Az Alapblog összefoglalója felidézi a műsorból, hogy Balatoni András szerint elég a számokra ránézni ahhoz, hogy látszódjon: a német termelési láncban vagyunk mi is benne. A kivitelünk több mint negyede megy Németországba és a maradék jelentős része is az EU-ba, aminek a gazdaságát szintén a németek határozzák meg.

Elindult azonban egyfajta diverzifikáció. Meg kell találni azokat a gyorsan növekvő, stabil intézményrendszerrel rendelkező országokat a világban, ahol a magyar termékek megállják a helyüket, ilyen lehet Délkelet-Ázsia vagy Afrika déli része. Egyes ágazatokban, egyes szakterületeken felgyülemlett magyar tudás hozzákapcsolódhat az ezekben az országokban folyó beruházásokhoz. Ilyen terület például a környezetvédelem, ahol Magyarország már nagy lépéseket tett és így jelentős szakmai bázis épült fel.

Tehát lehetőség van a diverzifikációra, de természetesen ez egy nagyon nehéz, „ajtónyitó” termékekre van szükség. Ilyen lehet a hazai prémium élelmiszer, aminek segítségével aztán a kapcsolódó élelmiszeripari és mezőgazdasági termékek, majd az ezekhez társuló szolgáltatások is exportálhatók lehetnek.

A válság óta azt látjuk, hogy az exportban egyre nagyobb arányt képvisel a szolgáltatás. Ha megnézzük Magyarország külkereskedelmi többletét, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt években jelentősen csökkent ugyan, de a szolgáltatásexport többlete eközben nagymértékben nőtt. A szolgáltatás lesz az új termék, a szolgáltatásglobalizáció pedig a globalizáció új lépcsőfoka.

Ebben az a jó hír, hogy egy szolgáltató cég sokkal könnyebben tud kilépni a világpiacra, mint egy termékeket áruló. Elég egy jó ötlet egy internetes applikációra, és máris a teljes globális térre lehet felvevőpiacként tekinteni. Nagyon jó példa erre az az egész közel-keleti hotelrendszert kiszolgáló technológia, aminek Magyarország a forrása.

Balásy Zsolt szerint a függés szónak van egy olyan negatív töltete, amit ő túlzónak érez. Ha Németországra vagy Bajorországra gondolunk, azok Magyarországnál is jobban „függenek” a német autóipartól, ugyanakkor Európa legversenyképesebb gazdaságairól beszélünk. Ha valaki mégis negatívumként szeretné felfogni ezt a jelenséget, az gondoljon bele abba, hogyan lehet ezen segíteni. A magyar ipar 30 százaléka a járműgyártás. Ezt az arányt („függést”) egyfelől úgy lehet mérsékelni, hogy a számlálót, a harmincat csökkentjük. De vajon jót tenne-e a magyar gazdaságnak, ha például a BMW-t most nem engedjük be Debrecenbe, vagy a meglévő autóipar egy részét megszüntetnénk? Nem. Amikor a nevezőt akarjuk növelni, akkor azt kívánjuk, hogy ne egy kiemelkedő területe legyen a gazdaságunknak, hanem mondjuk négy. Ez kívánságnak remek, de egy kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor a szépségversenyjelölt felmegy a színpadra és világbékét kíván. Szép, de megvalósíthatatlannak tűnik.

Balatoni András kihangsúlyozta, hogy ő természetesen nem a betelepülő autógyártókkal szemben fogalmazta meg az állításait, hanem van a magyar gazdaságban és különösen a kkv szolgáltatásexportban egy olyan kiaknázatlan potenciál, amely ezt a Németországtól függésünket csökkenthetné, a külkereskedelem élénkülése közben.

A teljes beszélgetés:

A magazin eddigi témáiról itt olvashat. A korábbi adásokat meg is hallgathatja, vagy akár meg is nézheti.