Milyen témákat tárgyaltak meg a legutóbbi kormányülésen?

Rengeteg kérdés van, főleg a pandémia negyedik-ötödik hullámával kapcsolatosan. A készenléti állapot meghosszabbítása, illetve a helyreállítással kapcsolatos döntések mind-mind olyanok, amelyeket alaposan végig kellett beszélni. Ezek a fontosabb ügyek, amelyek most a kabinetet foglalkoztatják, illetve nyilván a jövő évi költségvetés is, mert azzal meg el vagyunk késve.

Az alkotmányos reform, amiért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tulajdonképpen csatlakozott a koalícióhoz, szóba került már?

A kormányprogramba beírtuk, hogy ilyen reformra sort kell keríteni, illetve a koalícióban beszéltünk erről. Valószínű, hogy a költségvetés elfogadása után, a jövő év elején kezdődik el az érdembeli munka ezzel kapcsolatosan. Létre kell ugyanis hozni egy alkotmánymódosító bizottságot, el kell indítani az alkotmánymódosítási procedúrákat – azok elég bonyolultak Romániában –, és népszavazással ér a folyamat majd véget. Van a parlament előtt már egy alkotmánymódosítási törvény, amely szenátusi döntésre vár. A kettőt össze kell majd kapcsolni, mert két referendumot nem bírna el a társadalom. A jövő évben kellene ezt valamilyen formában dűlőre vinni. De a lényeg az, hogy egy ekkora többségnek vállalnia kell olyan reformokat, olyan döntéseket, amelyek kétharmados többséget igényelnek. Az ideológiai kérdéseket félre kell tenni valamelyest – mivel itt egy szociáldemokrata párt és egy nemzeti liberális párt a két fő koalíciós partnerünk –, ellenben meg kell próbálni olyan reformokat végrehajtani, amelyek hosszú távon meghatározzák az intézményes struktúrát, az erőegyensúlyt a hatalmi ágak között. A mi javaslatunk az, hogy parlamentáris köztársasággá alakítsuk át Romániát, tehát a parlament válassza meg az államfőt, és ez az egyik legkényesebb, legnehezebb kérdés. Ehhez tisztázni kellene azokat a hatásköri átfedéseket, azokat az intézményes konfliktusukat magába rejtő mostani alkotmányos előírásokat, amelyek az elmúlt harminc esztendőben folyamatosan előjöttek. Amikor Iliescu volt az elnök, kevésbé láthatóan. Băsescu alatt, tíz éven keresztül, a folyamatos konfliktusoknak egyik jelentős okozója éppen ez volt, és természetesen a mostani időszakban is látszik ennek az alkotmányos összecsúszásnak a következménye. Mi mindenekelőtt ezt szeretnénk módosítani az alkotmányban, és bízom abban, hogy a kollégáink ezzel egyetértenek. Az eddigi beszélgetésekből az derült ki, hogy nincsen nagy ellenkezés, de mindenki még próbálja megszokni ezt a fajta irányváltást, ugyanis Romániában a lakosság 70 százaléka imádja, hogy elnököt választhat. Ebből kell eljutni oda, hogy erről lemondjon a polgár, és ezt a parlamentre bízza.

A koalíció minden pártjának egyformán érdeke az, hogy Romániából parlamentáris köztársaság legyen? Mert az államforma hatalmi, technikai kérdéseket is magával hoz.

