Nyolc hónap maradt a megállapodásra, sikerül egyezséget kötni a 27-ekkel?

Lesz egyezség, a tárgyalásokon most is az a célunk, hogy egy jó megállapodást érjünk el mind az Egyesült Királyság, mind az Európai Unió számára. Ez mindkét félnek fontos. Nem Európából, csak az unióból lépünk ki, ettől még a brit lesz a kontinens második legnagyobb gazdasága, a miénk a legnagyobb NATO-hadsereg a kontinensen. Dolgozunk a megállapodáson, a haladás egyértelmű, a kérdések 80-90 százalékában már sikerült közös nevezőre jutnunk.

A brit kormány most mutatta be azt a dokumentumot, amely a megállapodás jogszabályba ültetésének részleteit tartalmazza, és a kiadott fehér könyv egyértelművé teszi, hogy szoros gazdasági és biztonságpolitikai kapcsolatokat szeretnénk fenntartani. A hátralévő idő valóban nem túl sok, de a javaslatok, amelyeket a fehér könyvben megfogalmaztunk, egyértelműen mutatják, merre szeretnénk indulni. Több célja volt a dokumentumnak. Az első, hogy eleget téve az unió kérésének, részletezzük elvárásainkat. A második, hogy bemutassuk, milyen szoros együttműködést szeretnénk elérni a 27-ekkel. Keressük például a megoldást az Ír Köztársaság és Észak-Írország közötti határ kérdésére, mert nem akarjuk visszaállítani a korábbi teljes és szigorú ellenőrzést, nem akarunk nehezen átjárható határokat az Egyesült Királyság és az Európai Unió között. Továbbra is biztos vagyok benne, hogy képesek vagyunk tető alá hozni a megállapodást.

Nyolc hónap elég lesz a megegyezésre?

A referendum két éve volt, múlt év márciusában nyújtottuk be hivatalosan a kilépési szándékunkat tartalmazó dokumentumot, a tárgyalások egy éve kezdődtek, de a legelején még nem az apró részletekről zajlottak a megbeszélések. A konkrét kérdésekről tavaly szeptembertől egyeztetünk, vagyis – ha úgy számoljuk – a lényegi tárnyalások nagyjából 10 hónapja kezdődtek, és már sok területen született megegyezés, például a brit földön lévő uniós polgárok későbbi jogállásáról, a pénzügyi kérdésekről. Őszre közös nevezőre kell jutnunk, remélhetőleg az októberi uniós csúcsig, hogy legyen idő az Egyesült Királyságnak, illetve a tagállamoknak, hogy megtegyék a szükséges törvényalkotási lépéseket a nemzeti parlamentjeikben. De úgy látom, az unió tárgyalóinak a mostaninál nagyobb pragmatizmust kell mutatniuk a megbeszéléseken, mert ha továbbra is doktriner, a szabályokhoz minden áron ragaszkodó, rugalmatlan hozzáállást mutatnak, megeshet, hogy végül nem lesz megegyezés. Itt lenne az ideje, hogy a közösség, illetve a bizottság nyilvánvalóvá tegye, hogy érdekelt a megállapodás létrejöttében. Ahogy például a magyar kormány egyértelműen jelezte már, hogy a jövőben erős brit-uniós kapcsolatot látna szívesen. Ez egyértelműen a 27-ek és Magyarország érdeke gazdasági és biztonsági területen is.

Melyik félnek kellene jelentősebben változtatnia a tárgyalási stratégiáján?

Az EU több konkrétumot, több részletet kért tőlünk. És megkapta. Ez a dokumentum tükrözi a brit kormány álláspontját. A miniszterek megtárgyalták, ismertették a kilépés módjával kapcsolatos különböző nézeteiket. Akik nagyon más gondoltak a folyamatról, azok távoztak a kabinetből. Theresa May továbbra is a miniszterelnök. Tisztában vagyunk vele, hogy a jogok és kötelezettségek terén a két fél között új, kiegyensúlyozott viszonyrendszert kell kialakítani, de az ötlet, hogy az Egyesült Királyságot a jövőben úgy kezelnék, mint egy újonnan bejelentkezett harmadik országot, nem lehet alapvetés. Mi jelenleg egy tagország vagyunk, amelyik száz százalékban megfelel és eleget tesz az unió minden elvárásának és szabályának. Ebből a szempontból egyedülálló helyzetben vagyunk. Ahogy Takács Szabolcs uniós ügyekért felelős államtitkár is mondta a minap, hogy speciális státuszt kell kapnia az Egyesült Királyságnak a kilépés után, éppen egyedi helyzete miatt... Meglátásunk szerint az uniós tárgyalóknak a továbbiakban sokkal pragmatikusabb hozzáállást kellene tanúsítaniuk. Theresa May bejelentette a héten, hogy mostantól ő vezeti a kilépési tárgyalásokat, Dominic Raab brexitügyi miniszter a hét második felében már Brüsszelben tárgyalt. Mi ezeken a megbeszéléseken komoly szándékkal és jóhiszeműen veszünk részt, és jó egyezséget akarunk kötni. Tisztában vagyunk persze azzal, hogy nem lehet minden apró részletet pár hónap alatt átgondolni és szabályozni, de éppen ezért van a kilépés utáni egyéves átmeneti időszak, amikor minden részlet a helyére kerülhet. Azt várjuk, hogy az uniós állam- és kormányfők az októberi csúcson elfogadjanak egy politikai nyilatkozatot, amely biztosítja a londoni törvényhozást, hogy a jövőben a két fél között komoly együttműködés lesz gazdasági és biztonsági területeken. És akkor folytatódhat a munka.

