Négy évvel ezelőtt történelmi sikert értek el a Liu-fivérekkel, illetve Burján Csabával, a mostani olimpián pedig összesen öt számban is szerepelhetnek a magyarok. Mire számít ettől a magyar csapattól? Mit remélhetnek a szurkolók, miben bízik ön?

Az idei világkupákra, előző évekre lehet alapozni. A férfiváltó olimpiai bajnoki címvédőként, világcsúcstartóként, olimpiai csúcstartóként utazik az olimpiára. Abszolút az lehet a cél, hogy megvédjék a címet, címünket, de nem gondolom, hogy csalódás lenne egy érem. Hasonló lehet az elképzelés, mint ami négy éve volt, hogy legyen érem, és ha van rá esély, akkor nyilván minél szebb, próbáljunk meg aranyat nyerni. Ugyanez igaz az új versenyszámra, ami most debütál az olimpián, ez a mix váltó, ahol két lány és két férfi versenyez egy csapatban. Ez egy sprint, elejétől a végéig maximális tempóban mennek a korcsolyázók, nagyon látványos, nagyon sok előzés van benne, nagyon nagy a tempó. Együtt versenyeznek a fiúk meg a lányok, ez nemzetközi olimpiai bizottságos irányvonal, minden sportba próbálják benyomni a mix versenyszámokat. Itt is abszolút éremesélyről beszélhetünk, érjünk oda a dobogóra, legyünk benn a döntőben, és az, hogy ez arany-, ezüst- vagy bronzérem már nüanszokon múlik.

Az egyéni versenyszámokban milyen esélyek lehetnek?

Egyéni számban három versenyzőnk indul minden távon a férfiaknál: Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, illetve John-Henry Krueger. Ez a gyakorlatban kilenc éremszerzési lehetőség, ami teljesen reális is. Bármelyikőjük bármelyik távon fel tud állni a dobogóra. Nyilván vannak erősebb és gyengébb távjaik. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az 1500 méter általában gyengébb szokott lenni, de idén is lett volna világkupa-aranyérmünk Shaoang révén, meggyőződésem, ha nincs visszafújva az a döntő, ahol Sanyi esett mögötte pár másik korcsolyázóval. Az olimpia azért más egy picit, mert sokkal jobban szét van húzva a verseny, több idő lesz majd regenerálódni a távok között, de szerintem nekünk jól jöhet majd, minden távnak frissebb lábbal tudnak majd nekiállni. Az én tippem három érem lenne.

Mennyit számít egyébként Liu Shaoang jelenléte? Hat nappal később is, de megérkezett Pekingbe, a koronavírus nem hagyott nyomot rajta a jelek szerint és rendesen tudott készülni itthon, de azért mégiscsak kevesebb ideje marad az átállásra.

Nyilván ez nehezítő körülmény. Én nem gondolom, hogy a teljesítményén ez nagyon sokat rontana. Neki egy picit fejben kell összekapnia magát és a jó dolgokra koncentrálni, nem pedig azzal elfoglalnia magát, hogy most nekem itt nehezebb, nincsen időm átállni, hanem tényleg menni előre, pozitív dolgokra koncentrálni és optimistának maradni. Az idén láthattuk, hogy bármelyik világkupán bármelyik távot meg tudta volna nyerni, nagyon jó formában korizott, nagyon könnyedén mozgott. Volt egy-két hiba. Reméljük, hogy ezeket ki tudja majd küszöbölni és tisztán tud versenyezni.

A négy évvel ezelőtti olimpián mindhárom egyéni számban kizárták, az elmúlt időszakban sokszor volt pechje. Mennyit érhet olimpiáról olimpiára?

Nagyon sokat számíthat az ő esetében, nagyon fiatal volt még az első olimpián, de már oda is úgy utazhatott ki, hogy akár egy érem is lehetett volna valamelyik távon, ami nagyon nagy eredmény lett volna. Őt egy picit az esélyesség terhe kicsit lefelé nyomta. Ezt sokkal jobban fogja tudni feldolgozni, nyilván nem jó jel, hogy később tudott kiutazni, de ha fejben ez nem fogja megzavarni, hanem tudja futni a saját versenyét, akkor bármit el tud érni.