Ha félretesznek minden személyes érdeket, s megnézik, hogy néz ki a román belpolitika, vagy azt, hogy honnan jöttünk, hová jutottunk és hogy a következő években milyen típusú problémák vetődhetnek föl, amennyiben nem változtatjuk meg ezt az alkotmányos rendet, mindannyian arra a következtetésre jutnak, hogy érdeke Romániának, s még inkább érdeke a politikai pártoknak, hogy ezt a váltást megtegyék. Ha azt nézzük, hogy 2012 óta nem lehet stabilan kormányozni Romániát – márpedig ez ténykérdés, hiszen kilenc év alatt 13 vagy 14 kormánya volt az országnak –, ki kell törni ebből az ördögi körből. Azt pedig úgy lehet, ha 2024-ben a nagy pártok nem egymást legyilkolva fognak versenyezni az elnökválasztáson. Ugyanis egybeesne a parlamenti választás az elnökválasztás első fordulójával. Ha megváltoztatjuk a rendszert, annak alapján lezajlanak a parlamenti választások, utána pedig a parlament választ államelnököt. Ezzel azt a típusú együttműködést lehet erősíteni, ami most kialakulóban van. Romániában az elmúlt években a kormányzás alatt a kormányzópártok kopni, az ellenzék pedig nőni szokott. Ennek alapján egy szélsőséges magyarellenes nacionalista párt, az AUR, illetve egy ugyancsak szélsőséges, progresszív párt az USR. Az ország érdeke, hogy 2024-ben ne valamelyik szélsőség alakítson kormányt. Túlságosan mélyre mentem akkor, amikor arra a kérdésre válaszoltam, hogy miért lehet érdeke ma mind a szociáldemokratáknak, mind a liberálisoknak, hogy elfogadják ezt a reformjavaslatot, de nyilván az ő szempontjaikat nekik kell mérlegelniük a jövő év elejéig. Amennyiben 2022-ben nem kerül sor alkotmányos reformra, azt gondolom, hogy ennek a koalíciónak az élete is rövidebb lesz, mint amennyit most terveztünk, és 2024 egy nehezebb választási esztendő lesz, ráadásul a folyamatos kormányválságot sem biztos, hogy föl tudjuk számolni.

Azért lehet rövidebb a koalíció élete, ha nincs meg a reform, mert az RMDSZ távozik?

Nem rajtunk múlik. Ha mi megyünk is, attól a koalíció még marad, mert nélkülünk megvan a többség. A kérdés nem az, hogy mi felbontjuk-e a koalíciót, ráadásul ebben a pillanatban semmi okunk erre, alig kezdtük el a munkát. Mi általában a stabilitási tényező voltunk a koalíciókban, de a partnereink közül bármelyik mondhatja azt, hogy nem folytatja tovább, amennyiben nem lát hosszabb perspektívát. Ha azt látja, hogy 2024, politikai értelemben, kockázatot jelent a párt számára. Ezzel sem lenne semmi baj, ha az ember látna egy olyan alternatívát, ami az ország, a polgárok, az erdélyi magyar közösség számára egyfajta biztonságot jelentene. De az, ami ma alternatívának látszik, keserű jövőt vetít előre az erdélyi magyarok számára.

Mivel lehet meggyőzni a közvetlen elnökválasztást imádó romániai választópolgárt arról, hogy hagyja teljesen a politikai elit kezében az államfőválasztás kérdését?

Az alkotmánymódosítást nézve van még néhány fontos kérdés. Az USR-nek van egy alkotmánymódosító kezdeményezése a szenátus előtt, ami arról szól, hogy büntetett előélettel ne lehessen köztisztséget vállalni semmilyen módon. Ezt a parlament meg fogja szavazni, ebből lesz referendum, ezt az emberek imádják. Na, most hogy hogyan fog kinézni az alkotmányban ez a cikkely, az természetesen egyrészt a többségtől függ, másrészt pedig, ha összekapcsoljuk az amúgy érdekes, fontos, szimpatikus témát egy kevésbé érdekes témával, hogy ilyen pragmatikusan fogalmazzak, akkor talán egyszerűbb a referendumon megszerezni azt a szükséges szavazatszámot és részvételi arányt, ami nélkül nincs alkotmánymódosítás. Tehát nemcsak ezt az egy ügyet kell a társadalom döntésére bízni, hanem hozzá kell kapcsolni még néhány olyan kérdést, amelyek egyébként és politikailag rendben vannak és a társadalom szereti.

Ezeket a kérdéseket látják már most?

Egyet mondtam ezekből a kérdésekből, a többit még nem látjuk, nem akarnék részletekbe menni, mert nem kezdtük még el az alkotmánymódosításról a vitát. A mi javaslatunk az, hogy alakítsuk parlamentáris köztársasággá Romániát. Egyébként ez az RMDSZ-nek egy több évtizedes javaslata, próbálkoztunk vele 2003-ban, majd 2013-ban. Eddig nem jártunk sikerrel, talán most.

Ha referendum lesz, a döntését a parlamentnek kötelező továbbvinni, vagy csak ajánlás?

Kötelező. Amennyiben érvényes és részt vett a szavazati joggal rendelkező polgárok több mint fele, akkor az alkotmánymódosítást jelent. Tulajdonképpen mi a népszavazásra az alkotmányos szöveget visszük ki, és igennel és nemmel szavazhatnak a polgárok. Mihelyt ők megszavazták, attól kezdve az már alkotmány, a parlamentnek tovább nincsen dolga vele.

Mennyi időbe telik sikeres referendum esetén átalakítani egy félelnöki rendszerű országot parlamentáris köztársasággá? Elég masszív feladatnak tűnik.

Ha ezt sikerül 2022-ben végigvinni, akkor 2023-2024-ben a szükséges törvénykezést a parlament el tudja fogadni, és a mostani elnöki mandátum lejártát követően 2024-ben már az új rendszer szerint, a parlament választana elnököt. Természetesen szükséges egy jó másfél-két esztendő, tehát nem lehet ezt hamarabb megtenni, ezért is mondjuk mi, hogy 2022-ben magát az alkotmánymódosítást le kell bonyolítani.

Milyen változást hozhat egy új államforma a Romániában élő magyarok számára? Mert nyilván akkor fogják többen támogatni, ha a bőrükön is érzik, hogy ennek van értelme.

A magyar emberek az elnökválasztás első fordulójában most már jó ideje magyar jelöltre szavazhatnak úgy, hogy tudják, belőle nem lesz második fordulós jelölt és nem lesz elnök. Ezért a haszonelvű szavazat sokszor oda vezet, különösen, amikor a parlamenti választásoktól elkülönülve szervezzük meg az elnökválasztást, hogy a magyar emberek a haszonelvű szavazatleadást követve román elnökjelöltre szavaznak, így próbálva valakit a második fordulóba segíteni. Aztán a második fordulóban szavaznak arra, akit szimpatikusabbnak gondolnak, utána rögtön meg is bánják, mert eddig ez így történt. Csak látszólagos beleszólásuk van. Ha a parlament választ elnököt, akkor a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek nagyobb mozgástere, nagyobb beleszólási lehetősége van, jobban tudja érvényesíteni a közösségi elvárásokat egy tárgyaláson. Ezt természetesen össze lehet kötni kormányzati intézkedésekkel, reformokkal, kormányzati szerepvállalással, ilyen értelemben nőne az érdekérvényesítési súlyunk, a mozgásterünk. Ezt el kell mondani, s lenne időnk rá, hogy elmagyarázzuk az erdélyi magyaroknak. Azt gondolom, hogy az erdélyi magyarok jelentős része, nem mondom azt, hogy többsége, de lehet, hogy többsége – mindenféleképpen a román társadalomhoz képest nagyobb arányban – támogatja a parlamentáris köztársaságot. Ettől az elnöknek a hatáskörei csak részben módosulnának, mert az is fölvetődik, hogy akkor egy olyan elnök lenne, aki csak díszítőelem az állam tetején. Nem, erről szó nincs. A hatáskörök természetesen nagyrészt megmaradnának, kivéve a végrehajtással kapcsolatosakat. Ma az elnöknek vannak a végrehajtást illetően jelentős hatáskörei, a kormánynak van a többsége, de a külpolitikában, védelmi politikában, különböző területeken az elnöknek a hatásköre jelentős, és sokszor ez volt az oka a konfliktusoknak.

Eljön a kormányzásnak valamikor az az ideje, amikor a Romániában élő magyarok érdekeit közvetlenül érintő döntéseket lehet a kormány elé vinni? Ha igen, akkor mikor?

Eddig is volt ilyen és ezután is lesz, hiszen minden a nyelvhasználattal, oktatással, kulturális ügyekkel kapcsolatos kérdés, az közvetlenül az erdélyi magyarokat érintő kérdés, az identitáshoz kapcsolódó kérdésekről beszélünk, amelyeket a kormányzat dönt el. Csak az elmúlt szűk egy esztendőben, körülbelül 40-50 településnek adtunk címert és zászlót, amit éveken keresztül fiókban tartottak, tulajdonképpen kilenc éven keresztül semmi nem történt. Az anyanyelvhasználattal és az oktatással kapcsolatos kérdésekben az idén is született számos olyan döntés, ami az erdélyi magyar közösséget közvetlenül érinti. Arról nem is beszélve, hogy az életminőséghez kapcsolódó kérdések, amelyek ismét csak közvetlenül érintik az erdélyi magyarokat, a beruházásoktól, az infrastruktúrától kezdve egészen az önkormányzatok támogatásáig, szintén kormányzati döntésektől függenek. A kulturális intézmények, az önkormányzati fenntartásban lévő színházak ebben az esztendőben olyan jelentős központi költségvetési támogatást kaptak, amire eddig soha nem volt példa. Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Temesvár, és akkor még csak egy párat mondtam, biztos, hogy kimaradt néhány színházunk… A kormányzásnak végül is az a legfontosabb célja, hogy a közösségi ügyeket előre vigyük, hogy a közjót szolgáljuk. A mi esetünkben: elsősorban az erdélyi magyar közösség szempontjait figyelembe vegyük. De akkor, amikor egy kormányban dolgozunk, nyilván a társadalom minden egyes tagjára oda kell figyelni. hisz egy környezetvédelmi miniszter nemcsak a magyar településeken próbálja a környezeti problémákat orvosolni.

