Kiváló borászok nélkül a legősibb szőlőfajtákból és a legkedvezőbb évjáratok terméséből sem születnének minőségi borok - hangsúlyozta Sulyok Tamás köztársasági elnök a Borászok Borásza díj átadóján szombaton Budapesten.

A bor ott van az irodalmunkban, a művészetünkben, az egyházi liturgiában - mutatott rá az államfő, hozzátéve: a borkészítés végigkíséri egész történelmünket.

"A borász építi az ország imázsát, ápolja a tradíciókat, fellendíti a turizmust, erősíti a gazdaságot" - emelte ki Sulyok Tamás, megjegyezve: a bor elkészítésének egész folyamatát átlátni és átfogni tekintélyes munka és hatalmas tudás, s a borászmesterség művelői erre hivatottak.

A köztársasági elnök úgy fogalmazott: "a bor örökség, a táj ízének közvetítője, egyediségének őrzője, a bor titok, szakralitás".

Azt mondta, a borászszakma művelői jóformán mindenhez értenek. A borász szakavatott agronómus, jártas a gasztronómiában, emellett ismeri és alakítja az emberek ízlését.

Emlékeztetett: fél évezreddel ezelőtt Werbőczy István a Hármaskönyvében a szőlőhegyek gazdag jövedelméről, a szőlősök értékéről írt, a magyar szokásjog gyűjteménye pedig rögzítette, hogy a szőlősök eladásánál a szőlő igazi értékét külön meg kell állapítaniuk a helyi bírának és az esküdt polgároknak.

A balatoni szőlőültetvények már a tihanyi apátság 1055-ös alapítólevelében is szerepeltek, a római jog ismerte és szabályozta a többi között a bor jó minőségéért vállalt garanciát - ismertette a részleteket a köztársasági elnök, hozzáfűzve: a borászoknak tehát kicsit jogászoknak is kellett lenniük.

Az emberiség és a bor kapcsolata távoli korokba nyúlik vissza - idézte fel az államfő, kiemelve: a szőlőskertek, lugasok, boros amforák ott voltak évezredekkel ezelőtt az ókori görögöknél, a Szentföldön és Egyiptomban is.

"Páratlan élmény tapasztalt borászoktól tanulni a bor érlelésének titkos fogásait" - mondta Sulyok Tamás.