Milyen most a koronavírus-helyzet a távol-keleti országban? Van negyedik hullám?

Nincsen, sőt, harmadik meg második hullám sem volt. Lokális kitörések voltak az első hullám után, dea zéró toleranciát alkalmazzák a koronavírussal szemben. Ha egy városban van egyetlenegy eset is, akkor rögtön az egész várost letesztelik, ha szükséges, akkor lezárják, és két-három hétig karantén alá veszik az egész lakosságot, tehát nem nagyon van esélye a vírusnak, hogy terjedjen.

Mekkora az átoltottság?

Nyár óta zajlik az oltási kampány. Elég későn kezdték, mert a vakcinák első adagjait exportálták olyan országokba, ahol nagyobb szükség volt rá, hiszen Kínában nem nagyon volt mi ellen beoltani a népességet, de aztán gőzerővel nekiálltak átoltani a lakosságot. Volt olyan nap, hogy húszmillió embert beoltottak. Szeptember végi adatot tudok, akkor 78 százalék volt átoltva, az azért nem egy rossz arány.

Milyen oltást kapnak a helyiek?

Alapvetően a kínai oltások valamelyikét kapják. A Sinopharmot, amivel mi Magyarországon is rendelkezünk. Van egy Sinovac nevű oltás, az egy picit alacsonyabb hatásfokú, de például a Pfizernek is van megállapodása egy helyi gyógyszergyártó céggel, amely licenc alapján gyártja a Pfizer helyi verzióját, az is piacon van.

Van olyan régió, város vagy kerület, ahol kötelező a maszkviselés?

A kínai meg általában kelet-ázsiai hagyományban a maszkviselés már évtizedek óta benne van, nem kellett ahhoz Covid-járvány, hogy emberek maszkban járjanak. Influenzaszezonban vagy porviharok esetén maguktól is viselnek az emberek maszkot.

Miért terjedt ez el?

Egyrészt volt már néhány járványuk az elmúlt évtizedekben, volt olyan tapasztalatuk, hogy a maszkviselés megállíthatja a járványt. De Észak-Kínában bizonyos évszakokban a Góbi-sivatag felől olyan homokviharok jönnek, amelyek nagyon kellemetlenek tudnak lenni, ha az embernek eltömítik a szemét meg a száját meg az orrát, és ott teljesen általános volt már évtizedekkel ezelőtt is a maszkviselés.

Milyen állapotban van most a távol-keleti ország gazdasága? Mennyire tudott helyreállni az első hullám után?

Nagyon gyorsan sikerült visszapattannia a kínai gazdaságnak, egyfajta V formát írt le. 2020-ban az első két negyedév katasztrofális volt, de a második két negyedév olyan visszaállást hozott, hogy összességében sikerült pozitívra hozni a 2020-as évet is egyedüliként a világ nagy gazdaságai közül. Nem volt nagy növekedés, 2 százalék körüli, de mégiscsak pozitívan zárt a kínai gazdaság, és azóta elég szépen növekedett, az idei gazdasági növekedést 5-6 százalékra várják. Nyár óta bejött jó néhány olyan tényező, amely egy picit rontja a kilátásokat, és éppen most jöttek ki a harmadik negyedéves adatok, 4,9 százalékos növekedést jeleznek az előző év hasonló időszakához képest, és ez alacsonyabb, mint amit az elemzők vártak.

Milyen okok állnak emögött?