A romániai román pártok türelme az RMDSZ törekvéseihez most megfelelőnek látszik?

A kormányzatban lévő kollégák hozzáállása eddig rendben van. A nagy próbatétel a jövő esztendőben lesz, amikor a kisebbségi törvényről kell majd a koalíciónak vitát folytatnia és döntést hoznia. Addig, amíg ebbe nem vágunk bele, ennél többet nehezen mondanék. Mind a két nagy párt, a liberálisok és a szociáldemokraták is azt akarták, hogy maradjunk a kormányban, bár matematikailag nem volt szükség ránk, és én azt mondtam, hogy természetesen ez lehetséges, ha a feltételeit ennek tudjuk biztosítani. Eddig sikerült ezeket a feltételeket biztosítani kormányprogramban a minisztériumi kormányzati jelenlétünkkel. Most folynak a tárgyalások a prefektusok, alprefektusok ügyében, ott is úgy látom, hogy rendben leszünk. A mi szempontunkból az első rázós időszak a jövő év közepén jön el, amikor a kisebbségi törvényről elkezdjük az egyeztetéseket.

Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása az erejének vagy a koalíció szükségszerűségeinek felel meg?

Mi a matematikai arányunk fölött vagyunk képviselve, ezt mindenki látja. Ennek nyilván több oka van, de elsősorban az, hogy az erdélyi magyar emberek úgy gondolták harminc év után is 2020-ban, hogy a parlamenti képviseletnek nincsen alternatívája, és megbíztak bennünk, hogy képviseljük őket a parlamentben. A többi az mind-mind tárgyalásokon hozzárakható vagy elveszíthető, tapasztalattal, tudással, bölcsességgel, érveléssel, személyes kapcsolatoknak a kialakításával, ápolásával. Mi tulajdonképpen a mainstream pártok mindegyikével beszélő viszonyban voltunk, nem sértettük agyon egyiket sem. Nyilván van egy olyan párt, amelyikkel nem vagyunk semmiféle viszonyban, ez az AUR. Augusztustól egészen mostanáig, a politikai válság alatt is egyértelmű volt az álláspontunk, és ezt a helyén értékelték. A mi tematizálásunk mindig a valós problémákról szólt, megoldásokat kerestünk azokra, nem pedig egy-egy témát demagóg módon ismételve próbáltunk népszerűséget szerezni. Azért harminc év óta látjuk, hogy az etnikai szavazásnak a falait még nem tudtuk áttörni, tehát hiába vagyunk demagógok, úgysem lesz nekünk több szavazatunk, mint amennyit az erdélyi magyar emberek ránk pecsételnek a szavazás napján.

Azt látják-e már, hogy hogy fog működni a rotációs kormányfői rendszer? És ebben, például, az ön pozíciója stabil marad?

Kiderül másfél év múlva. Ez lesz a koalíciónak egy másik nagy próbatétele, mert technikailag, alkotmányjogilag egyszerű. Lemondott a miniszterelnök, lemondott a kormány, a parlament ugyanezzel a többséggel egy héten belül egy másik miniszterelnököt és egy másik kormányt néhány cserével megszavaz és megy tovább, nem kell semmiféle bonyodalmat elképzelni. A kérdés az, hogy hogyan fogják ezt gondolni a kollégák másfél év múlva. Azt látni kell, hogy a bizalom még sok-sok erősítésre szorul a koalíciós partnerek között, ugyanis a két nagy párt éveken keresztül egymásnak ellenfele volt és egymást agyba-főbe bírálta. A sértésektől sem tekintettek el. Ezt újraépíteni nem megy egyik napról a másikra. A bizalom építése pedig közös döntéseket, közös felelősségvállalást, közös mindennapi gyakorlatot igényel. Ha sikerül a bizalmat erősíteni, akkor minden bizonyára zökkenőmentes lesz, de ebben a pillanatban nem szeretném azt mondani, hogy biztos, hogy a csere zökkenőmentesen fog történni. De próbálok realista lenni és próbálok abból kiindulni, hogy mindkét nagy pártnak az a hosszú távú érdeke, hogy ne rúgja fel a koalíciót.

