Septe József nem kívánt becslésekbe bocsátkozni a kiló kenyér árt illetően, hiszen Magyarországon ma százötvenféle kenyeret és négyszázötvenféle péksüteményt gyártanak és forgalmaznak a pékek, tehát általánosságban nehézkes meghatározni az árat. Mindazonáltal a pékek, miután költségeik nagy mértékben megnövekedtek, kénytelenek azt ráterhelni a vásárlókra.

A legfontosabb költségnövelő tényezők között elsőként a lisztet emelte ki, aminek az ára 80 százalékkal emelkedett az elmúlt egy év során, és még nem ért véget a drágulás, ahogyan azt nemrégiben a gabonaszövetség képviselői is közölték. Szintén jelentős mértékben emelkedett az olyan – pékek számára nélkülözhetetlen – alapanyagok ára, mint az élesztő, margarin, vaj és étolaj. De ugyanez tapasztalható az energia területnén: a gáz az ötszörösére, az áram három-négyszeresére drágult – tette hozzá. Emellett a logisztikai díjak is nagy mértékben emelkedtek, nem beszélve a munkabérköltségekről, a jelentős mértékű minimálbéremelés miatt.

Septe József ráadásul egy évközi „korrekciót” is szükségesnek tartana a sütőipari dolgozók részére, mert szerinte máskülönben el fogják hagyni az ágazatot. Ide kapcsolódóan azt is megjegyezte, nagy problémáik vannak a munkaerő, különösen a szakemberek tekintetében.

A hiányzók számát több ezerre tette a sütőipar területén.

Tehát a fentiekből arra lehet következtetni, hogy a kenyér akár három-négyszeresére is drágulhat a jövőben. Azzal kapcsolatban, hogy van-e a lélektani határ, vagy kerül, amibe kerül, az emberek akkor is megveszik, a pékszövetség elnöke úgy fogalmazott: a kenyér fogyasztása szükségszerű, illetve „kell az élet működéséhez”. Meglátása szerint a magyar sütőipar mindig is az emberek mellett állt, nem pedig a profitot hajtotta, de ahhoz, hogy talpon maradjon, a költségeket érvényesíteni kell. Nem elfejetendő, jegyezte meg, hogy más az átadási és kiskereskedelmi ár, és a láncok maguk belátása szerint természetesen valamilyen hasznot rátesznek a termékre.