A válság az elmúlt napokban különösen kifejlődött. Egyik legfontosabb eleme, hogy az első bankmentő csomagok nem működnek, az egész szektor egy fekete lyuk, ami csak nyelné a pénzt. A bankok nem hiteleznek, a portfóliók romlanak, a bankrendszer nem állt helyre.

Az európai bankszektorban mindenki a tőke elvesztésétől tart, ezért a bankok nem hiteleznek, a befektetők meg nem vesznek bankrészvényt. A legnagyobb probléma, hogy manapság nincs olyan bankvezető, aki akár Magyarországon, akár Romániában, akár Ukrajnában (talán ott már egy kicsit igen) a valóságban látná, hogy mennyire romlik a portfólió.

A mély gazdasági recesszió még nem látszik teljes valójában, a lakosság decemberben még fizetett, a vállalkozások még működnek, most még csak rettegni lehet, de tényekkel dobálózni nem. Senki nem tudja, hogy mi van. A bankárok nem akarnak a legrosszabbra gondolni (mivel a számokon még nem látszik semmi), a befektetők meg nem hisznek nekik.

Ilyen mértékű stressz tesztekre pedig nem nagyon volt példa a gyakorlatban, így nem lehet tudni, hogyan reagálnak Ukrajnában a dollár, Magyarországon pedig a jen és CHF hitelesek, úgy hogy közben lehet, hogy jelentősen csökken a jövedelmük. Ekkorra recessziót sem látott még senki.

Emlékezzen Törökországra!

Bár a régiós bankok nem láttak hasonló folyamatokat, egy devizakrízis már volt a közelben. Törökországban 2001-ben olyan drámai dolgok történtek, amelyek lázálmában nem egy bankárnak előjöhetnek.

2001 februárjában a török líra egyik napról a másikra 57 százalékkal értékelődött le, amelyet a következő 8 hónapban további 54 százalékos leértékelődés követett (ez Ukrajnához mérhető történet). A devizaválság következtében a török bankrendszer rossz hitel állománya 33,1 százalékra emelkedett. Ez akár szűkebb régiónkban is bekövetkezhet.

Megdöbbentő mélységben az árfolyamok

Aki azon keseregne, hogy az OTP 2.500 forint körül mozog, annak érdemes egy-két pillantást vetni a Raiffeisen International vagy az Erste árfolyamára. Nem tudjuk, mit gondolnak bele a befektetők, de az árazás alapján nem túl sokat. Elméletileg ott is minden rendben van, de még ott sem látják, hogy alakul a portfólió. Az Erste vállán nyűgként ott van Románia, a Raiffeisen Internationalon pedig a korábbi évek high risk/ high return megközelítése.

A befektetők válogatás nélkül mindent adnak, a különbségek leginkább abban vannak, hogy egyes bankok új mélyponton forognak, mások pedig nem. Ezek azonban napi szeszélyek, a szektorpara adu ászként mindent visz. Az elemzői becslések meredeken csökkentek az elmúlt négy hétben. Ha a friss becslésekkel számolunk, akkor az RI 3,5-es, az Erste 4,5-es P/E rátával forog. Ez nem normális. Vagy a befektetők hülyék, vagy az elemzők, vagy komoly gondok vannak.

Magyarország: kérdőjel-kérdőjel hátán

Férfiasan bevalljuk, nem sokat tudunk arról, hogy mi folyik a magyar bankrendszerben. Nem lehet felelősséggel éves tervet csinálni. Nem tudni, hogy a külföldi anyabankok mennyire állnak ki magyar leányaik mellett (lesz-e forráskivonás). Valószínűleg sokan vannak így és nem csak Magyarországon.

Az életben maradt nyugati bankok nem tudják, hogy be kellene-e pánikolni a kelet-európai kitettség miatt, vagy éppen akvirálni kellene. Ne csodálkozzunk, ha a részvénypiaci befektetők is csapkodnak.

Megéri-e OTP-t venni?

Nyilván nem érdemes. A kockázat/hozam arány nem biztos, hogy a legkedvezőbb a jelenlegi környezetben. Ha a piac fordulni fog, akkor nagyot tud emelkedni a bankszektor, de jelen pillanatban senki sem látja, hogy milyen mély lesz a recesszió, milyen mértékben romlik el a hitelportfólió.

Az OTP egyértelműen felvásárlási célpont, s ha a viharfelhők elvonulnak, szélcsendben nyilván sokkal többet fog érni. De most őrület van, senki sem lát három óránál többre előre. Természetesen lehet próbálkozni, s akár extrém hozamok is elérni, azonban ne felejtsük el, hogy ehhez társítsuk hozzá a megfelelő kockázatokat is. Szóval, csak ésszel...