Egyrészt a világpiacon elszabadultak az energiaárak, illetve a nyersanyagárak, ezt mi is nap mint nap tapasztalhatjuk. A világgazdaság a tavalyi válság után erőre kapott, és ezt a kitermeléskapacitások nem követték, hirtelen túlkereslet jelentkezett a világpiacon mindenre, ami a gazdaságok működtetéséhez szükséges, és ennek persze Kína is fontos része volt. A nyersanyag- meg energiaárak elszabadultak, ez Kínában lokális energiaválság képében jelent meg. Egyszerűen elszámították magukat, főleg a szénerőművek, amikor arra játszottak, hogy majd elégetik a felhalmozott, még olcsó szénkészletüket, és mire az elfogy, addigra le fog esni a szén ára, és akkor töltik fel a készleteiket. Ez nem történt meg, tehát egy csomó szénerőmű visszafogta a termelését, mert csak drága szénhez tudott volna hozzájutni, viszont ő fix áron adja el állami rendelkezésre az elektromos áramot a fogyasztóknak, vagyis veszteséges lett volna a működése. Létrejött egy olyan helyzet, hogy egy csomó kínai tartományban gyárak álltak le néhány napra, és ez nyilván nem tett jót a kínai gazdaság működésének.

Ez még most is előfordul?

Most sem tudnak termelni rendesen, megszakítás nélkül a cégek, úgyhogy például elképzelhető, hogy a karácsonyi ajándékainknak az utánpótlásával problémák lesznek.

Olyan szintű problémák vannak Kínában, hogy akár a világkereskedelemben is jelentős hatása lehet?

Igen, itt olyan nagy cégek beszállítóinak is kiesett a termeléséből jó néhány nap, mint, mondjuk, az Apple vagy egyéb nagy nyugati multik. Ez nemcsak a szénárak miatt van egyébként, hanem nagyon ambiciózus célt fogalmazott meg Hszi Csin-ping államelnök, pártfőtitkár, hogy 2060-ra Kínának szénsemlegesnek kell lennie, és kiadták a tartományoknak, hogy vágjátok vissza a szén-dioxid-kibocsátásokat. Ezek is leállásokat okoztak, és még különböző természeti katasztrófák, elsősorban áradások sújtották Kínának bizonyos területeit. Ezek összeálltak egy olyan halmazzá, ami a várakozásokhoz képest néhány tizedszázalékkal csökkenti az idei kínai gazdasági növekedést. Néhány tizedszázalék a kínai gazdaságban az globálisan is érezhető.

Hogyan és miért változott Kína energiaigénye az elmúlt években?

Mindenki tudja Kínában, az, hogy a kínai energiamixben a szénnek még mindig 50 százalék feletti szerepe van, környezeti okokból fenntarthatatlan, pótolni kell valahonnan földgázzal, cseppfolyósított földgázzal, atomenergiával, de most ezek sem olcsók.

Az energiamixben a földgáz, az atomenergia és más energia milyen mértékben szerepel?

A földgáznak eredetileg minimális szerepe volt, például nagyvárosokban nincsen vezetékes gáz, de az elmúlt években ez növekedett. Oroszországgal meg közép-ázsiai országokkal kötöttek gázszállítási szerződéseket, és a gáz környezeti szempontból is pozitívum, úgyhogy a gáznak, illetve az atomenergiának az aránya is növekedett, 20-30 atomerőmű van éppen épülőben Kínában, ez is egyfajta hozzájárulás a karbonsemlegességhez. Ami viszont pozitív fejlemény, hogy a megújulók is jelentősen növekedtek, még mindig bőven 10 százalék alatt van a valódi megújulóknak az aránya, de többszörös növekedést produkáltak.

Földgáztüzelésű erőműveket is építenek?

Igen, csak az nem megy egyik pillanatról a másikra. Az egész kínai gazdaság szénre volt berendezkedve, mert nagy mennyiségben rendelkezésre áll Kínában, olcsón bányászható. Több évtizedes folyamat, amíg ezt lebontják és átállnak tisztább energiahordozókra.

Milyen új beszerzési útvonalakat nyitott meg Kína?

