illetve az ügyészség egyetért-e vele. Erre szeptemberig lesz ideje az ügyészségnek reagálni.

Mit jelent a gyakorlatban az, hogy az első bírósági meghallgatáson őrizetbe vették Donald Trumpot?

Ez sztenderd eljárást jelent. Tulajdonképpen arról van szó, hogy fizikailag meg kell jelennie a bíróság előtt.

De ujjlenyomatot is vettek tőle.

Igen, illetve arról volt szó, hogy a körözési fotóra emlékeztető fényképet is készítenek róla. Úgy tudom, hogy ez végül nem történt meg, de ez is a sztenderd eljárás része. Arról is lehetett híreket hallani előzetesen, ami tudtommal szintén nem történt meg, hogy a sztenderd eljárás ilyenkor az, ha komoly vagy akár erőszakos bűncselekményről van szó, akkor bilincsbe verve fogják a helyszínre vinni. Rosszabb esetben hátrabilincselt kézzel, jobb esetben elöl bilincselt kézzel. Egyik sem történt meg. Bizonyos szempontból a sztenderd eljárást követték kisebb enyhítésekkel. Ami talán eltért a sztenderd eljárástól, hogy a bíró nem engedte meg, hogy videofelvétel készüljön a tárgyalásról, pont a politikai színezet miatt.

Akkor ez az őrizetbe vétel tulajdonképpen egy formaság?

Egy formaság, főleg akkor, ha nem erőszakos bűncselekményről van szó. Republikánus és demokrata oldalon is említették, hogy valószínűtlen, hogy Donald Trump bent éjszakázna egy fogdában, mindenki számított rá, maga a Trump védőügyvédi csapat is, hogy már aznap estére nyugodtan szervezhetik a nyilvános kampányrendezvényt Mar-a-Lagóban, illetve Floridában, és ez meg is történt.

Augusztusig történhet bármi olyan, ami miatt nem lesz per?

Valószínűtlen, az ügyészség alaposan meggondolta azt, hogy vádat emeljen-e. Sőt, egyébként voltak, akik úgy gondolták demokrata körökben is, hogy még ez is, hogyha úgy tetszik, elhamarkodott volt, erre sem lett volna szükség, nem azért, mert úgy gondolnák, hogy Donald Trump ártatlan lenne, hanem mert vannak más ügyek, komolyabb ügyek, mind politikai, mind jogi szempontból, amelyek potenciálisan megnehezíthetik a Trump-kampány dolgát. Én csak kettőt emelnék ki, ebből az egyik a 2021. január 6-i eseményeknek a bírósági, főügyészségi vagy szövetségi kivizsgálása. Ennek komoly következményei lehetnek, ha, mondjuk, esetleg indulna egy eljárás, és főleg, ha kimondaná Donald Trump bűnösségét, mert akkor az már az alkotmány szerint is kizárná őt a politikai életből.

De nagyon sok a „ha”.