A beiktatási szertartáson Klaus Johannis államfő azt mondta, hogy a politikai válság véget ért, a világjárvány, az energetikai válság azonban nem. A polgárok megoldásokat várnak. Melyek a legégetőbb problémák most Romániában?

Először is az energiaárakkal kapcsolatos ügyek, az infláció, ami a lakosság egy jelentős részét nagyon erősen érinti. Erre a kormány kidolgozott egy kompenzációs rendszert. Ugyanakkor a nyugdíjakat emelni fogjuk, a minimálbért is emeljük januártól, és a kisnyugdíjasok kapnak januárban egy egyszeri támogatást a téli időszak átvészelésére. Ezek a legsürgősebb kérdések. Aztán ott van a járvánnyal kapcsolatos rengeteg ügy, az oltásellenességet kell valahogy visszaszorítani, biztatni az embereket, hogy fölvegyék az oltást. Ez elég körülményes és nehezen megy Romániában. Magyarország, mikor szükségünk volt, azonnal segítségünkre sietett a negyedik hullám csúcsán, ezért is külön köszönet a magyar kormánynak, és most éppen lemenő ágban vagyunk, de tudjuk, hogy januárban újabb hullám következik. Föl kell rá készíteni az egészségügyi rendszert gyógyszerekkel, az intenzív terápiás osztályokat elő kell készíteni és az oltakozási kedvet kell egy kicsit fölcsigázni. Most készítjük elő azt a törvényt, amely majd lehetővé teszi, hogy az esetszám-növekedéssel automatikusan az oltási igazolvány szükségessége életbe lépjen. Azért, hogy ne legyen állandóan szükség az intézményekben, az üzletekben, a színházakban, a különböző helyeken az oltási igazolásra. Ezeket az év végéig le kell tudnunk rendezni. Aztán ott van az újraépítési alappal kapcsolatos rengeteg döntés, ott meg vagyunk csúszva. Az előleget megkapta Románia a vissza nem térítendő támogatásokra, ez 1,8‒1,9 milliárd euró, de még néhány jogszabályt el kell fogadnunk, módosítanunk kell ahhoz, hogy a projekt gyakorlatba ültetése megtörténhessen.

Mi az oka Romániában az oltásellenességnek?

Egyetlen okot nem lehetne megjelölni. Belejátszik a tudományos gondolkodás hiányossága, az összeesküvés-elméletek hihetetlen gyors terjedése a közösségi hálón. Látszik, hogy az emberek nem szoktak hozzá ahhoz, hogy utánakeressenek, utánanézzenek dolgoknak. Régen amit az újság írt, amit a tévé mondott, ami a rádióban elhangzott, azok ellenőrzött információk voltak. Most nem onnan vagy nem csak onnan tájékozódik az ember, mert az interneten a keresőbe beír valamit, aztán millió olyan információt kap, amit sem más, sem ő nem ellenőrzött le. Pedig ez befolyásolja természetesen azt, hogy hogyan gondolkodik az oltásról. Ugyanakkor ez a túlzásba vitt vagy rosszul értelmezett szabadság, hogy nekem bármit szabad tennem, nem érdekel, hogy mi történik a másikkal. Ha a szabadságjogaimat bármilyen formában próbálja valaki korlátozni, akkor azt én nem fogadom el – és az oltást, az oltási igazolást ilyen korlátozásnak veszik. Az ortodox egyház – nagyon hangsúlyoznom, hogy az ortodox egyházról van szó – az elmúlt két évben nagyon szkeptikusan viszonyult a kérdéshez és ez nagy hatással volt a román társadalomra. Ezzel szemben a történelmi magyar egyházak tisztességes álláspontot képviseltek, azt az álláspontot, ha szabad így mondani, hogy ha az Isten segítségét kérem a járvány idején, az azt jelenti, hogy az oltáshoz fordulok, azzal segít engem a Teremtő, hogy oltást adott, az oltást lehetővé tette. Az ő álláspontjuk teljesen korrekt volt.