Mennyire látott bele a csapat felkészülésébe?

Kevéssé, mert a jégpályán az olimpiai keret edzett délelőtt, nem mehetett más oda, úgyhogy nagyon kevés jeges edzésüket láttam az elmúlt két-három héten.

A teljes olimpiai ciklust tekintve hogy tapasztalta, mennyit alakult a csapat?

Ami így lényeges változás, hogy John Henry magyar csapattag lett, ő már a phjoncshangi olimpián ezer méteren ezüstérmes volt, ő nagyon jó versenyző nyilvánvalóan. Ami nagyon sokat jelenthet nekünk, hogy nem sok olyan váltó van, ahol a rangsoron a harmadik ember ennyire erős, és nagyon sokat fog nyomni a latban, hogy rá lehet bízni előzéseket, esetleg lemaradásokat behozni, előnyt kiépíteni, úgyhogy ő mindenképpen bővíti a taktikai repertoárunkat. Ami egy picit kérdőjeles része a férfiváltó szereplésnek, ezt láthattuk a világkupákon is, hogy milyen lesz az olimpián a rangsorban a negyedik emberünk. Ha ő tudja tartani a lépést, nem marad le, akkor tényleg bármelyik csapatra veszélyesek tudunk lenni az utolsó négy-öt körben. Ha ez a lemaradás nagy az utolsó öt kör előtt, akkor azért nehéz dolgunk van, de a dobogóra még akkor is bőven oda tudunk érni.

A magyar női short trackesektől mit vár?

Nagyon sajnáljuk, hogy csak két kvótánk van. Jászapáti Petrának vannak jobb esélyei. Szerintem nála a realitás, amit így célként ki lehet tűzni, az első tíz közé kerülés.

Ön már jó ideje befejezte a pályafutását, milyen érzések vannak önben, hogy hosszú idő után most először nem lesz ott egy téli olimpián?

Saját döntésből tudtam visszavonulni, átgondolt döntést hoztam meg, amivel tudok együtt élni és elfogadom, ennek ellenére, amikor az első képeket láttam a faluról, a beköltözésről, az ágyakról, akkor azért volt hiányérzetem, átéltem ezt az élményt négyszer, de szeretne az ember újabbakat. Volt olyan érzés bennem, hogy szeretnék ott lenni. Nyilván a sok felkészülés, a mindennapos munka már kevésbé hiányzik az életemből, úgyhogy el tudom fogadni.

Mennyire maradt a sport az életében jelen?

A visszavonulásom után a szövetségnél kezdtem el dolgozni a junior válogatott mellett. Ott vagyok csapatmenedzser, segédedző, kicsit mindenes, rengeteget vagyok a jégpályán, abszolút a sportban élek azóta is.

Mennyire áll be edzéseken?

Abszolút nem, ez nem az a sport sajnos. Még az első fél évben megpróbáltam, de ahogy az ember megy egy kanyarban és rádől, olyan erők hatnak az emberre, hogy ha valaki nincsen napi edzésben, nem lehet élvezhetően korizni. Mire az ember egy élvezhető tempóra felgyorsulna, már nem bírja a combja, sajnos ezt a sportot nem lehet hobbi szinten csinálgatni.

Mennyit tanult a korábbi edzőktől? Akár Bánhidi Ákostól, aki most is edző és menedzser a csapat mellett, akár Linától, aki a főedző maradt?

Rengeteget tudtam tanulni és próbálok is beépíteni az én munkámba olyan aspektusokat, amiket különböző edzőktől láttam, ami tetszett, próbál az ember összegyúrni magának egy saját stílust.

Mennyire van összetartás a négy évvel ezelőtti olimpiai bajnok csapattagok, illetve a stáb között?

Ez még korai. Mindenki el van foglalva a saját dolgával, nem nagyon volt még közös sörözgetés, az emlékek felidézése. Szerintem talán a jövőben lesz ilyen is.