Így van. A másik, ahol szintén sok a feltételezés meg a spekuláció, de nagyon komoly ügy lehet belőle, szintén 2021 elejéhez kapcsolódik. A 2020-as elnökválasztás mentén volt szenátorválasztás 2021 januárjában Georgia államban, közvetlenül a január 6-i események előtt, volt az az ominózus eset, amikor Donald Trump telefonon beszélt Georgia állam egyik magas szintű tisztviselőjével azzal kapcsolatban, hogy még néhány ezer szavazatot jó lenne, ha találnának republikánus jelölteknek. Erről megy egy vita, hogy akkor ez azt jelenti, hogy rászólt az ottani tisztviselőre, hogy számolja úgy a szavazatokat, hogy előkerüljön több ezer republikánus szavazat vagy egyszerűen ez csak az óhaj-sóhaj jellegű gondolat volt a részéről. Ha utóbbi, akkor annyi történt, hogy nem gondolkodott és felelőtlenül fogalmazott. Ha az előbbi, ezt még lehet, hogy kivizsgálják, akkor választásba való beavatkozásról beszélünk, és az szintén egy komoly bűncselekmény. Van még ezenkívül más ügy is, de igazából ez a kettő az, amire a demokrata és a republikánus vagy republikánus közeli elemzők is azt mondták, hogy azért ez már súlyosabb vád. Ez a mostani kampányfinanszírozási vétség ügye nem annyira komoly, mert egyrészt erkölcsi szempontból sok újat nem mond el Donald Trumpról, sem a Trump-szavazók, sem az anti-Trump-szavazók, sem a mérsékelt szavazók számára. Sőt, a mérsékelt szavazók esetében még valamennyire kétélű fegyvernek is számít, mert ha esetleg nem sikerül emiatt elítélni Donald Trumpot, akkor lehet ‒ és ez spekuláció ‒, hogy lesznek olyan mérsékelt szavazók, főleg egyébként a jobboldalon, akik szimpátiaszavazatot adnak neki, merthogy nemigen volt olyan elnök az Egyesült Államok történetében, akit ennyire skrupulus vizsgálatoknak rendeltek volna alá. Most az, hogy jogosan vagy jogtalanul, az egy másik kérdés, de elképzelhető, hogy a boszorkányüldözés narratívára fognak apellálni a Trump-kampányban.

Ez azt is jelenti, hogy biztos, hogy 2023-ban, illetve 2023 végén, sőt, az előválasztás kezdetén, vagy akár az előválasztás idején ezek az ügyek, akár bírósági eljárások is napirenden lesznek?

Én nem tartom valószínűnek, hogy ezt az ügyet konkrétan levegyék a napirendről, az pedig biztos, hogy az előválasztást beárnyékolja, de legalábbis azzal párhuzamosan fog történni. Donald Trumpnak majd december 4-én kell legközelebb személyesen megjelennie a bíróság előtt. Az érdemi tárgyalás januárban kezdődik, Donald Trump védőügyvédei egyébként javaslatot tettek állítólag arra, hogy ne is januárban kezdődjön, hanem majd tavasszal.

Vagyis próbálják kihasználni politikailag ezt a helyzetet?

Így van, ez is kétélű fegyver, mert ez időt meg energiát von el. Az előválasztás szempontjából egyébként előnyös lehet a Trump-kampány számára.

Ingyen reklám?

Ingyen reklám, plusz az előválasztáson hagyományosan, mind demokrata, mind republikánus oldalon, a markánsabb vonalat képviselő szavazók, a kemény mag szokott jobban megjelenni, illetve szavazni. Ha több szavazatot nem is tudna szerezni vele Donald Trump, nagyon jól tudja mobilizálni az amúgy is őt támogató szavazókat. Úgyhogy az biztos, hogy az előválasztás alatt velünk lesz ez az ügy.

Bármilyen jogi eljárás gátat vethet-e annak, hogy Donald Trump 2024-ben megmérettesse magát?

A január 6-i események ügyében, ha indulna konkrétan szövetségi eljárás, és adott esetben ítélet születne.

Maga az eljárás is megakasztaná ezt a folyamatot?

Valószínűleg az eljárás nem, és elképzelhető, hogy ezt már elindították volna, hogyha érdemben tudnának bizonyítani. Ne feledjük, hogy kongresszusi vizsgálóbizottság is volt az ügyben és az amerikai igazságügyi minisztérium az elmúlt másfél-két évben folyamatosan végzett különböző nyomozásokat, illetve voltak ítéletek is a január 6-i zavargások ügyében. Donald Trump elleni konkrét eljárásról biztosan hallottunk volna, ha elindult volna. Bizonyos szempontból a demokrata félnek sem érdeke teljesen kiiktatni Donald Trumpot. A félidős választások mind 2018-ból, mind 2022-ből, és legyünk őszinték, a 2020-as elnökválasztás is alapvetően azt a tanulságot adta mind a republikánus, mind a demokrata elemzőknek, illetve politikusoknak, hogy Donald Trump egy jó ellenfél a demokrata kampánynak, merthogy mind retorikája, mind kampányüzenetei szempontjából nagyon jól támadható. Ilyen értelemben a demokrata oldalnak is kimondottan érdeke az, hogy Donald Trump induljon. Volt és van belháború a Republikánus Párton belül, a trumpi és nem trumpi politikai erők között. Egyes államokban volt példa arra, hogy a trumpi jelölt kampányát elősegítették demokrata aktivisták, egyszerűen azért, mert ők abban voltak érdekeltek, hogy majd amikor élesben lesz a megmérettetés a Trump-jelölt és a demokrata jelölt között, akkor a megosztottság miatt a republikánus szavazók közül ne mindenki menjen el és szavazzon a trumpi jelöltre vagy még jobban aktivizálja a trumpi jelölt indulása a demokrata szavazókat.

