A 200 oldalas vitairat "Otthonteremtés és lakásprogram" című fejezete szerint a "lakásügyekre" évente a GDP 1,5 százalékát kellene fordítani, ami 375 milliárd forint, de ezt a szintet csak több év alatt fokozatosan lehet elérni. A dokumentum több általában közvetett ösztönzőt sorol fel, ilyen például az állami garanciavállalás a lakáscélú hitelekre, az adócsökkentés, illetve adókedvezmény, vagy a lakástakarék-pénztári rendszer hatékonyabb kihasználása, a befizetések maximumának felemelése.

A vitairat megállapítja, hogy szükség van államilag ösztönzött bérlakásépítésre; készítői évi 5-10 ezer bérlakás építését tervezik, a bérleti díj támogatását pedig béren kívüli juttatás formájában képzelik el. A fejlesztőket pedig társasági adókedvezménnyel csalogatnák a bérlakás-építési piacra.

Az Új Széchenyi-terv elismeri azt a piaci vélekedést, hogy a magyarországi lakásállomány méretét tekintve évi legalább 40 ezer új lakás építésére van szükség, amelyet szintén csak fokozatosan lehet elérni. A javaslatok között van az is, hogy a lakástakarék-pénztári eszközök és munkáltatói források bevonásával állami támogatás mellett kell építeni az alkalmazottak számára lakásokat.

A vitairat a devizahitelezés helyett a forint jelzáloghitelezést részesíti előnyben, mert "az jó a bankoknak és a hitelfelvevőknek, mert kiszámíthatóbb, tervezhetőbb". A tanulmány kiemeli, hogy Magyarországnak és a közép-európai régió államainak sajátos helyzetük miatt szükségük van rá, hogy az uniós források egy részét lakásügyben használhassák fel. A támogatás indoka lehet az európai életminőség megteremtése, az energiatakarékosság, környezetvédelem, vállalkozásfejlesztés, munkahelyek megtartása, valamint szociális szempontok is.