A fő célja Kínának a differenciálás, méghozzá biztonsági okokból. Nagyon sok konfliktusa van Kínának a külvilággal, és ezek fenyegetik az energiaellátását. Kína egyébként az egyik legnagyobb kőolaj- meg földgázkészlettel rendelkezik, csak ez eltörpül az igényeihez képest, úgyhogy az alapképlet az volt, hogy tankerhajókon Közel-Keletről meg Afrikából hozták az Indiai-óceánon, a Malaka-szoroson meg a Dél-Kínai-tengeren keresztül az olajat. A tengerek hajózhatóságának a szabadságáról az Egyesült Államok gondoskodik már néhány évtizede, és azzal, hogy a konfliktusok fokozódnak Kína és az Egyesült Államok között, Kínában felmerült annak a rémálomnak a lehetősége, hogy esetleg az amerikaiak vagy általuk feltüzelt helyi erők elzárják a kínai tankerhajók útját, ezért megindult egy általános differenciálási politika. Az új irány elsősorban Oroszország, a 2000-es évekig nem voltak olyan nagyon jóban, de különösen a Krím-félsziget megszállása és az azt követő nyugati embargó után az oroszok a kínaiak karjaiba borultak, és megígértek nekik mindenféle gáz- meg olajvezetéket, és ezeknek egy része már föl is épült.

A bevitel a felhasznált energia hány százaléka?

A kínai energiafelhasználásnak több mint ötven százaléka szén alapú, ennek nagy részét otthon termelik, bár egy jelentős része Ausztráliából meg egyéb helyekről érkezik, de a százalékos arány nem olyan sok. A kőolaj- meg földgázfelhasználásnak pedig több mint a fele import. Kína a világ egyik leginkább energiaimport-függő országává vált.

Drágábban veszik meg a nyersanyagokat, mint, mondjuk, Európa?

Az energiahordozóknak van egy egész világon érvényes világpiaci áruk. Nyilván a kínaiak, ha nincsenek rászorulva, akkor ennél nem fizetnek többet, de vannak olyan helyzetek, amikor rá vannak szorulva. A kínaiak nagyon ügyesek abban, ha van egy icipici kis piaci lehetőség, hogy valamihez gyorsabban vagy olcsóbban hozzájuthatnak, akkor azt azonnal kihasználják és olyan skrupulusaik nincsenek, hogy ezzel, mondjuk, mások bizniszét rontják. Ilyet láttunk tavaly tavasszal a lélegeztetőgépek meg maszkok piacán, csak ott fordítva működött, még magyar kollégák is panaszkodtak, hogy megalkudtak a kínaiakkal, hogy akkor ezt az adagnyi lélegeztetőgépet szépen bepakoljuk a gépbe és hozzuk Magyarországra, és a repülőtéren megjelentek a német szövetséges barátaink öltönyös emberei nagy táska pénzzel, és mondták, hogy ne abba a repülőbe tessék tenni a lélegeztetőgépeket, hanem a miénkbe, és a kínaiak ilyenkor nem utasították vissza ezeket az ajánlatokat.

Mire számítanak Pekingben, mikor vagy hogyan oldódhat meg az energiaválság?

Dolgoznak rajta. Az egyik fő irány az, hogy megszüntetik a fix árát az elektromos áramnak. Ez fokozatosan fog történni és elsősorban az ipari felhasználók vonatkozik. Éppen az okozta a problémát, hogy egy csomó erőműnek nem érte meg áramot termelni, mert nem piaci ára van az energiának Kínában.

Az erőmű nem állami tulajdon?

Van erőmű, ami állami tulajdon, van, ami nem, de ettől teljesen független az, hogy milyen áron adhatja az energiát. Kínában már néhány évtizede megtörtént az állami vállalatok piaci alapokra helyezése.

Az egyik megoldás az lenne, hogy az áram árát piaci alapúvá teszik?

Már meg is született a döntés, hogy az ipari felhasználóknak piaci alapúvá teszik. Arra is vannak ötletek, hogy esetleg a háztartások számára is piaci alapúvá kéne tenni. Ettől meg az infláció fog elszabadulni, viszont legalább lesz áram, de azért a kínai vezetés nagyon fél az inflációtól, hiszen az egy csomó problémát okoz.

Mennyivel kellene emelni az ipari fogyasztók számára az áramot, hogy megérje az erőműveknek termelni és eladni?