Az eljárások milyen hatással vannak Donald Trumpra a párton belül, illetve a szavazók részéről? Megerősödött a Republikánus Pártban ezáltal, mert ő van a kirakatban, vagy éppen ellenkezőleg, sokkal többen próbálják a pozícióját gyengíteni és a helyébe lépni?

Érdemben nem változtatnak még a helyzeten. Voltak felmérések, és gyakorlatilag a vádemelést megelőzően Donald Trump toronymagasan vezetett a többi potenciális jelölthöz képest. Azért mondom, hogy potenciális jelölt, mert két-három politikusról tudunk, akik bejelentkeztek a 2024-es elnökválasztásra a republikánus oldalon. Nikki Haley, Donald Trump volt ENSZ-nagykövete a legismertebb név közülük, illetve a nagy kérdőjel Ron DeSantis floridai kormányzó, aki nem jelentkezett be hivatalosan, de őt tekintik a favoritnak, ha Donald Trump bármilyen oknál fogva kiesne vagy visszalépne. Trump hozzá képest is az egy hónappal ezelőtti felmérésekben átlagosan 20-23 százalékponttal vezetett, Nikki Haley-hez képest meg még nagyobb volt az előnye. Időnként Joe Bidenhez is mérik a jelölteket, nemcsak Donald Trumpot, és nagyon vegyes a kép. Nem lehet egyértelműen kijelenteni azt, hogy Donald Trump vagy Ron DeSantis megverné Joe Bident adott esetben. Van még egy kérdőjel, tegyük fel hogy húsz százalékponttal vezet Donald Trump Ron DeSantis előtt és ez egy reprezentatív és reális felmérés, de nem tudjuk, hogy ez a különbség, ezen szavazati előny, mennyiben tud átvándorolni adott esetben, mondjuk, Ron DeSantis felé, mert nem jelentette be konkrétan, hogy indul. Nagyon sok a kérdőjel, de rövid távon jót tett a Trump-kampánynak ez az egész ügy.

Donald Trump potenciális kihívói között említette Nikki Haley korábbi ENSZ-nagykövetet, de szó van arról is, hogy esetleg Mike Pence volt alelnök vagy Mike Pompeo volt külügyminiszter is ringbe száll. Elképzelhető, lehet olyan aspiráns, aki csak azért indul az elnökjelöltségért, hogy aztán Trump javára visszalépjen vagy potenciális alelnökjelöltté váljon?

Nem valószínű. Én még az említett nevek mellé megemlíteném Asa Hutchinsont, az arkansasi volt kormányzó bejelentette, hogy indul, és ő nagyon erőteljesen szembeszáll Donald Trumppal. Konkrétan azt mondta még a vádemelést megelőzően, hogy amennyiben megtörténik a vádemelés, szerinte Donald Trumpnak vissza kellene lépnie. Ilyen kritikákat megfogalmazni politikai öngyilkosság, ha valaki az alelnöke szeretne lenni.

Igen, de, mondjuk, Nikki Haley, Mike Pence, Mike Pompeo?

