A magyar bankszektor jövedelmezősége az elmúlt években negatívba fordult, miközben egyébként a nemzetközi szabályozások miatt és az ezt követő magyarországi szabályozások miatt a tőkekövetelmények, likviditási követelmények növekedtek. Nyilván ennek is tudható be, hogy részben a hitelállomány csökkent, meg nyilvánvalóan a devizahitelek végtörlesztése miatt is csökkent a bankok hitelállománya. Az is látható, hogy egy-két bank önmagában nem tud "termőre fordulni", hogy így fogalmazzak, tehát ott a tulajdonosoknak az az érdeke, hogy eladják a bankokat, és nyilván egy megfelelő üzemméret esetén könnyebb nyereséget termelni. Magyarország méreteihez képest ez a 38-40 körüli bank, ami működött, rendkívül sok volt. A holland gazdaság nem hasonlítható a magyarhoz, de ott három bank gyakorlatilag a 90 százalékát birtokolta, vagy birtokolja a piacnak. Tehát itt is szükség van egy konszolidációra, hogyha hatékonyan akarunk gazdálkodni. Még akkor is, ha már túl leszünk ezeken a devizahiteles problémákon.

- De ez a devizahiteles ügy, az, hogy újabb és újabb mentőcsomagok jönnek, felgyorsíthatja a konszolidációs folyamatot?

Minden olyan intézkedés, mint volt például az a rendkívüli, egyszeri tranzakciós adóbefizetés, vagy adott esetben újabb teher a devizahitelek miatt a bankszektoron, nyilvánvalóan gyorsíthatja a tulajdonosok szándékát, ami a kivonulást illeti. Itt a probléma persze az, hogy ki akar bankot venni ma Magyarországon? Nyilván csak annak érdekes ma egy bankvásárlás, aki jelen van a piacon és egy jelentős szinergiát, költségmegtakarítást tud érvényesíteni egy bankvásárlással. Úgyhogy itt egyrészt van szándék a piac elhagyására több bank részéről, másrészt viszont én úgy látom, hogy kevés a vevőjelölt.

- Azt mondja Ön, és régóta azt mondják, hogy az OTP stabil likviditása megfelelő. Egy újabb devizahiteles csomag, ha ez nagyobb lesz, akkor is legfeljebb az akvizíciókat hátráltatja valamelyest. Akkor most változtak, mondjuk középtávon, a bank terjeszkedésével kapcsolatos tervei?

Egyelőre nem változtak, mert nem látjuk tisztán, hogy a kormány milyen megoldásban gondolkodik. Ami megjelent Varga Mihály úr részéről, az egy korrekt nyilatkozat volt, amiben, ha jól emlékszem, azt írja, hogy egyeztetéseket folytat majd a bankrendszerrel is. Tehát nyilván van az az összeg, van az a veszteség, ami érhet bennünket a devizahiteleket érintő kormányrendelkezések révén, amely jelentősen lecsökkenti az akvizícióra rendelkezésre álló tőkét. De hát egyelőre még nem itt tartunk, úgyhogy folytatjuk azt a folyamatot, amit elkezdtünk. Nyilvánvalóan a mi számunkra a legfontosabb a bank biztonsága, tehát megfelelő tőkénk kell, hogy legyen, megfelelő likviditásunk kell, hogy legyen és ha van szabad tőkénk, akkor akvirálunk. Jelenleg ez a helyzet, és remélem, hogy ha csökken is a rendelkezésre álló tőke, elég lesz ahhoz, hogy ne kelljen visszatáncolnunk az akvizícióktól.

- A csomagot illetően Ön szerint hol van a határ, mekkora lehet maximum az, amit elbír a magyar bankrendszer?

Kicsi a határ, vagy kicsi az összeg, mert azért úgy látom, hogy az elmúlt években a veszteségek jelentős részét a külföldi bankok már anyabanki befinanszírozásból tudták rendezni, finanszírozni. Tehát itt bármilyen összeg be fog kerülni, egy esetleges második devizahiteles lépés, az azt jelenti, hogy a bankoknak újra tőkét kell emelni. Hogy ezt megteszik-e, vagy nem teszik, milyen lépésre szánják el magukat, azt nem tudom. Nekünk van elegendő tőkénk ahhoz, hogy ez most ne okozzon gondot. Persze nem örülnék, ha az akvizíció helyett a devizahitelek rendezése vinné el a szabad tőkénket.