Jobbak az erdélyi magyarság átoltottsági adatai ennek megfelelően, mint az átlag romániai adatok?

Nem, ez település szerint változik. Azt kell megnézni, hogy vidéki a környezet vagy urbánusabb. Például Kolozsváron, a szeptemberi iskolakezdéskor azt nézték, hogy a pedagógusok átoltottsága mekkora és ahhoz kötötték az első két hétben az iskolák megnyitását. Kiderült, hogy Kolozsváron a magyar pedagógusok átoltottsága 80 százalék fölött van. Van olyan iskola is, ahol 97-98 százalékos volt az átoltottság. Aki nem olttatta be magát, az azért nem tette, mert valami olyan egészségügyi oka volt, ami miatt nem tehette meg vagy átesett a betegségen. A vidéki környezetet nézve már sokkal rosszabb a helyzet. Nem állunk sokkal jobban, mint a román társadalom, sajnos.

Adózási kérdésekhez mikor fognak hozzá? Az elmúlt napokban többször is beszélt egy úgynevezett szolidaritási adó bevezetéséről.

Ebben a pillanatban a liberális párt ettől elzárkózik, ezért csak annyit tudok mondani, hogy mi a javaslatunkat még a következő napokban újabb érvekkel megtámasztjuk. A szociáldemokrata párt támogatja ezt a javaslatot, ez egy egyéves, maximum kétéves időszakra lenne szolidaritási adó azon cégekre kivetve, amelyeknek az éves üzleti forgalma 100 millió euró fölött van. Ma Romániában közel 400 ilyen vállalat van. A liberális párt ezt nem támogatja, nélküle viszont nem lehet bevezetni. Folynak a tárgyalások más adómódosításra, az adótörvénykönyv más változtatására 2022-ben nincs szándékunk javaslatot tenni. Nem is lehetséges, hiszen már itt van a 2022-es év a nyakunkon. A szociáldemokraták viszont 2022-ben szeretnék megnyitni a vitát a jövedelemadóról, egy többlépcsős adózási rendszert szeretnének az egykulcsos helyett. Itt viszont az a helyzet, hogy sem a liberálisok, sem mi nem támogatjuk a mostani egykulcsos rendszer kivezetését, de nem zárkózunk el attól, hogy beszéljünk erről és végezzünk el néhány számítást, hogy ez mit jelentene, egyrészt az adófizetőknek, a jövedelemből élő embereknek, másrészt mit jelentene az államkasszának a bevételi oldalon. De a szociáldemokraták határozottan azon a véleményen vannak, hogy a ciklus végéig be kellene vezetni a többlépcsős adózást. Ugyanakkor nekünk lesz egy másik problémánk, ami a környezetszennyezést illeti, tehát a régi gépkocsikat hogyan vonjuk ki forgalomból, illetve hogy annak milyen adózási rendszerét látjuk bevezethetőnek. Erről is 2022-ben nyitunk vitát, de nincs még pontos elképzelés, ugyanis ma Romániában az autópark nagyon elavult. Ezen változtatni kellene valamilyen mértékben. Ezt az újraépítési alaphoz kötjük, ugyanis ott van jelentős támogatás arra, hogy olyan programokat futtassunk, amelyek a hibrid autók vásárlását elősegítik.

Ez elérhető lesz olyan embereknek is, akik ma azért vesznek Nyugat-Európából használt autót, ugyanúgy, mint Magyarországon, mert erre van pénzük? Nekik nem biztos, hogy a hibrid autó lesz a megoldás.

A programunk nagyon népszerű volt az első körben. Az alap ki is merült, jövő évtől újraindítjuk, ez a roncsautóprogram. A roncsautóprogramnak a plusz változata, ami azt mondja, hogy ha beadsz egy régi autót, kapsz egy bizonyos támogatást. Amennyiben hibrid autót veszel, akkor a támogatás sokkal nagyobb. Akár 40-50 százaléka az új autó árának. Nyilván ez nem egy felső kategóriás hibridet jelent, de egy alsó kategóriás hibrid megvásárlását már a kisebb keresetű emberek számára is lehetővé teszi, főleg, hogy Romániában is most már hibrid autók készülnek a következő években. Ezt a környezetvédelem minisztérium a környezetvédelmi alapból működteti, és hihetetlen népszerű volt 2021-ben.