Theresa May brit miniszterelnök bejelentette, hogy a továbbiakban közvetlenül felügyeli a tárgyalásokat. Mit jelent ez konkrétan, és vajon mutatja-e ez azt is, hogy a brit kormányon belül igencsak eltérő vélemények is vannak ebben a pillanatban is?

Minden kormányban a vélemények széles tárházát képviselik a miniszterek. A londoni kabinet elfogadta a már említett javaslatokat, ezek mindegyikében a miniszterelnök mögött áll. Az, hogy Theresa May magához vonta a tárgyalások irányítását azt mutatja, mennyire komolyan gondolja a folyamat végigvitelét, a megállapodás megkötését. Dominic Raab kinevezése brexitügyi miniszterré is egy üzenet, hiszen a politikus egyértelműen és erősen a kilépés mellett kampányolt. Theresa May többször nyilvánvalóvá tette, a brexit folyamata nem áll meg, ki fogunk lépni a közösségből. Erős, szoros és különleges kapcsolatokat akarunk a távozás után is fenntartani a 27-ekkel, ugyanúgy, mint mondjuk az Egyesült Államokkal, Kanadával vagy éppen Ausztráliával. De azt gondoljuk, hogy Brüsszelnek változtatnia kell, a bürokratikus, merev, technokrata hozzáállást le kellene cserélnie valami olyanra, amely a mostaninál közelebb áll a való világhoz.

Az talán mutat valamit, hogy a tárgyalások félidejében két kulcspozícióban lévő miniszter, a külügyekért és a kilépésért felelős tárcavezető távozik. Ez új kezdetet is jelenthet? Nem okoz nehézséget ilyenkor a személycsere?

Nem feltétlenül. A brit demokrácia nagy hagyományokkal rendelkezik, a kormányfő személye nem változott, egy váltás után pontosan ott tudja folytatni a tárcavezető, ahol elődje abbahagyta. Tudom, számtalan ország van, ahol a minisztercsere után a dolgok megállnak, de ez nálunk nem fordul elő. Nagyon erős a kormányzati rendszer, a közszolgálat. Persze a személyes kapcsolataik nincsenek még meg, de ők mind profi politikusok. Mondhatnánk azt is, ez Rolls-Royce-kormányzat: hatékony, transzparens és jól működő. Jeremy Hunt eddig az egészségügyért felelt, most a külügyekért, vagyis vezetői tapasztalatai igencsak élőek. Dominic Raabnak is komoly minisztériumi pozíciója volt eddig is. Szóval nem hiszem, hogy bármilyen fennakadás érezhető lenne a tárgyalási folyamatban. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű munkát fognak végezni. Nagy a politikai zajkeltés a háttérben, de egyértelmű, hogy London elkötelezett a kilépés, a tárgyalások és a megállapodás mellett. Ismerjük az unió által lefektetett határokat, hogy nem lehet kimazsolázni a nekünk tetsző részeket a fennálló uniós szerződésekből, a távozás után nem maradhatnak meg ugyanazok a jogaink és kötelezettségeink.

Észak-Írország esetében az unió azt szeretné, hogy ne állítsák vissza a szigorú határellenőrzést. Ez azonban azt jelentené, hogy az Egyesült Királyságnak lenne egy olyan területe, amely kicsit bent is marad az unióban. Sarkítva, mintha elszakadna Belfast. Ez az elképzelés érthető okokból a britek jelentős részének nem tetszik. Hogy lehet ezeket az ellentmondásokat feloldani?

