A Handelsblatt című kereskedelmi napilap meglepő felmérést közölt a németek borfogyasztásáról. Az már köztudott, hogy a németek lassan leszoknak a sörivásról, ugyanis az ezredforduló óta rohamosan csökken az egy főre eső fogyasztás: míg 2000-ben még átlagosan 125 liter sört ittak, tavaly az évi fogyasztás már alig érte el a 100 litert.

A szomjúságot azonban oltani kell, és erre egyre többen választanak valamilyen bort. A Handelsblatt jelentése szerint tavaly már Németország importálta a világon a legtöbb bort. Ezzel egyidőben fokozatosan terjeszkednek a frankföldi, badeni és Rajna-melletti szőlőterületek. De fokozták a termelést két keletnémet folyó, a Saale és az Unstrut mentén is. Ez a két borvidék korábban csupán az NDK legfelsőbb pártvezetőségét látta el nemes nedűvel, de az ország újraegyesülése óta immár mindenki számára hozzáférhető az itteni bor.

A belföldi bortermelés azonban távolról sem fedezi az egyre nagyobb igényt, ezért évről-évre emelkedik a behozatal, amely a tavalyi 16 millió hektoliterrel már rekordot döntött. De nemcsak a megnőtt fogyasztói kereslet az oka a borimport felszökésének, hanem jól jövedelmező kereskedelmi meggondolás is, ugyanis a borok legnagyobb része tartályban érkezik majd a németországi palackozást követően Nagy-Britanniába és Norvégiába, valamint Svédországba exportálják.

A legtöbb bor Olaszországból érkezik, de egyre nagyobb kereslete mutatkozik a tengeren túli, így Dél-Amerikából, Ausztráliából és Dél-Afrikából származó borok iránt. A magyar termékek között a tokaji aszú a legismertebb, noha az igényes üzletek már villányi, badacsonyi és Szekszárd környéki borokat is kínálnak.

Egy tokaji biobortermelő a napokban a Bajor Rádiónak adott interjúban elmondta, hogy a minőséget és árfekvést tekintve igencsak versenyképesek a magyar borok, csupán a termékek megfelelő népszerűsítése akadozik, mintegy bizonyítva, hogy ma már mennyire nem állja meg a helyét az a régi mondás, amely szerint jó bornak nem kell cégér.