A kihívások között szerepel többek között az, hogy ne korlátozzák a versenyt a belső piacon, és tegyék lehetővé az úgynevezett versenybajnokok létrejöttét, amelyek versenyképesek tudnak lenni az államilag szponzorált kínai óriásvállalatokkal szemben, de eközben ne alakuljanak ki olyan monopóliumok, amelyek lehetetlenné teszik a kisebb gazdasági entitások számára a létezést. Ez egy külső kihívásra adandó belső válasz nagyon súlyos dilemmája – fogalmazott a Bruxinfo elemzője az InfoRádióban.

Potenciális ellenfél, vagy együttműködő fél?

Kína egy olyan potenciális lehetőség, amelynek kapcsán tudatában kell lenni a veszélyeknek, és ennek megfelelően készen kell állni a védekezésre – magyarázta Fóris György. Potenciális lehetőség, hiszen egy mérhetetlenül nagy pénztömeget jelent, és például a német gazdaság pörgése nagyon jelentős részt a kínai piacon alapul, aminek a bezuhanása, bezárkózása, elvesztése értelem szerűen GDP-k százalékában érzékelhető módon tudná befolyásolni az EU kereskedelmi jövedelmezőség.

Másfelől ez egy kétirányú folyamat, és nemcsak Európa megy eladni Kínába, hanem Kína is egyre drasztikusabban jön vásárolni Európába – mutatott rá a szakértő. Az ázsiai ország hatalmas tőkebefektetéseket csinál,

megveti a lábát, és ezáltal a politikai érdekérvényesítő képessége-befolyása is egyre erősebb lesz.

Amihez ráadásul párosulhat az is, hogy a földrajzi befolyását is növeli azáltal, hogy például a Nyugat-Balkánon kvázi könnyedén "felvásárolhatna" olyan kis országokat, mint Macedónia vagy Montenegró.

Az orosz pirulát lenyelni kell, vagy kiköpni?

Oroszországgal kapcsolatban az a probléma – folytatta Fóris György –, hogy háromféle faktort kellene tudni vele kapcsolatban összeegyeztetni.

Természetesen kereskedelmi, gazdasági, beruházási és befektetési szempontból az orosz piac egy nagyon fontos tényező még az Európai Unió számára is, az ellene bevezetett szankciók pedig ugyanúgy hátrányos helyzetbe hozzák a tagállamokat, köztük a magyar termelőket is, mint Oroszországot.

Ismert faktor továbbá – emlékeztetett a szakember –, hogy sok uniós ország energiaellátása ma még nagyban függ az orosz ellátástól, így ezen a területen is fenn kell tudni tartani egy olyan kapcsolati rendszert, amely nem kockáztatja ezt.

Eközben

az oroszországi bel- és külpolitika számos esetben problematikus tud lenni az Európai Unió számára

– mutatott rá Fóris György –, hiszen Moszkva próbálja a maga körülötti érdekszférát újrakonszolidálni és visszaszerezni, akár fegyveresen, lásd Krím-félsziget. Valamint a szovjet utódállamok egy részét kereskedelmi kapcsolatok révén, stratégiai fenyegetéssel és hitelekkel a maga oldalára állítani, és kivédeni azt, hogy az EU mintájára fokozatosan piacgazdasággá és parlamenti demokráciává alakuljanak, ezáltal közelebb kerüljenek a nyugat-európai értékekhez.

Tehát van egyfajta stratégiai vetélkedés, ami értelemszerűen szembeállítja ezeket a partnereket – tette hozzá.