Ők sem valószínű, hogy megteszik, legalábbis én Nikki Haleyről tudok beszélni, mert alapvetően ő jelentette be biztosan, hogy indul. Ő azért nem tenné meg, mert kimondottan az a kampányszlogenje, hogy nem hagyja, hogy őt bármilyen irányba állítsák. A mottó az úgy szól, hogy Én nem szoktam összezavarodni. Arról van szó, hogy 2017-ben vagy 2018-ban volt egy ügy, amelyben ENSZ-nagykövetként kritikát fogalmazott meg Szíriával kapcsolatban és azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok milyen állást foglal az ottani orosz műveleteket illetően. Donald Trumpnak az egyik gazdasági tanácsadója kritikával illette Nikki Haleyt, mondván, hogy ezt nem kellett volna kimondania vagy biztos valamit félreértett, eltért a fehér házi állásponttól. Nikki Haley pedig azt válaszolta., hogy minden tiszteletem az öné, de nem szoktam összezavarodni, és ebből egy könyvet is írt. Még a demokraták körében is valamilyen szinten népszerűséget tudott szerezni, hiszen ha úgy tetszik, nem hajtott fejet a Fehér Háznak. Ez az ő brandje, és azóta is arra építi a kampányát, hogy ő nem fog, akár a trumpi vonalnak sem fejet hajtani. Nem ment neki élesen Donald Trumpnak, a vádemeléssel kapcsolatban sem, de tett egyértelmű utalásokat arra vonatkozóan, hogy egy másfajta hangnemet, stílust meg más jelölteket érdemes előtérbe helyezni. Nyilván ki tudja játszani azt a kártyát is és meg is tette, hogy ő lenne az első színesbőrű női jelöltje a Republikánus Pártnak, de ez igazából egy mellékes vonal, az identitáspolitika kétélű fegyver a republikánus meg konzervatív körökben. A fő vonal itt tényleg az, hogy önálló véleménye van és hogy nem fog idomulni másokhoz, például Donald Trumphoz.

Hogyan néz ki az előválasztás, ki szavazhat, hol szavazhat és hogy választják ki?

Az előválasztásnak a lényege az, hogy akár a Republikánus, akár a Demokrata Párt el tudja dönteni, hogy kit indítson majd az elnökválasztáson. Amikor azt mondjuk, hogy párt, akkor nem arról van szó, hogy a pártvezetőség kijelöl felülről valakit. Az előválasztásnak pont az a lényege, hogy az egyes körzetekben, illetve államokban elsősorban a regisztrált demokrata, illetve republikánus párti szavazók elmondhatják, hogy ők kit szeretnének indítani.

De nem feltétlenül kell párttagnak lenni ahhoz, hogy valaki az előválasztáson induljon, sőt, valaki indulhat a republikánus és akár a demokrata előválasztáson is, mármint szavazat szempontjából?

Ezzel tudják adott esetben széttrollkodni egymás előválasztási kampányát a demokrata, illetve a republikánus szavazók. Egy amerikai ismerősöm mondta, hogy ő reménykedik abban, hogy adott esetben a másik párt mondja meg, hogy kit indítson majd az előválasztáson, mert akkor ő szívesen elmenne és bár amúgy semmiképpen sem őrá szavazna majd a választáson élesben, de előválasztáson mindenképpen behúzna neki egy X-et, merthogy majd könnyebb lesz ellene kampányolni.

Más-más a különböző államok súlya…

Az Egyesült Államokban a választás lebonyolítása, mind az előválasztás, mind pedig élesben majd a novemberi választások esetében az alkotmány alapján a tagállamoknak a hatáskörébe tartozik. Ez azt is jelenti, hogy az egyes tagállamokban eltérő szabályok alapján történik a szavazás. Minden eltérő ilyen szempontból, tehát az, hogy a levélszavazásnak mik a követelményei, az, hogy hol, milyen körülmények között lehet szavazni, mik a pontos határidők, illetve konkrétan a jogorvoslati lehetőségek is alapvetően eltérnek.

Látható-e már az, hogy az előválasztás finanszírozásában ki indul nagyobb eséllyel? Ki tud több pénzt összegyűjteni?

