Az OECD honlapján publikált dokumentum szerint a globális GDP-növekedés a 2023-as 3,1 százalék után az idén is 3,1 százalék lesz, majd 2025-ben kismértékben javul, 3,2 százalékra emelkedik olyan hátráltató geopolitikai tényezők ellenére is, mint az orosz–ukrán háború, a közel-keleti eszkaláció és a szigorodó pénzügyi környezet.
Februári prognózisában az OECD az idei globális növekedési ütemet 2,9 százalékra, a 2025-öst 3,0 százalékra tette. A G20-ak növekedési rátája 2025-ben is 3,1 százalék marad, a globális növekedés súlypontja a feltörekvő régiókra tolódik el.
Magyarország idei növekedését 2,1 százalékra, jövőre pedig 2,8 százalékra teszi az OECD.
A legnagyobb növekedési ütemet India éri el, 6,6 százalékosat az idén és jövőre egyaránt. A második helyen a rangsorban Indonézia áll az idén 5,1 százalékos, jövőre 5,2 százalékos GDP-növekedéssel. A harmadik helyen álló Kína gazdasága az idén 4,9 százalékkal, 2025-ben 4,5 százalékkal növekszik. A februári prognózisban az indiai növekedés 6,2 és 6,5 százalék volt, az indonéziai 5,1 és 5,2 százalék, a kínai pedig 4,7 és 4,2 százalék.
Az Egyesült Államok GDP-növekedése az idei 2,6 százalékról jövőre 1,8 százalékra csökken. Az euróövezetben az idén 0,7 százalékos, 2025-ben 1,5 százalékos növekedés várható. Németország bruttó hazai terméke az idén 0,2 százalékkal, 2025-ben pedig 1,1 százalékkal növekedhet. A februári prognózisban az Egyesült Államok idei növekedési ütemét 2,1 százalékra, a jövő évit 1,7 százalékra tette. Az euróövezeti 0,6 és 1,3 százalék volt, a német pedig 0,3 és 1,1 százalék.
A legtöbb fejlett gazdaságban az idén viszonylag gyors ütemben csökkent az inflációs ráta,
köszönhetően a restriktív monetáris politikának, az energiaárak csökkenésének és az ellátási láncra nehezedő nyomás enyhülésének. Az élelmiszerár-infláció szintén meredeken csökkent a legtöbb országban, mivel a kulcsfontosságú termények, például a búza és a kukorica jó terméseredményei miatt az árak gyorsan csökkentek az ukrajnai háború kitörése után elért csúcsokról.
Az árcsökkenés azonban elsősorban az árucikkekre vonatkozik, míg a szolgáltatások terén az árszint a legtöbb országban jóval a pandémia előtti szint felett jár.
Az OECD szerint az inflációs nyomás féken tartása érdekében folytatni kell a szigorú monetáris politikát. Az inflációs nyomás enyhülése mellett azonban ezzel együtt is lehetőség nyílhat a kamatlábak csökkentésére, a monetáris politikának azonban még tartósan korlátozónak kell maradnia. Az irányadó kamatlábak csökkentésének üteme és mértéke a makrogazdasági mutatók alakulásától függ és ennek függvényében országonként eltérő lehet.
Az OECD várakozásai szerint a GDP-arányos államadósság számos országban tovább emelkedik.
A kormányok növekvő költségvetési terhekkel néznek szembe az adósságszolgálat emelkedő költségei, valamint az éghajlatvédelmi és honvédelmi beruházások növekedése miatt. A párizsi intézet szerint ezért a kormányoknak kiadáscsökkentő és bevételnövelő koncepciók kidolgozására ajánlott törekedniük.
Emellett törekedni kell a hosszú távú növekedést és az életszínvonal javulását megalapozó strukturális reformok bevezetésére is. Többek között a beruházásokat fellendítő erőteljesebb politikai fellépéssel, az innováció, a technológia fejlődés és a termelékenység növelésének ösztönzésével.
Az OECD prognózisa szerint Magyarországon az alacsonyabb infláció és kamatlábak várhatóan támogatják a magánfogyasztást és a beruházásokat. A nemzetközi kereskedelemmel és a globális nyersanyagárakkal kapcsolatos kockázatok mellett a magyar gazdaságot érintő fő bizonytalansági tényezőt a költségvetési konszolidáció ütemében és az uniós források folyósításáról szóló tárgyalások kimenetelében jelölte meg az OECD.
