A versenyképességi rangsorokkal szemben alapvető elvárás, hogy átfogóak és tényszerűek legyenek. A versenyképességi rangsorok célja, hogy reális és összehasonlítható képet nyújtsanak az országok egymáshoz képest mért versenyképességéről gazdasági és társadalmi mutatószámok alapján. Egy elemzést akkor nevezhetünk átfogónak, ha a mutatók széles körét felhasználva lefedi valamennyi meghatározó versenyképességi területet. A tényszerűségnek pedig akkor tud megfelelni, ha a figyelembe vett mutatók döntő többsége tényszerű adatokon alapul. Széles skálán mozognak a globális versenyképességi rangsorok e két szempont alapján. A figyelembe vett mutatók száma 2 és 255 darab között terjed, melyből az objektív mutatók aránya (39-100 százalék) tág határok között mozog (1. táblázat).

A legismertebb nemzetközi versenyképességi rangsorok kisebb arányban használnak objektív mutatókat. Figyelemre méltó, hogy a World Economic Forum (WEF) globális versenyképességi indexe és az IMD globális versenyképességi rangsora mindössze 43, illetve 64 százalékban tartalmaz objektív mutatókat. Ezzel szemben rangsoraikban jelentős szerepe van a felméréseken, egyes gazdasági szereplők véleményén alapuló eredményeknek. Olyan területeken is felméréses módszert alkalmaznak, ahol tényadatok is elérhetők lennének, mint például a bankrendszer stabilitása vagy a külkereskedelem alakulása. A felmérésekhez pedig korlátozott számú szakembert kérdeznek meg, akik egy-egy területen szakértők lehetnek ugyan, de bizonyosan nem képesek valamennyi lefedett versenyképességi területet pontosan megítélni. Mindez azért lényeges, mert a felmérések így nemzetközileg össze nem hasonlítható, egyéni véleményeket tükröznek, és a vélemények erősen torzíthatják az eredményeket az objektív mutatókhoz képest. Emlékezetes, hogy amikor a WEF 2018-ban megemelte az objektív mutatók arányát, akkor Magyarország helyezése ugrászszerűen, 12 pozícióval javult (60-ról a 48-ra). Nem tudhatjuk, hogy a WEF rangsorán mennyit változtatna, ha tovább növelnék a tényszerű adatok arányát, de az új versenyképességi és fenntarthatósági rangsorok azt mutatják, hogy egyre emelkedik az objektív összehasonlíthatóság iránti igény.

Egyes versenyképességi rangsorokban magasabb az objektív mutatók aránya, de a vizsgálatba bevont mutatók száma korlátozott. Közös bennük, hogy a versenyképességnek csak egy-egy kiemelt aspektusát mérik, bár a mögöttük meghúzódó elmélet szerint az a teljes versenyképességről mutat képet. Példa erre a Gazdasági Összetettség Mutató, amely mindössze 2, valamint a Global Misery Index, amely 4 mutatót használ fel. A Világbank Doing Business felmérése több, 41 mutatót vizsgál, de fókusza annak is szűkebb, ugyanis pusztán egy közepes méretű vállalat alapításán és működtetésén keresztül kíván képet rajzolni a versenyképességről.

Az MNB Versenyképességi Indexe egyszerre átfogó, mert 154 mutatót használ fel, és tényszerű, mert azok 95 százaléka objektív. A 2020 júliusában publikált Versenyképességi jelentés egyik meghatározó újítása a Versenyképességi Index megalkotása volt, amely lehetővé tette a helyzetértékelésre használt 154 mutató egyetlen kompozit indexbe tömörítését az eredmények átlátható összegzése és értékelése érdekében. A jegybank újonnan fejlesztett indexe a mutatók széles körének felhasználása mellett teljesítette az objektivitás kritériumát, mert 95 százalékban objektív adatokból áll. A legalább 100 mutatót felhasználó versenyképességi és fenntarthatósági rangsorok között az MNB Versenyképességi Indexe a leginkább objektív.

A környezeti és fenntarthatósági indexek jellemzően tényszerűek, ám az innovációt vizsgáló rangsorok között alacsonyabb az objektivitás. A szélesebb körben ismert indexek közül az ENSZ Human Development Indexe és a WEF Inkluzív Fejlettség Indexe egyaránt 100 százalékban objektív mutatók alapján készül. Szintén magas az ENSZ Fenntartható Fejlődés Jelentésében a tényadatok aránya. A gazdaság egy adott területét – például kutatás-fejlesztést és innovációt – vizsgáló rangsorok között már jóval nagyobb a szórás az objektivitást illetően. Miközben az IMD Digitális Versenyképességi Indexe csak 61 százalékban használ objektív mutatókat, addig a Bloomberg Innovációs Indexe 100 százalékban. Az Európai Bizottság jelentései közül a Digitális Gazdaság és Társadalom Index és az Európai Innovációs Értékelőtábla is túlnyomórészt tényeken alapul.

Összességében a versenyképesség valós értékeléséhez tehát átfogó és objektív vizsgálatra van szükség. A rendelkezésre álló rangsorok azonban jellemzően csak egyik vagy másik kritériumot teljesítik. A leginkább átfogó és elterjedt rangsorokban a tényszerű mutatók aránya alacsony, míg azokban a rangsorokban, amelyekben magas az objektív mutatók aránya, csak kevés területet vesznek figyelembe. Az MNB által 2020-ban fejlesztett mutatók (az MNB Versenyképességi Index és korábban a Járványkezelési Versenyképességi Mutató) esetében törekedtünk arra, hogy mindkét kritériumnak megfeleljünk, azaz egyszerre legyenek átfogók és tényszerűek. Bízunk benne, hogy ezzel sikerült hozzájárulni a versenyképesség mérésének és értékelésének pontosabbá tételéhez.