Látjuk az energiaárak emelkedését, köztük a gáz áráét is. Romániának a Fekete-tenger alatt van egy jelentős tartalékkal bíró földgázmezője. A kitermelés elindítása napirenden van?

Igen. Úgy látjuk, hogy 2024-25 körül kezdődhet el a kitermelés, sajnos, korábban nem. Az Exxon el fogja adni a részvényeit, és mihelyt megtörténik a tranzakció, nekünk módosítani kell az off-shore törvényt, mert az nem kedvező a befektetőknek. A koalícióban elkezdtük erről a vitát, de bármilyen gyorsan is megtennénk ezt, nem lehet hamarabb elkezdeni technikailag, műszakilag a kitermelést, mint 2024-2025-ben. De az is egy olyan perspektíva már, ami belátható, fölmérhető.

Számítanak Magyarországra, mint lehetséges vevőre? Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter miniszter is arról beszélt, hogy jelentős mennyiségű nyersanyagot vennénk ebből a mezőből Romániától.

Akkor kezdődnek a különböző egyeztetések, amikor a kitermelés időpontja biztosra tudható. Aki vásárolni akar, az vásárolni tud. Az ottani gáztartalék kitermelését Románia nem tudja 40-50-60 százaléknál nagyobb arányban fölhasználni, tehát ezt ki kell vinnie. Ma még pontos időpontot nem tud Románia megjelölni, csak egy hozzávetőlegest, ez a 2024-2025, de ebből lehet 2026 is. Korábban biztosan nem. Magyarország ugyanúgy a partnerek között lehet, mint más állam, az is szempont, hogy az energetikai biztonságát nemcsak Romániának, hanem ebből a gázmezőből a régiónak is lehessen valamilyenképpen szavatolni.

Milyen lesz az új kormány külpolitikai irányvonala? Egyáltalán mi áll az új kormány külpolitikájának homlokterében?

Az eddigi irány megerősítése, tehát az európai uniós tagság, Észak-Atlanti Szövetség, Amerikával a stratégiai partnerség, ezek határozzák meg a külpolitikát. De mivel az elnök hatáskörébe tartozik a külpolitika irányítása, alakítása, a koalícióban erről folyik a legkevesebb beszélgetés. Én mindig azon a véleményem voltam, hogy a külpolitika mellé oda kell tenni a külkereskedelmet is valamilyen formában. Romániában ez külön van továbbra is, és a bilaterális, multilaterális és európai uniós politika mellett a regionális politikára, regionális kapcsolatépítésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ez az én határozott álláspontom, de nyilván ebben nem vagyok döntési helyzetben. Ez államelnöki hatáskör. A román–magyar kapcsolatokat erősíteni kell, nagyon határozottan az az álláspontunk, hogy a szakmai, szakpolitikai egyeztetéseket el kell kezdeni. El is kezdték néhány területen, a gazdaságban, az energiapolitikában a környezetvédelemben, a mezőgazdaságban. Ezt gyorsítani, siettetni szeretnénk, amilyen mértékben csak lehet, de ehhez Romániában stabil kormányzásra van szükség, mert augusztus óta senki senkivel nem tudott tárgyalni.

Ha a kormány stabil marad és megkötik a megállapodásokat Magyarország és Románia között az együttműködésről, akkor azok hosszú távúak lesznek? Ha jön egy következő nem kívánt kormányválság, attól azok még élnek?

Élniük kell és élni fognak. Alapvetően nem szokás egyik napról a másikra irányt változtatni. Ott a nüanszoknak is nagyon nagy jelentősége van. Rengeteg közös ügyünk van a gazdaságban, az energetikában, a környezetvédelemben, az agrárpolitikában, az élelmiszerpolitikában, sorolhatnám hosszú ideig, erősíteni kell az együttműködést, és ha ez sikerül, akkor az hosszú távú kell legyen, nem lehet minden nap újragondolni és megváltoztatni.

Miben mutatkozik meg az, hogy erősebb a román–magyar állami kapcsolat? Innen Budapestről néha azt szoktuk nézni, hogy különböző rendezvényeken milyen román politikusok állnak szóba milyen magyar politikusokkal. Ilyesmi számít?