Azért összetett a kérdés, mert a pénz sokat számít, viszont a másik tényező az előválasztáson, amire korábban céloztam, a kemény mag. Donald Trumpnak nem feltétlenül kell donorokat gyűjtenie, mert rendelkezik olyan szavazóbázissal szinte minden államban a republikánus fellegvárakban mindenképp. Rendelkezik olyan elkötelezett szavazótáborral, ha egy fillért nem fog költeni kampányra és jelenleg a vádemelés miatt valószínűleg nem is kell, ingyen reklámot kap sok esetben, még 2016-ban is kapott ingyen reklámot az amerikai főáramú médiától, tehát nem kell kampányra költenie, merthogy a szavazatokat így is, úgy is elnyeri, már csak azért is, mert a négyévnyi elnökségre tud hivatkozni. Mindenki másnak, aki adott esetben új versenyző ebben a mezőnyben, nyilván sokat nyom a latban, hogy mennyi pénzt sikerül összegyűjtenie. Valamennyire van belépési lehetőség a többi jelölteknek is, mert Donald Trumpnak a választási eredménye 2016 óta, tehát a 2018-as félidős választás, a 2020-as elnökválasztás és a 2022-es félidős választás mind azt az üzenetet küldte a republikánusok számára, hogy főleg a retorika miatt a trumpi jelöltekkel nem biztos, hogy jól jár a párt. Éppen ezért voltak olyan nagy donorok, akik már napokkal a 2022-es félidős választásokat követően nyíltan bejelentették vagy legalábbis céloztak rá, hogy valószínűleg nem támogatják Trumpot, sőt volt olyan is, aki konkrétan Ron DeSantist tudta volna támogatni, aki a mai napig nem jelentette be, hogy indul. Két nagy nevet lehetne megemlíteni, az egyik Steve Schwarzman, a Blackstone cég vezetője, aki korábban Trumpot támogatta, már tavaly novemberben jelezte, hogy kiáll Trump mögül. Aztán, hogy meggondolja magát vagy sem, azt majd meglátjuk. A másik Kenneth Griffin, aki egy globális tőkealapnak a vezetője. Ő nyíltan elmondta szintén tavaly novemberben, hogy Ron DeSantist akarja támogatni. Nikki Haley főbb donorainak a listája is nemrég nyilvánosságra került egy adóügyi bevallás keretében.

Demokrata oldalon mire lehet számítani? Egy első ciklusát befejező elnök esetében a kérdés csacskaságnak tűnhet, hogy indul-e a második ciklusért, merthogy általában a válasz igen. De Joe Biden másfél évvel a hivatali ideje előtt mondhatja-e azt, hogy ő nem indul? Akkor béna kacsa lesz. A novemberben majd 81 esztendős Joe Biden a Fehér Házban, a húsvéti ünnepségen is tett egy megjegyzést, hogy még szeretne egy, két, három vagy akár öt évig is ilyen ünnepségen részt venni. Bejelenthetné-e ő most azt, hogy nem indul újra?

Bejelenthetné. Egyébként béna kacsa elnök akkor lenne, hogyha elvesztené a többségét akár a kongresszusban, akár a felsőházban vagy, mondjuk, mindkét házban. Nem ez történt a félidős választásokon legutóbb. Pedig sokan erre számítottak, csalódást jelentett a jobboldali elemzőknek, vagy legalábbis a váratlan fejlemény, amivel szembesültek. Joe Biden bejelenthetné azt, hogy nem indul 2024-ben, viszont már korábban is tett egyértelmű célzásokat arra, hogy szeretne 2024-ben indulni.

De hivatalos bejelentés még nem volt.

Nem volt, de egyébként arra lehet számítani, hogy vele indul a Demokrata Párt, mert ha Donald Trump lesz majd a végleges kihívó 2024-ben, akkor a 2020-as tanulságok arra utalnak, hogy Joe Bidennel lehet nyerni Donald Trump ellenében. Nyilván lehetne ellenérvet felhozni, hogy azóta eltelik majd négy év és nyilván a demokrata kormányzatnak különböző, főleg gazdasági-társadalmi problémáit eltérő módon megítélő társadalmat kell meggyőznie a kampánynak. De egyelőre nem úgy néz ki, hogy a demokraták tolonganának Joe Biden egyfajta belső alternatíváját felmutatva. Egyetlen demokrata politikus jelentkezett be nemrég, az ifjabb Robert Kennedy, Kennedy elnöknek az unokaöccse, de ha jól tudom, ő oltástagadók közé tartozik. Ezt csak azért emelem ki, mert vannak azért bizonyos alapkövetelmények demokrata oldalon, ahogyan republikánus oldalon is, amit helyzettől függetlenül elvárnak a szavazók egy-egy jelölttől. Nem tudni még olyan jelöltről vagy érdeklődőről a demokrata oldalon, aki szeretne Joe Bidennel megbirkózni a jelöltségért. A félidős választások előtt voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy Joe Biden mögül majd kiállnak a demokraták. Amikor lezajlottak a félidős választások, egy sajtótájékoztatón az egyik újságíró azt mondta Joe Bidennek, hogy vannak olyan hangok a párton belül, amelyek szerint egy fiatalabb, progresszívabb jelöltet kellene indítani. Aztán megkérdezte, hogy esetleg a félidős választások eredménye ad-e bármilyen üzenetet a Biden-adminisztrációnak, hogy változtasson egy-egy gazdasági vagy társadalmi politikán, és a válasz az volt Biden elnök részéről, hogy nem, folytatjuk, és majd nézzenek engem, ahogyan 2024-ben majd újra indulok. Még konszenzus van, hogy Biden lenne a fő jelölt.

Hogyan befolyásolja az esélyeket, a választást a kiszivárgott, szigorúan titkos iratok ügye. Mik vannak ezekben a dokumentumokban és egyáltalán mit tudunk ezekről?

Ezek a Pentagonból kiszivárgott dokumentumok, amelyek az orosz–ukrán háborúban egy ukrán ellenoffenzíva terveinek részleteit tartalmazzák. Két dolgot érdemes kiemelni, az egyik nyilván az, hogy nem tett jót alapvetően az amerikai hírszerzésnek, illetve elhárításnak az ügy, meg az ukrán ellenoffenzívának sem, másrészt az még kérdéses, hogy konkrétan ezek a dokumentumok mennyire hitelesek. Elképzelhető, hogy nem is fogjuk megtudni, elég sok szivárogtatási ügy volt az elmúlt időben az Egyesült Államokban, és a többségükre a mai napig nem kaptunk választ. Én nem tartom valószínűnek, hogy magát a kampányt befolyásolná az ügy.

A szivárogtatás lehet belülről és lehet akár kívülről érkezett támadás eredménye. Elképzelhető, hogy szupertitkos Pentagon-anyagok kívülről is elérhetők? Vagy mindenképpen kell egy belső ember?

Folyamatban van egy vizsgálat azzal kapcsolatban, hogy ki segíthette ezt házon belül. Valószínűleg ezt házon belül segíteni kellett, gyakorlatilag ettől kiszivárogtatás. A Trump-adminisztráció alatt több ilyen példát láttunk, csak nem ennyire érzékeny dokumentumokról. Abból a szempontból rossz fényt vet a Biden-adminisztrációra, hogy nem voltak ilyen példák az elmúlt egy-két évben. Olyanra volt példa, szintén az orosz–ukrán háború kapcsán, ahol maga a Biden-adminisztráció nyilvánosságra hozott bizonyos jelentéseket, amelyeket normális esetben nem szokás nyilvánosságra hozni, például az, ha visszaemlékszünk, hogy Oroszország vagy Vlagyimir Putyin konkrétan arra készül, hogy inváziót indítson Ukrajna ellen. Ha visszaemlékszünk, akkor tulajdonképpen már 2021 novemberében az amerikai diplomácia zárt ajtók mögött, nem nyilvánosan, jelezte a szövetségesek felé.

Majd utána januárban is a hírek szerint.