Ez tartományról tartományra változik, nagyon nem mindegy, hogy egy szénbánya mellett van egy erőmű, vagy attól ezer kilométerre. Több tucat százalékos emelést hallottam bizonyos tartományokban, ez nem lőné az égbe az árakat, de azért egy 20 százalékos elektromosáram-áremelés azért megérződne a fogyasztóknál is meg az ipari termékeknek az árán is.

Vagyis akkor akár mi is megéreznénk ezt?

Azokon a kínai cégeken keresztül, amelyeknek a termékeit mi vásároljuk, igen. Elképzelhető, hogy emiatt drágábbak lesznek a karácsonyi ajándékok. Egy másik megoldás, ha a szigorú széndioxid-kibocsátási kvótákat lazítják, akkor felpöröghetnek a szénerőművek. Ez a gazdasági problémákra megoldást ad, csak a klímaváltozás meg környezetvédelem területén jelentene visszalépést.

Drágult a szállítás, és kevesebb a hajó. Ez a logisztikai probléma jelentkezett már Kína szempontjából?

Természetesen, Kína a világ legnagyobb kereskedő nemzete, s ennek a nagy része tengeren zajlik. Az exportja ráadásul konténerekben, úgyhogy arra kell felkészülnünk, hogy a kínai termékek drágábbá válnak a világon. Ez egyébként nem biztos, hogy tragikus Kína számára, hiszen ők azért már régen szeretnének a világ összeszerelő műhelye szereptől megszabadulni, és átállni a nagyobb hozzáadott értékű csúcstechnológiás termékekre, ott meg már nincsen szükség annyi konténerre, mint, mondjuk, a gumilabdák vagy zoknik esetében.

A kínai belföldi és külföldi turizmus megindult már?

A külföldi turizmus gyakorlatilag összeomlott. A Kínai Népköztársaságba külföldi turisták most nem nagyon mennek. Nagyon nehéz belépni, sokkal ritkábbak a repülőjáratok, eleve csak negatív PCR-teszttel lehet fölszállni, de ami a fő probléma, hogy az ember leszáll Kínában a repülőről, utána azonnal beteszik két hétre karanténba valami munkásszállásra vagy szállodába, saját költségén bezárják egy szobába, senkivel nem érintkezhet, hanem futárokkal megrendelheti magának az ennivalót. Ezt egy turista nem nagyon vállalja. A kifele irányuló turizmus is minimálisra csökkent, mert ha valaki külföldre megy és visszatér utána Kínába, akkor ugyanilyen procedúra vár rá. 2019-ben még 150 millió kínai turista utazott külföldre, ez még egy többéves folyamat lesz, amíg helyre fog állni. Ezzel szemben a belföldi turizmus felvirágzott, hiszen ez a 150 millió turista otthon maradt, és a belső piacot tulajdonképpen megmentette.

A kínai statisztikai hivatal azt közölte, hogy rekordmértékben, 10 százalékkal nőttek szeptemberben a kínai termelői árak éves összevetésben, például a kitermelési szektorban majdnem ötven százalékos volt az áremelkedés, a nyersanyagiparban húsz százalék. Mi ennek az oka?

A már említett tényezők. Ha a gyár kétszer annyiért tudja beszerezni az energiahordozókat vagy a vasércet vagy bármit, amiből a terméket előállítja, ez beépül az árába a termékeknek. Az elsődleges ok az energiahordozók meg a nyersanyagok egész világpiacon jelentkező áremelkedése. Érdekes, hogy ez egyébként a fogyasztói árakban még nem csapódott le. Miközben a termelői árindex 25 százalékkal emelkedett, szeptemberben a fogyasztói infláció 0,7 százalék volt. De nyilván ez át fog szivárogni majd a fogyasztói piacra is, és akkor infláció lesz, amit ugye mi is megérzünk, és amit persze elsősorban a kínai polgárok fognak megérezni, az viszont politikai problémákat is jelent.

Több nagy kínai ingatlanbefektetőről is rossz hírek érkeztek. A piacokat elsőként a több mint 300 milliárd dolláros adósságállományon ülő Evergrande nevű vállalat hiteleinek esetleges nem törlesztése rázta meg. A lapok üresen álló ingatlanokról, sőt, üresen kongó lakótelepekről közöltek fotókat. Hogy működik most a kínai ingatlanpiac?

Ez egy nagyon sokszínű piac, ami a kínai GDP-nek túlságosan nagy részét adja. Olyan ingatlanfejlesztési boom volt az elmúlt években Kínában, hogy folyamatosan igény volt új beruházásokra, ehhez saját tőkéjük nem volt a vállalatoknak, úgyhogy mindig az új lakásokat a leendő lakók által befizetett részletekből, illetve hitelekből fizették. Tulajdonképpen egy piramisjátékhoz hasonlított az egész. Ezek a lakások el is készültek, de amikor idén a pénzcsapokat elzárta a kormányzat, visszafogta a hitelezést, akkor bizonyos ingatlanfejlesztő cégek bajba kerültek, ilyen az Evergrande, nem tudtak új hitelt fölvenni a nagy állami bankoktól, hogy a régebbi hiteleiket törlesszék, és így alakult ki ez a mostani helyzet. A lakások viszont felépültek, tehát valamilyen módon ez a helyzet kezelhető lesz, lehet, hogy szanálni kell, szét kell darabolni ezt a vállalatot. Az lehet, hogy a pénzügyi befektetők el fogják veszteni azt a pár száz milliárd dollárnyi hitelt, amit adtak az Evergrande-nak, és most már nemcsak az Evergrande van válságban, hanem jóval kisebb cégek is bejelentették, hogy nem tudják törleszteni a hiteleiket.

Miért érdekes ez a Nyugat számára? A 300 milliárdból mennyi lehet a külföldi hitel?

Ha jól emlékszem, 10 és 20 milliárd közötti összeg a külföldi befektetők pénze. Valószínűleg a külföldiek lesznek az utolsók, akiket kárpótolni fognak, úgyhogy ők elbúcsúzhatnak a 20 milliárd dollárjuktól. A többi az belső hitel, de ez is olyan hatással lehet a kínai gazdaságra, hogy az az egész világgazdaságot érintheti. Hiszen ha a bankoknak most le kell írniuk pár százmilliárd dollárnyi adósságot, akkor azt a pénzt nem fogják tudni más ágazatokba vagy más cégeknek kiadni hitelre, és az lassítja a kínai gazdaság növekedését.

Mennyire irányított vagy mennyire kapitalista a kínai ingatlanpiac?

Ez az egymillió dolláros kérdés. Ha bárki tudná erre a frappáns válasz, hogy ez mennyire irányított meg menyire kapitalista, az valószínűleg megkapná a közgazdasági Nobel-díjat. Valahol a kettő között a politika egyfajta húzd meg, ereszd meg módon szól bele mindenféle piac működésébe. Általában hagyja, hogy ezek működjenek viszonylag szabadon, kivéve a nagyon stratégiai vállalatokat, mint a nagy állami bankok vagy az energiavállalatok, de ha gondok vannak, akkor hirtelen megjelennek a fekete öltönyös elvtársak és megmondják az adott vállalatnak, hogy mit kéne csinálnia. Ehhez mi Nyugaton nem vagyunk hozzászokva, de ez Kínában teljesen természetes.

Hogyan működik Kínában a mobilitás, mert ha valamelyest irányított az ingatlanpiac, akkor legalábbis furcsa, hogy lakások, házak, lakótömbök, sőt, szinte negyed kerületek maradnak üresen?

