A negyvenes éveiben járó pilóták 2025-ben átlagosan havi bruttó 4,2 millió forintot kerestek, négy évvel korábban pedig még alig több mint egymilliót. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a korosztályos „Légijármű-vezető, hajózómérnök” átlaga 1 065 026 forintról 4 219 397 forintra ugrott.

Ez nem azt jelenti, hogy minden magyar pilóta négyszeres fizetésemelést kapott. A statisztika két különböző év foglalkozási átlagát fényképezi le, nem ugyanazoknak az embereknek a bérpályáját követi, ráadásul egy szűk csoport átlagát néhány kiugró kereset vagy a dolgozói összetétel változása is erősen elmozdíthatja.

Itt azonban mégsem statisztikai torzítás történt, hiszen más korcsoportoknál is hasonlóan rendkívüli növekedés látszik. A 30–39 éves légijármű-vezetők és hajózómérnökök havi átlagfizetése 659 611 forintról 2 885 825 forintra, vagyis 4,4-szeresére emelkedett, az ötvenéveseké pedig 1 125 743 forintról 3.394.083 forintra nőtt.

Ugyancsak jelentősen emelkedett a 30 év alatti általános iskolai tanárok és tanítók átlaga 271 011 forintról 743 022 forintra emelkedett. A fiatal gyógypedagógusoknál 274 710-ről 728 311 forintra, a 30 év alatti középiskolai tanároknál 312 171-ről 765 326 forintra nőtt a bruttó havi átlagfizetés.

A pilóták és a tanárok munkáját, felelősségét vagy társadalmi értékét ezekből a számokból nem lehet összemérni. Arra viszont alkalmasak, hogy megmutassák, hogy hasonlóan látványos bérszorzókat teljesen eltérő gazdasági erők hozhatnak létre.

Visszatérő repülők

A pilóták bérdinamikájának megértéséhez a 2021-es rendkívüli helyzetet kell felidézni. A budapesti repülőtér 2019-ben még 16,17 millió utast kezelt, 2021-ben azonban csak 4,62 milliót. Innen 2022-re 12,21 millióra, 2023-ra 14,70 millióra, 2024-re pedig 17,57 millióra emelkedett a forgalom, vagyis már meg is haladta a járvány előtti szintet.

A 2021-es kereseti adat tehát nem egy nyugodtan működő ágazatból származik. A járvány alatt járatok maradtak el, csökkent a repült órák száma, beszűkülhettek a változó kereseti elemek, és képzett dolgozók hagyhatták el az ágazatot, miközben a forgalom később sokkal gyorsabban tért vissza, mint ahogyan új pilótákat lehet kiképezni.

A pilóta ugyanis nem néhány hónap alatt pótolható munkavállaló. Hosszú és költséges képzésre, hatósági engedélyekre, megfelelő egészségi állapotra, nyelvtudásra, gyakran pedig típusjogosításra van szüksége. Ha a légitársaságok egyszerre akarnak több gépet a levegőbe küldeni, a szűk kínálatért nemcsak magyar cégek, hanem különböző országok munkáltatói is versenyeznek.

A magyarországi munkáltató ezért nem feltétlenül a hazai átlagkeresethez igazítja ajánlatát, hanem ahhoz is, hogy a megfelelő jogosításokkal rendelkező pilóta külföldön mennyit kaphat. Ez a nemzetközi bérverseny felhajthatja az alapfizetést, a pótlékokat és a prémiumokat, de a jelenlegi adatokból nem lehet megmondani, hogy ezek közül melyik mekkora részt magyaráz a négyszeres átlagból.

Állami bérdopping

A tanárok esetében nem egy összeomló, majd gyorsan újjáéledő piac emelte meg a kereseteket. Itt a fő mozgató az állam volt, amely jogszabályokkal, új illetményi keretekkel és költségvetési finanszírozással egyszerre tudta elmozdítani egy nagy foglalkozási csoport bérszintjét.

Az Országgyűlés által elfogadott 2023. évi LII. törvény eredeti címe „a pedagógusok új életpályájáról”, és a jogszabály preambuluma a pedagógusok anyagi és erkölcsi elismerését is a célok közé sorolja. A törvény a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt, valamint az illetmények meghatározásának intézményi kereteit is újraszabályozta.

A fiatal általános iskolai tanárok 2,74-szeres, a gyógypedagógusok 2,65-szeres, a középiskolai tanárok 2,45-szeres növekedése arra utal, hogy különösen erősen mozdult meg a bérskála alja. A 40–49 éves általános iskolai tanároknál kisebb, de még mindig rendkívüli, körülbelül 2,19-szeres emelkedés történt, az átlagbér 367 682 forintról 805 812 forintra nőtt.

Az állam gyorsabban tudja átalakítani több tízezer dolgozó fizetését, mint sok különálló munkáltató, mert egyetlen döntéssel új bérsávokat és finanszírozási szabályokat vezethet be. Fontos persze megjegyezni, hogy a magasabb tanárbér önmagában nem oldja meg a túlterheltséget, az adminisztrációt, az autonómia kérdését vagy a területi és tantárgyi szakemberhiányt.

Két modell

A négymilliós pilóta- és a 743 ezres fiatal tanárbét ugyanannak a gazdasági problémának két intézményi változatát mutatja. A szükséges szakemberek kínálata egyik esetben sem növelhető gyorsan. A pilótánál a munkáltatók versenye közvetíti a hiányt a bérekbe, a tanárnál viszont az állam dönt arról, mikor és milyen mértékben reagál rá.

A két világ mégsem választható külön légmentesen. Az állam képzési kapacitásokkal, adókkal, engedélyezési szabályokkal és a gazdasági környezettel a magánbéreket is alakítja, miközben a pedagógusok állami fizetéseire folyamatos nyomást gyakorolnak a diplomások piaci lehetőségei, a külföldi munkavállalás és a pályaelhagyás.

A magasabb fizetés egyik rendszerben sincs ingyen. A légitársaság több utasból, nagyobb bevételből, magasabb termelékenységből, esetleg áremelésből vagy kisebb profitból fedezheti a bért, az állam pedig adóbevételből, uniós forrásból, hitelből vagy más költségvetési cél rovására teremtheti elő a pedagógusok illetményét.

A bér ugyanakkor nem pusztán költség. Mérsékelheti a fluktuációt, segítheti a toborzást, és vonzóbbá teheti a hosszú képzést igénylő pályákat. Ezek a hatások nem automatikusak, ezért a pedagógusbér-emelés eredményét később a belépők, a pályaelhagyók és az oktatási teljesítmény változásán, a pilótákét pedig a munkaerő-ellátottságon és a vállalatok fenntartható működésén is mérni kell.

A forintban kifejezett növekedés természetesen nem azonos a vásárlóerő ugyanekkora emelkedésével. A 2021 és 2025 közötti infláció a béremelések egy részét elvitte, bár önmagában nem magyaráz 2,2–4,4-szeres nominális, vagyis inflációval nem korrigált kereseti szorzókat.

A 2021 és 2025 közötti magyar bérnövekedésnek tehát nem egyetlen oka volt. Egyes emeléseket a piac kényszerített ki, másokat az állam döntött el. A rendkívüli szorzók azonban mindkét esetben megmutatták, hogy jelentős jövedelembővülés volt Magyarországon 2021 és 2025 között.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, a BCE egyetemi docense, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője