Alapvetően több nő rendelkezik diplomával, több nő van a felsőoktatásban, de több azon nőknek a száma és az aránya, akik korábban főiskolai diplomát szereztek, most pedig alapképzésben vesznek részt. Közben mindkét nem esetében növekszik azoknak a száma és aránya, akik diplomával rendelkeznek, bár a férfiaké sokkal dinamikusabban azok esetében, akik egyetemi- vagy mesterdiplomát szereznek – ismertette az InfoRádióban Szegedi Andrea, érdekességként

Ugyanakkor a nők a diplomájukat alapvetően segítő szakmákban szerzik meg; négy emberből három nő azok között, akik segítő szakmákban dolgoznak – ápoló, szociális gondozó, vagy például tanár, tanító –, viszont háromból nem éri el az egyet azon nők száma, akik az úgynevezett STEM (természettudomány, technológia, matematikai tudományok, stb.) területen szereznek diplomát. Mindez pedig azért fontos – tette hozzá – mert utóbbi területek azok, ahol magasabbak a keresetek.

Az Oeconomus vezető kutatója

komoly problémának nevezte azt is, hogy a nők több évtizedes tapasztalatait nem becsüli meg eléggé a munkaerőpiac;

ezt például az is alátámasztja, hogy mikor kezdenek kivonulni a munkaerőpiacról a férfiak és mikor a nők. Ugyanis a foglalkoztatási mutató a férfiaknál szignifikáns módon 65 év felett, tehát az öregségi nyugdíjnál kezd el csökkenni, ellenben a nőknél egyértelműen már 60 éves kortól indul a visszaesés, ráadásul nagyon jelentős mértékben – mondta.

Ennek nagyon sokféle oka van. Például az egészségügyi állapot, ami azért is érdekes, mert – és ez igaz a férfiakra és nőkre egyaránt –, jellemzően 50 felett kezd romlani az egészségi állapotunk, és bár érdekes módon objektíven vizsgálva, tehát mutatók alapján, a nők egészségi állapota jobb, azonban a szubjektív értékelések szerint a nők rosszabbnak ítélik a magukat, ami Szegedi Andrea szerint alapvetően a krónikus fáradtsággal magyarázható.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy egy nő életében nagyon meghatározó, amikor gyermeket vállal a munkaerőpiacon, és ez manapság nagyobb figyelmet kap, nem úgy, mint az, hogy ez tulajdonképpen „megismétlődik” a hozzávetőleg 50 év feletti nőknél, mert belépnek a „szendvics generációba”, vagyis egy olyan szituációba, hogy

a gyermekeik még túl fiatalok (nem feltétlen kiskorúak) a teljesen önálló élethez – például nem tudnak saját lakásba költözni, nem találtak még munkát –, miközben a szüleik már idősek, ezért gondoskodniuk kell róluk.

A fentieket tetézi, hogy megemelkedett a nyugdíjkorhatár. „Míg az én szüleim elmehettek 55 évesen nyugdíjba, ma az öregségi nyugdíjkorhatár 65 év. Nekem ezt a három kihívást kell a nőtársaimmal együtt megugrani. Gondoljunk bele annak a napjába, aki gondoskodik a gyermekéről, ledolgozza a napi minimum 8 óráját, majd gondoskodik még az idős szüleiről is” – fogalmazott az InfoRádióban Szegedi Andrea.

A cikk alapjául szolgáló interjút Szabó S. Gergő készítette.