Kína a világ egyik legmobilabb társadalma, a népszámláláson azoknak az embereknek a számát, akik nem ott élnek, ahova be vannak jelentve, 400 millióra tették, és ezek csak azok, akiket sikerült megszámolni. Én ezeknek az üresen álló lakásoknak a problémáját nem dimenzionálnám túl. Ezek nagyon jól fotózhatók, de ez azért nem általános, hogy mindenhol üres lakóparkok vannak. Ez akkora ország, mint Európa, valószínűleg Európában is találunk ilyen zombi lakóparkokat, ha nagyon keresünk. Itt született egy rossz befektetési döntés, ami az sem biztos, hogy hosszú távon is rossz lesz, mert ez a nagy építkezési boom annak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan zajlott a bevándorlás faluról városokba. 1980-ban a lakosságnak kevesebb mint a 20 százaléka lakott városokban, most már több mint 60 százaléka, és ez a bevándorlás folytatódni fog a jövőben is, mert egyszerűen nincsen szükség annyi emberre a kínai vidéken. Ahogy Kína fejlődik, utol fogja érni urbanizációban a fejlett országokat, 80:20 lesz majd az arány, tehát még további több százmillió ember a következő egy-két évtizedben be fog áramlani a városokba, és ők be fognak költözni ezekbe az üres lakóparkokba.

Korábban az urbanizáció igencsak ellenőrzött módon zajlott. Ez most is megvan, hogy valamifajta engedélyt kell kérnie a vidéki embernek ahhoz, hogy a városba költözhessen?

Igen, egy nagyon speciális rendszer van Kínában. Tulajdonképpen jogi különbség van a városlakók meg a falusiak között. Van egy igazolvány, amibe be van írva, hogy az illető városi vagy vidéki, és ha vidéki szerepel a megfelelő rovatban, ő elvileg nem költözhet be tartósan a városba. Ezt persze nem mindig tartották be, 300 millióra teszik a migráns munkások számát, akik illegálisan tartózkodnak a városban, de ők működtetik a kínai gazdaságot, ők söprik az utcákat, ők csavarozzák össze a laptopjainkat. Most olyan módon próbálják becsatornázni a migrációt, hogy ez a sok migráns munkás ne a nagy, eleve túlméretezett metropoliszokba, Sanghajba, Pekingbe menjenek, hanem a belső kínai területek kis és közepes városaiba. Sanghajba lényegében lehetetlen letelepedési engedélyt kapni, kis, közepes városokban nem lehetetlen.

Egy család számára a lakásvásárlás Kínában mekkora projekt? Egy átlagfizetésből mennyire nehéz megvenni Kínában egy lakást?

Ez egy óriási projekt és óriási probléma. Az egész családnak egy életre szóló programja, hogy kuporgatja a pénzt a lakásra. Teljesen elszabadultak az ingatlanárak, főleg a nagy tengerparti városokban meg a fővárosban. Ez a fő problémájuk, és hitelekkel oldják meg. Nem lehet egy átlagos fizetésből lakásnyit összespórolni, egy nagy kezdő részletet esetleg sikerülhet, ha az egész család nagynénistől, nagybácsistól összedobja a kis vagyonkáját, és utána úgynevezett törlesztőrészlet-rabszolgává válnak, ez egy kínai szó, és törlesztik a lakásuknak az árát, és itt nem valami nagy lakásokra kell gondolni.

A másik hír, amely az elmúlt napokban Kínáról megjelent, hogy többször ismét megsértette Tajvan légterét Kína. Mi az oka a mostani erődemonstrációnak?

Ilyen erődemonstrációk mindig is voltak, itt olyan nagy újdonság nincsen, csak most már sokkal jobban figyelünk rá, hiszen minden, ami Kínában vagy pedig a kínai–amerikai frontvonalon történik, az sokkal nagyobb figyelmet vált ki, márpedig a Tajvani-szoros az amerikai‒kínai frontvonalnak egy nagyon fontos szakasza. Egyfajta erődemonstrációról van természetesen szó, egyrészt a tajvaniaknak időről időre a tudomására akarják hozni a kínaiak, hogy nem lenne jó, ha a függetlenség hivatalos kimondása felé kacsintgatnának, másrészt pedig a belső közvéleményt is lehet ezzel mozgósítani.

A tajvani védelmi miniszter arra figyelmeztet, hogy meglátása szerint 2025-re Kína képessé válik arra, hogy lerohanja a saját területének tekintett Tajvant. A tárcavezető emellett azt mondta, hogy negyven éve nem volt ilyen feszült a kapcsolat Peking és Tajpej között.