Nyilván ez a felszín, ez a látszat. De azt azért látni kell, hogy az elmúlt hónapokban a szakpolitikai egyeztetések folytak, voltak találkozók, kevesebb, mint amennyit én szerettem volna, több, mint amennyi volt azelőtt. Ezek nem mindig látványosak, nem mindig zajlanak a nagy nyilvánosság előtt. Nyilván a pandémia is fékezte ebben az esztendőben, de volt a gazdasági miniszternek budapesti látogatása, volt a magyar külügyminiszternek bukaresti látogatása, volt a mezőgazdasági szaktárcák között magas szintű kapcsolatfelvétel, a környezetvédelemmel kapcsolatosan Tánczos Barna kollégám járt Budapesten. Az a lényeges, hogy elkezdődött egyfajta egyeztetés és közeledés.

A romániai magyarok számára lesz ennek konkrét, kézzelfogható hozadéka?

Ha a gazdasági támogatásokat illető egyezség megszületik, minden bizonnyal a magyarországi választások után, korábban nem látom, hogy sikerülne ezt összehozni, de már voltak egyeztetések. A magyar fél a román külügyminisztériumhoz eljuttatta a javaslatát, várják a választ. Az erdélyi magyarok érezni fogják ezt, mert akkor lehet folytatni azt a támogatáspolitikát, amit a magyar kormány elindított. Azt is érezni fogják, hogy mi a kormányban vagyunk, a kormányon belülről tudjuk segíteni ezeket a kapcsolatokat.

Nincs a román politikában ezzel kapcsolatban túlérzékenység? Mert időnként, például legutóbb Szlovákia esetében, ezt lehetett tapasztalni.

Hát hogyne lenne! Ha nem lett volna, már rég minden rendben lenne. Van érzékenység, időnként túlérzékenység is. Ezzel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Ezt csak úgy lehet kezelni, hogy őszintén beszélünk, és abba az irányba próbáljuk a dolgokat terelni, hogy az együttműködésnek, a közös programoknak mindig nagyobb a hozadéka mindkét fél számára, mint a vitáknak, mint a folyamatos bizalmatlanságnak. Ha ezt mindannyian megértettük, márpedig azt gondolom, hogy ebbe az irányba haladunk lassan, lassabban, mint ahogy az én ízlésem megkívánná, akkor előbb-utóbb ezek a kérdések rendeződhetnek. De ezeket a történelmi érzékenységeket nem lehet egyik napról a másikra kiiktatni. Ezt nap mint nap érzem itthon, a román politikában.

Harminc év telt el a rendszerváltás, a közös sorsunk lezárása, a szocializmus elmúlása óta. Javult valamit a helyzet ennyi idő alatt?

Ha azt nézzük, hogy 1989-ben hol voltunk és most hol vagyunk, akkor a helyzet összehasonlíthatatlan, ég és föld. Nekünk 1989-ben a közösségi létünk fölszámolására tett nagy kísérlet utolsó fázisában kellett talpra állnunk. Mi akkor egy széteső közösség voltunk. Nem voltak magyar iskolák, nem volt magyar egyetemen tanulási lehetőség, nem volt, anyanyelvhasználati lehetőség, nem lehetett leírni a helységneveket, még a magyar kommunista lapokban sem. Kolozsvár helyett Cluj Napocát, Csíkszereda helyett Miercurea Ciucot kellett írni. A könyvkiadás a padlón volt, a színházak haldokoltak. Onnan jutottunk el oda, hogy ma magyarul tanulhat mindenki, aki akar, óvodától érettségiig. Rengeteg egyetemi szakon lehet tanulni magyarul, állami és magánegyetemen is. A közigazgatásban törvény garantálja az anyanyelvhasználatot, hol betartják, hol nem tartják be, ez egy másik kérdés. Ezeket mind-mind sorolhatnám, de mondhatnám a hiányosságokat is. Az ingatlan-visszaszolgáltatás nem fejeződött be, a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, bár a törvény előírja, az egyetem vezetősége nem alkalmazza a törvényt, és a magyar nyelvű oktatás kínlódik. Kínlódunk a magyar nyelvű oktatással, és sok-sok mindent még fölsorolhatnék, de arra a kérdésre, hogy javult-e a helyzetünk, a valóságtól elrugaszkodott válasz lenne a nem. Sokkal jobb helyzetben vagyunk, de még nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy azt mondhassuk, szülőföldünk identitásmegőrzésének minden intézményes garanciája megvan. Addig még sokat kell tennünk.