Maciej Szpunar főtanácsnok indítványában hangsúlyozta,

komoly átláthatósági problémák merültek fel az online szerencsejátékok szabályozásával,

ugyanis a koncessziós jog odaítélésére jogosult magyar hatóság - amely akkor sem köteles kiadni az engedélyt, ha a kérelmező teljesítette a megbízható szerencsejáték-szervező státusz megszerzéséhez szükséges feltételeket - olyan széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, amely nem biztosítja az objektív és előzetesen ismert kritériumokon alapuló pályáztatási eljárás lebonyolítását.

Az ügy előzménye, hogy Magyarországon online szerencsejátékokat engedély nélkül nyújtó és ezért szankciókkal sújtott máltai cég (Unibet International Limited) keresetet indított 2014 nyarán, mivel állítása szerint a magyar hatóságok megsértették a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét azzal, hogy egy egyébként Magyarországon nem tiltott tevékenységet azért nem végezhetnek jogszerűen a cégek, mert az ehhez szükséges koncessziós szerződés megkötésének alapját képező nyilvános pályázatot nem írták ki.

Az ügyben eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azt kérdezte az uniós bíróságtól, hogy Magyarország a nyilvános pályázat kiírásának elmulasztásával megsértette-e a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét.

Az uniós bíróság emlékeztetett, Magyarországon 2014. július 15-e előtt megbízható szerencsejáték-szervezőnek azok a gazdasági szereplők számítottak, amelyek legalább tíz éven keresztül folytattak Magyarországon szerencsejáték szervezésére irányuló tevékenységet, és emellett legalább 200 millió forint összegű jegyzett tőkével rendelkeztek.

2014. július 15-től azok a gazdasági szereplők minősültek megbízható szerencsejáték-szervezőnek, amelyek egyrészről legalább három éven keresztül folytattak ilyen tevékenységet az annak végzéséhez szükséges engedélyt kiállító tagállamban, másrészről pedig legalább 50 millió forint jegyzett tőkével rendelkeztek.

A főtanácsnok álláspontja szerint a megbízható szerencsejáték-szervezőket illetően a legalább tízéves magyarországi működésre vonatkozó feltétel

hátrányos megkülönböztetés volt,

mivel szisztematikusan előnyben részesítette a Magyarországon letelepedett szervezőket az unió területén máshol letelepedett szervezőkhöz képest. Miután e diszkriminatív feltétel védelmében Magyarország nem hozott fel egyetlen igazoló okot sem, a főtanácsnok szerint a 2014. július 15-e előtti szabályozás nem megengedhető módon korlátozta a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

A 2014. július 15-e utáni szabályozással összefüggésben, amely a megbízható szerencsejáték-szervezőként való elismeréshez már nem követeli meg korábbi magyarországi működés igazolását, a főtanácsnok úgy találta, hogy az nem valósít meg a letelepedés helyén alapuló hátrányos megkülönböztetést, mivel egyformán kezeli a magyar és a külföldi szervezőket.

Az uniós főtanácsnok feladata, hogy - pártatlanul és függetlenül eljárva - a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen az uniós bíróság elé. Véleménye nem köti a bíróságot, de a végső ítélet az esetek jelentős részében egybeesik azzal.