Tavaly már csak 105 lakó jutott egy négyzetkilométerre, ami éppen eggyel kevesebb a 2015-öshöz képest, és hárommal a tíz évvel ezelőttihez viszonyítva. A népsűrűség, noha az egész országban csökken, nem egyenletes a régiókon, megyéken belül. Az ország szegényebb, magasabb munkanélküliségű, rosszabb infrastruktúrájú részeit jobban érinti a népesség fogyása, de még a fejlettebb régiókban is nehézséget okoz a népesség megtartása – írja a Világgazdaság.

Az egyetlen régió, ahol a népsűrűség folyamatosan növekszik, az Közép-Magyarország. Öt év alatt a központi régió népessége 2,3 százalékkal növekedett, a többié viszont csökkent. Legkisebb mértékben, 0,3 százalékkal a Nyugat-Dunántúlon, legnagyobb mértékben, csaknem 5 százalékkal pedig Észak-Magyarországon.

A belföldi vándorlás legtöbbször a kisebb települések felől a nagyobbak felé halad

– ezzel is függ össze a falvak évtizedek óta tartó elnéptelenedése –, s a fejletlenebbtől a fejlettebb felé. Csak tavaly 255 ezren döntöttek úgy, hogy másik településre költöznek. De amíg korábban a legtöbben Budapestet választották, most a főváros környéki agglomeráció szerepe nőtt meg. Közép-Magyarországon 424 ember jut egy négyzetkilométerre, ami mérsékelt növekedés a 2015-ös 433-ról. Pest 193-ról 195-re növekedett, Budapest pedig 3350-ről 3338-ra csökkent. Ezzel Budapest népsűrűsége hat év alatt először csökkent.

Az ország keleti megyéiben több mint 3 százaléknyian döntöttek úgy, hogy elhagyják lakhelyüket, ebből az észak-nyugati megyék profitáltak, ahol 3–6 százalékos népességnövekedést mért a KSH. Győr-Moson-Sopronba ennél is többen költöztek.

A régiók közül Észak-Alföld és Észak-Magyarország népességmegtartó ereje volt a leggyengébb, ezekben a régiókban 6900, illetve 3850 fővel csökkent a népességszám a belföldi vándorlásból eredően. A megyék esetében 2016-ban is, a korábbi évekhez hasonlóan, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből vándoroltak el a legtöbben, 3700, illetve 3250 fő vándorlási veszteséget okozva.