Január-februárban pedig jöttek ki olyan hírszerzési információk, nem szivárogtatás, hanem tényleg a Biden-adminisztráció nyilvánosságra hozta őket, ami amúgy nem volt jellemző. Ezzel akarta bizonyítani a Biden-adminisztráció, hogy az orosz fél agresszióra készül vagy folytatja az agressziót.

Mekkora hullámokat vet ez az amerikai belpolitikában? Téma a közéletben? Foglalkoztatja az embereket? Akár beleszólhat ez az ügy az előválasztásba, a majdani elnökválasztásba is?

Nem valószínű, mert külpolitikai vonatkozású ügyről van szó. A külpolitika meg alapvetően nem egy forró téma az átlag amerikai szavazó számára. A nemzetközi ügyekkel az Egyesült Államok átlag választópolgára, mint sok más országé is, egészen addig nem foglalkozik, amíg amerikai élet vagy a saját polgártársainak az élete nincs veszélyben vagy ha, mondjuk, nem valami nagy, komoly humanitárius vagy nemzetközi biztonsági válságról van szó. Az orosz–ukrán háború egyébként ilyen szempontból konszenzusos támogatást élvez mind a kongresszusban, mind pedig az amerikai társadalom körében. Különböző felmérések azt mutatják, hogy a legtöbb amerikai pártállástól függetlenül támogatja az amerikai külpolitikát Oroszország irányába is meg Ukrajna irányába is.

És mégis ez a kampányban téma lehet bármilyen szempontból?

Téma lehet. A félidős választások kapcsán is felmerült McCarthy képviselő részéről, aki házelnök lett az alsóházban, a kitöltetlen csekk vagy pedig a végeláthatatlan háború vagy végeláthatatlan támogatás Ron DeSantis részéről is. Ezeket helyén kell kezelni. Általában az amerikai választópolgárok támogatják Ukrajnát.

Vagyis akkor ez nem lehet ütközőpont a két párt között?

Érdemi ütközőpont nem lehet. Az érződik, hogy a demokraták körében erősebb az összezárás. A Demokrata Párt progresszív szárnya még a félidős választásokat megelőzően egy nyílt levelet intézett Biden elnökhöz, amelyben eufémisztikusan felvetették, hogy támogatják Ukrajnát és támogatják a területi integritás és politikai szuverenitás megőrzésére irányuló amerikai törekvéseket és erőforrásokat, de azt javasolták az elnöknek, hogy esetleg gondolkodjon el azon, hogy az erőforrásokat inkább hazai, társadalmi, gazdasági programokra fordítsa. Ez volt egy keddi napon, és csütörtökre már vissza is vonták a levelet, alapvetően nagyobb egység van a demokraták körében. A felmérések is azt mutatják, hogy határozottabban támogatják a demokrata szavazók is Ukrajnát, illetve az Oroszországgal szembeni külpolitikát. Utóbbit egyébként a republikánusok is. Ukrajna ügyében már megosztottabbak a republikánusok, de a többség ott is egyértelműen támogatja Ukrajnát. Végeláthatatlan háború vagy kitöltetlen csekk: ezt is helyén kell kezelni, merthogy vannak olyan, akár trumpi, de főleg nem trumpi republikánus politikusok, akik ezt nem úgy értik, hogy ők nem akarnak pénzt, illetve akár fegyvert adni Ukrajnának. Vannak olyanok, Lindsey Graham szenátort lehetne kiemelni, aki például a müncheni biztonsági konferencián is elmondta, hogy nem az a baj, hogy fegyvert meg pénzt adunk Ukrajnának, hanem az a baj, hogy ezt csak most kezdtük el nemrég, korábban kellett volna még több fegyvert, még több pénzt adni. A Ron DeSantis-féle végeláthatatlan háború kifejezés sem arra utal, hogy nem kell támogatni Ukrajnát, hanem hogy nem látszanak az egyértelmű operatív vagy konkrét stratégiai célok, a köztes célkitűzések, hogy az egyes mérföldköveket mikor, meddig, milyen feltételekkel lehet elérni.