Mennyire változtatta meg a négy évvel ezelőtti siker az életét a gyakorlatban?

Ami egy kézzelfogható dolog volt, hogy abbahagytam utána. Ha ott esetleg elesünk a döntőben vagy kizárnak minket vagy nem jutunk döntőbe, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy folytattam volna, kicsit dacból, hogy csak azért is megcsinálom, megmutatom, hogy képes vagyok rá. Így, hogy megnyertük ezt az olimpiát a váltóval, így könnyebb volt azt mondani, hogy elég volt. Azonkívül pedig az, hogy az ember olimpiai bajnokként vonulhat vissza, nyilván sok mindent megváltoztat. Nehéz ezt konkrét szavakba önteni, hogy mi az, ami megváltozott, van olyan érzés az emberben, hogy amit gyerekkorom óta csináltam, az megérte. Nem mondom azt, ha nem lettem volna olimpiai bajnok, akkor nem érte meg, de így van egy kézzelfogható eredménye. Megmutattam, hogy milyen messziről jött ez a sportág, meddig tudtuk eljutni vele.

A következő téli olimpiákon is meglehet az a magyar csapat, amely éremesélyes?

Még sokáig sikeres lehet ez a sport Magyarországon. A szövetségben sokat teszünk azért, hogy ezt az időszakot ki tudjuk használni annak érdekében, hogy hosszú távú építkezés történjen és megalapozzuk ennek a sportnak a jövőjét a következő tíz-húsz-harminc évre. Én bízom benne, hogy ott tudunk maradni az élvonalban, és ha nem is nyerünk minden négy évben olimpiát, de éremesélyesként tudnak majd kiutazni a sportolóink a következő olimpiákra.

A saját szerepét hosszabb távon hogyan látja? Melyik része érdekli a leginkább? A sportvezetés, menedzselés, edzősködés vagy valamilyen teljesen más terület?

Szeretnék sport mellett maradni, ez is volt mindig is a tervem, és igazából nem terveztem edzőnek lenni, eddig úgy alakult a helyzet, hogy főleg edzőként vagyok a junior válogatott mellett, és meglepően élvezem, jó látni a fejlődést a gyerekeken, jó látni azt, amikor egy sportolóban valami egy kicsit átkattan és elkezdi sokkal komolyabban venni, sokkal céltudatosabban edzeni, látja maga előtt azt a jövőt, amit ebben a sportban elérhet, célokat tűz ki maga elé, és látszik, hogy mindent megtesz érte. Van is olyan versenyző az olimpián, akivel dolgoztam együtt három évig, most pedig az olimpiára mehet, és ez is egy nagy hozadéka ennek a munkának.

Pekingben mennyire lehet fókuszban a világjárvány, mennyire lehetnek fókuszban a problémák és egyáltalán, milyen egy téli olimpia hangulata?

Ha bármelyik másik olimpiánál kapom ezt a kérdést, akkor lehet szépeket válaszolni. Így, hogy járvány alatt kell még megrendezni az olimpiát, nyilván ebben a két és fél hétben szerintem nem nagyon lesz más, mint az olimpiai faluban a saját szobája az embernek, az olimpiai falu étterme, de ott is egyedül kell ülni kis plexikkel elválasztott helyeken, illetve a jégpálya, konditerem, ezenkívül szerintem igazából sehova nem fognak menni. A mindennapi PCR-teszt az olimpia által előidézett stresszfaktorhoz hozzátesz egy nagyon nagy lapáttal, hiszen bármelyik teszt pozitívan jön vissza, akkor az komoly következményekkel jár. Mindent összevetve szerintem az olimpia élmény nem lesz összehasonlítható egy klasszikus olimpiáéval. Kicsit sajnálom azokat a versenyzőket, akiknek esetleg ez az első olimpiájuk vagy akiknek ez az egyetlen olimpiájuk, mert nem kapják meg azt az olimpiai élményt ezen az olimpián. Nyilván jobb ez az olimpia, mintha nem lenne. Az lenne a legnagyobb katasztrófa minden sportolónak.