A mértékadó párizsi újság szerint, amennyiben a tőzsdéket eluraló pánik eléri a reálgazdaságot is, nem kizárt a világgazdaság összeroppanása. Ezzel párhuzamosan viszont az is elképzelhető, hogy a jegybankok és a kormányok minden bankközi hitelre garanciát vállalnak, feltőkésítenek minden csőd közeli helyzetbe került bankot és biztosítót, s ezzel sikerül megnyugtatniuk a kedélyeket.

Ez esetben a bizalom fokozatosan vissza fog térni, de a recesszió már így sem kerülhető el, elsősorban az Egyesült Államokban és Európában. A közgazdászok egy része úgy véli, hogy a gazdasági visszaesés csak rövid ideig, másfél-két évig fog tartani.

Christian de Boisseau, a francia Gazdasági Elemző Tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a feltörekvő gazdaságok egyelőre ellenállnak a pénzügyi válságnak. Kína, Dél-Amerika és India jól járhat az amerikai recesszióval, mert a világban másutt nincs likviditási gond.

Jean-Marc Daniel közgazdász, a Sociétal nevű lap főszerkesztője úgy véli, hogy az új befektetők a recesszió alatt kulcsszerephez fognak jutni a bankokban és a biztosítókban. Daniel elsősorban azokra a szuverén alapokra gondol, amelyek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számítása szerint 2200-3000 milliárd dollárral rendelkeznek a japán bankokban vagy azokban a biztosítótársaságokban, amelyek jól kezelték megtakarításaikat.

Az olyan gazdag ipari csoportok, mint a Toyota vagy a Microsoft, érdeklődést mutathatnak azon vállalatok iránt, amelyek árfolyamai a tőzsdepánik miatt vonzóvá váltak. "A végső győztesek az ázsiaiak lesznek: Japán és Kína. Az előbbinek muszáj befektetnie, mert az elöregedő lakosság nyugdíját valamiből finanszíroznia kell, az utóbbinak pedig kolosszális tartaléka van" - hangsúlyozza a közgazdász. E forgatókönyv szerint a növekedés újraindulhat.Nouriel Roubini amerikai közgazdász viszont úgy véli, hogy a szisztematikus válság kockázata több mint tízéves recessziót vetít előre. A 350 millió amerikai 9500 milliárd dolláros fogyasztásának (az Egyesült Államok GDP-jének 70 százaléka) visszaesése kihat az egész világra.

Ha az amerikaiak fogyasztása csökken, nincs, ami átvegye a növekedést. Kína és India 2,3 milliárd lakosa együtt is csak az amerikai fogyasztás egy hatodát (1600 milliárd dollárt) teszi ki. Európa pedig már bebizonyította, hogy nem képes a világ motorja lenni - hangsúlyozza a Le Monde.

Feltételek mellett ugyan, de Kína mégiscsak a világ növekedésének mozgatórugójává válhat Agnes Benassy-Quéré, az Információs és Előrejelző Tanulmányok Nemzetközi Intézetének vezetője szerint. Ez akkor valósulhat meg, ha Kína területén az ország GDP-je felének megfelelő összeget, 1900 milliárd dollárt fektetnek be.

Ennek az összegnek a felszabadításához azonban meg kellene a kínai banki szabályozást változtatni azért, hogy a magánszektor elegendő kölcsönhöz juthasson, és hogy a vállalkozások elkezdjenek befektetni ahelyett, hogy a nyereségüket megtartanák maguknak.

A közgazdász elismeri: ez utóbbi feltételezés "nehezen talál nyitott fülekre a jelenlegi kontextusban", de ha Peking lefektetné egy újfajta társadalombiztosítási rendszer alapjait, véleménye szerint a nyugati befektetők egy jelentős része ott találná meg szerencséjét.