Fogalmazzunk egyértelműen: nincs olyan brit miniszterelnök, nincs olyan brit kormány, nincs olyan brit parlament, amelyik beleegyezne az Ír Köztársaság és Észak-Írország közötti korábbi határ visszaállításába. Hasonlóképpen nincs olyan kormányfő, kabinet és parlament, amelyik beleegyezne abba, hogy határ legyen az Ír-tengeren Nagy-Britannia és az ír sziget között. Észak-Írország az Egyesült Királyság része – ez alapvető kérdés. De úgy véljük, hogy létre lehet hozni egy szabadkereskedelmi övezetet, könnyített vámeljárási szabályozást, ami feloldja az ellentmondást. Maradjunk a realitások talaján: a gazdasági kapcsolatok a sziget két része között sokkal kisebbek, mint az ír-brit kereskedelem. Ez nemcsak elméleti kérdés, hanem gyakorlati is: északír cégek egy szűkebb köre, nagyjából ötezer kereskedik csak Írországgal. A XXI. század második évtizedének végén, a jenlegi műszaki, informatikai fejlettség mellett szerintem teljesíthető az uniós elvárás, hogy Nagy-Britannia nincs a vámövezetben, Észak-Írország ezen cégei pedig igen. Ez nem rakétaépítés vagy űrtechnológia, hanem egy kis kreativitással megoldható technikai kérdés. Hiszen ha ezen a kérdésen nem sikerül túllendülnünk, azt kockáztatjuk, hogy nem lesz megegyezés a kilépésről. Pedig mindenkinek érdeke az egyezség. Amikor az Európai Unió szeretné megerősíteni nemzetközi szerepét, vajon milyen üzenetet küldene azon kelet-ázsiai, dél-ázsiai, észak-amerikai vagy arab országoknak, amelyekkel éppen gazdasági megállapodást szeretne kötni, hogy egy jelenlegi, saját tagállamával nem tud egyezséget kötni a kilépésről? Az csak egy fantazmagória, hogy ha nincs megegyezés, akkor csak az Egyesült Királyság veszít sokat. Ez rossz lenne az Európai Uniónak és negatívan hatna a 27-ek nemzetközi megítélésére is.

Azok az uniós polgárok, akik az Egyesült Királyságban telepedtek le, biztosak lehetnek már a jövőjükben? A korábbi elképzelések a leendő jogállásukról már tényként kezelhetők?

Az egyik legfontosabb kérdés éppen az uniós polgárok kilépés utáni jogállása volt, ezért ez volt az elsők egyike, amelyben megállapodtunk a tárgyalásokon. Azért, hogy biztosítsuk a 27-ek Egyesült Királyságban lévő polgárainak jogait, és a 27-ek területén lévő brit polgárok jogait, hogy a kilépés ne lehetetlenítse el az ő helyzetüket. Összességében mintegy ötmillió emberről van szó: 1,5 millió brit él a kontinensen, és nagyjából 3,5-4 millióan költöztek át a szigetországba. Egyetlen egy uniós polgárnak sem kell elhagynia az Egyesült Királyságot a kilépést követően. Mindenki megkapja a „letelepedett státuszt”, és mindent elkövetünk, hogy az ügyintézés a lehető legkönnyebb legyen. Csökkent a Nagy-Britanniába érkező uniós munkavállalók száma az elmúlt évben, de még mindig többen érkeznek, mint amennyien elhagyják az országot. Azon dolgozunk jelenleg, hogy a 27-ek is hasonló szabályozást dolgozzanak ki, és a későbbiekben is biztosítsák a területükön élő britek jogait. A magyar kormány jelezte, hogy hamarosan elkészül és bemutatja az erre vonatkozó terveit. Ezt várjuk most.

Ahogy mondta, az adatok szerint ötéves mélyponton van a Nagy-Britanniába, munkavállalásra érkező uniós polgárok száma. Mi lehet ennek az oka? Megtelt a brit munkaerőpiac?

Először is a szám csökkent ugyan, de még mindig többen érkeznek, mint ahányan távoznak. Ez különösen fontos. Tapasztalható volt némi bizonytalanság a jövővel kapcsolatban, de most már minden, az Egyesült Királyságban lévő ember tudja, mi vár rá. Például egy magyar polgár, ha jövő március közepén dönt úgy, hogy munkát vállal a szigetországban, vagy akár egy nappal a kilépés előtt tesz így, nem kell később távoznia. Van két másik tényező is. A kelet- és közép-európai országok jelenleg az unió gazdasági motorjai, ez a leggyorsabban növekvő része a kontinensnek, ami munkaerőhiányt is okoz egyes államokban, így Magyarországon is. A bérek is nagyon gyorsan növekednek, Magyarországon két számjegyű emelkedést láthattunk az elmúlt években. És az is közrejátszhat, hogy az Egyesült Királyságban is jelentősen csökkent a munkanélküliség, 4,5 százalékra – ami a legalacsonyabb szint a 60-70-es évek óta. Másrészt a brit kormány programot indított a helyiek foglalkoztatásának növelésére bizonyos szektorokban, ami eredménnyel járt. Az ország egészségügyi rendszere nagyon sok nem brit származású polgárt alkalmaz, a kormány próbál olyan környezetet teremteni, hogy a helyieknek nagyobb esélyük legyen az egészségügyben álláshoz jutni. Sok különböző tényező okozhatja az uniós bevándorlás csökkenő mértékét, de még mindig többen jönnek, mint ahányan elhagyják Nagy-Britanniát.