A katonai elemzők szerint a 2000-es években Kínának megvoltak az eszközei arra, hogy adott esetben Tajvant elfoglalhassa. A tajvaniak nem is arra játszanak, hogy visszaverjenek egy ilyen támogatást, inkább a cél az lehet, hogy lassítsák a támadást, hogy ne lehessen egy-két órás villámháborúban megsemmisíteni a tajvani ellenállást, és elhúzzák és költségessé tegyék a kínaiak számára ezt az akciót, illetve időt adjanak az amerikai hajóknak, hogy odaérkezzenek a helyszínre, akik persze vagy jönnek, vagy nem jönnek, mert nem tudhatjuk, hogy az amerikaiak mit lépnének egy ilyen helyzetben. Az biztos, hogy feszült a helyzet. Ez azért az amerikaiaknak is szól. Kitört a második hidegháború, láthatjuk, hogy az amerikaiak elkezdték Kínát körbevenni, próbálják visszaszorítani vagy megfojtani Kínát. Próbálják Vietnamot, Indiát is beszervezni egy ilyen Kína-ellenes egységfrontba, és a kínaiak nem nagyon tudnak mit csinálni, próbálnak lélegzethez jutni, és ilyen erődemonstrációkkal jelzik, hogy ők azért ezt nem hagyják szó nélkül.

A chiphiány Kínában mennyire érezteti a hatását, mert tudjuk, hogy a chipet is Tajvanon vagy Kínában gyártják?

Kínában is tajvani cégek gyártják. Nem mindegy, hogy milyen chipről van szó. Az igazán high-tech eszközöknek a chipjeit Tajvanon, illetve Dél-Koreában tudják csak gyártani, a kínaiak még nem rendelkeznek ezzel a technológiával. Olyan eszközöket tudnak gyártani most is a kínaiak, amelyekhez nem a legújabb chipek kellenek, egy két évvel ezelőtti technológiai szintet képviselő mobiltelefont most is simán le tudnak gyártani, a problémát a csúcstechnológiák, a legújabb generációs mobiltelefonok, autóalkatrészek jelentik. Itt a kínaiak is nagy bajban vannak, óriási károkat okoz, hogy az amerikaiak lényegében elzárták őket a legeslegújabb generációs chipektől, mert ez azt jelenti, hogy éppen az élvonalból vannak kizárva. Valószínűleg hosszú távon az lesz, hogy a kínaiak még néhány milliárd dollárt befektetnek abba, hogy saját chipgyártásuk legyen és utolérjék a világot. És ha a kínaiak nagyon akarnak valamit, akkor azért sikerülni fog nekik, nem azonnal, de előbb-utóbb.

Viszont akkor éppen emiatt nincs jelenleg érdekük abban, hogy Tajvannal a feszültség nőjön.

A tajvani–kínai kapcsolat nem úgy néz ki, hogy két ellenséges állam lövi egymást, az egy sokkal összetettebb kapcsolat. Elképesztően szoros üzleti kapcsolat van Kína és Tajvan között, és miközben a vadászgépek ott repdesnek, közben ott körülöttük a személyszállító gépek is repülnek Tajvanról Kínába meg Kínából Tajvanra, és viszik az üzletembereket innen oda meg onnan ide, meg viszik a mikrochipfejlesztő mérnököket. Amikor kitört ez a mikrochipválság, akkor megjelentek a kínai ügynökök Tajvanban, és megkeresték a tajvani mikrochipgyártó üzemek fejlesztő mérnökeit, hogy lenne egy ajánlatunk egy picit magasabb fizetésért, ha kétszáz kilométerrel arrébb költöznének a szoros túloldalára. És állítólag tíz százaléka a tajvani mérnököknek elfogadta ezt az ajánlatot. A kínaiak mindent megtesznek, hogy a mikrochipgyártásnak a legeslegújabb technikájához hozzáférjenek, mert ezen függ minden, ami a következő évtizedekben számítani fog.